Most nyugi van ahhoz képest, itthon rohadok, csajom sincs, de azért elvagyok. Akkor nyavalygott az ember, hogy kolesz, kötöttség, szabályok, köcsög tanárok, de most meg mintha hiányozna. [Hartay Csaba folytatásos története]
1996 októbere. Shado egy kedd este elugrik a közeli Zebra klubba, hátha találkozik néhány régi haverral. A pultnál összefut egy ismerős sráccal, aki épp cigit vesz magának.
– Csá, Laca vagyok. Figyu, mi szerintem ismerjük egymást, még Misiéktől, emlékszel?
– Szeva, Salamon Attila, hogyne emlékeznék. Valami babazsúron futottunk össze, kurva régen.
– Aha, úgy volt, és kivittél bennünket cigizni a gátoldalba. Csak lestünk, hogy mit akarsz, durva volt. Meg meséltél vad sztorikat, hogy miket műveltek a lakótelepen. – Laca mosolyogva ráz kezet Shadóval.
– Iszol valamit?
– Sör jöhet, egy korsóval, köszi. – darálja Laca a gyors választ, majd visszaül az asztalához.
Amíg Shado vár a pultnál a sörökre, addig Laca összebújva sugdolózik a szőke csajával, felnevetnek valami régi sztorin, vagy talán Shadóról mesél a lánynak, hogy milyen híre van a környéken, ki ő, hogy került ide, meg ilyenek. Shado máris jön is a két korsóval, megtorpan egy pillanatra az asztal mellett, a hab kibuggyan, lecsurog a földre. Laca rápillant.
– Ki ne öntsd már, héló! Üljél le nyugodtan, mire vársz? Köszi a sört! – Laca már nyúl is a tele korsóért.
– Oké, leülök, de esetleg még valamit, neki, vagy…- tétovázik Shado
– Ja, bocs, ő a barátnőm, Ildi.
– Helló, Salamon Attila, vagyis Shado vagyok, iszol valamit? – kérdi félszegen Shado a lányt.
– Nem, kösz, majd Laciéból pár kortyot. – válaszolja vontatottan, azzal beletúr hosszú, szőke fürtjeibe, és visszahajtja fejét Laca vállára.
Shado leül velük szemben, egy ideig szótlanul kortyolják a sört, majd Laca lesmárolja a csajt. Hosszan, összebújva ölelkeznek, Shado pár másodpercig nézi őket, majd feleszmél és elfordul. Unottan bámulja a többieket, akik a Zebrában iszogatnak. Hétköznap este van, tele a klub főiskolásokkal. Csajok vihorásznak a pultnál, egy göndör hajú csávó a pókergépet püföli, majd elindul a pulthoz, ahol a hosszúkávéja gőzölög. Két asztallal arrébb töményezés folyik, feles Unicumokat dobálnak be a srácok, az üres poharakat hangosan az asztalhoz verik, sört isznak rá, majd röhögésben törnek ki. Mindenki cigizik, a füst novemberi ködként gomolyog az eleve sötét helyiségben.
– Shado, ugye? Shado, oké. – Laca megböki a vállát az újdonsült haverjának, aki az asztaltól elfordulva bámészkodik. – Szóval, mostanában költöztetek ide? Mert eddig nemigen láttalak a Zebrában.
– Ja, bocs, itt vagyok, csak Ildivel annyira egymásba feledkeztetek, hogy feleslegesnek éreztem magam egy pillanatra. Igen, hát… pár hónapja jöttünk ide. A nyáron. Reiléék mellett lakunk. Tudod, hozzátok közel, a Körös utcában.
– Ne bassz, tényleg? Akkor ti cseréltetek lakást nagynénémékkel? Ők a Pintyőék, baszki. Akkor most ők laknak a Szabadság utcai lakásotokban. Tudod. De kemény. Az oké, hogy valakikkel lakást cseréltek, de tényleg nem tudtam, hogy veletek. – mondja csodálkozva Laca, majd sűrűn slukkolva cigarettájába rögtön folytatja: Szoktál még horgászni? Emlékszem, te régebben pecáztál. Egyszer elmehetnénk együtt horgászni. Csukázni. Bármikor. Nem megyünk el? Vagy süllőzni. Faterom tud kurva jó helyeket. Szarrá fognánk magunkat. De pontyozhatunk is, csónakból. Majd tavasszal, vagy a jövő nyáron. Unokatesóméknak van csónakjuk. Egyszer elmehetnénk pecázni, na? – sorolja Laca tempósan a közös programok lehetőségét.
– Simán, majd ledumálunk egy közös horgászatot. Tudok ám durva horgászsztorikat, ha érdekel. Meg jó helyeket is, ahol a nagy dögök vermelnek. Mehetünk dobálni, akár mostanában is, persze, de csak feketén, mert egy pár éve eltiltottak az ország összes egyesületéből.
– Az ország összes micsoda? Mi van? Mi a faszért? – Laca mélyet szív a cigijéből, majd kerek szemekkel néz Shadóra.
– Laci, lécci, engedj már ki, ki kell mennem. – Ildi Lacához bújva vonaglik, majd elkezdi kifelé tolni az asztaltól.
– Mit lökdösöl? Na, nyugi, felállok, kimehetsz pisilni, nem kell lelökni. Az eszem megáll ettől a nőtől. Szóval kitiltottak? Az de kemény. És meddig?
– Öt évre, 93-tól. Vagyis 98-ig hiába próbálkozom engedélyváltással bármelyik egyesületnél, elhajtanak. Benne vagyok a rendszerben. Rajta vagyok a feketelistán. Kapják be. Gecik. De attól még horgászhatunk, leszarom.
– Ez a beszéd. És mit csinálsz most, dolgozol, tanulsz? Mert azt lehetett akkoriban hallani, hogy innen a gimiből kibasztak. Mi van most veled? – kérdi sejtelmesen Laca Shadót.
– Valahogy úgy, nem jártam be pár hónapot, és, hát, nem örvendtem túl nagy népszerűségnek a tanáriban, gondolhatod. Kibasztak, így is mondhatjuk, de Szeghalmon meg idén végeztem. Oda vettek át, jó fej volt az igazgató, egy igazi fazon. Tartjuk a kapcsolatot, tényleg. És sok fasza gyerekkel megismerkedtem. Majd mesélek róluk. Lényeg, hogy hiába a kollégium, a zord körülmények, megtaláltuk a lehetőségeinket, szóval nem egy szentként érettségiztem. Baszott jó bulik voltak. De most nyugi van ahhoz képest, itthon rohadok, csajom sincs, de azért elvagyok. Akkor nyavalygott az ember, hogy kolesz, kötöttség, szabályok, köcsög tanárok, de most meg mintha hiányozna. Na, persze, azért valahogy túlélem. Ja, és jelenleg meg nulladik évfolyamra járok, ide a mezgére. De azt azért tanulásnak nem nevezném. Kell valami alibi, tudod. Érdekli a faszomat a fizika, a matek meg a kémia. Sokszor azt sem tudom, miről beszélnek az előadók. De jól elvagyunk ott is. Ismered Zolát? Vele vagyok egy évfolyamban. – Shado belekortyol a sörébe, majd kérdőn tekint Lacára.
– Irénke néni nagyobbik fiát? Hogyne ismerném. Akkor jókat marhultok órán, mi?
– Hát, nem panaszkodom. Nyomjuk az ökörködést ezerrel. A beiratkozásnál kurva jó volt. A nevünk mellé csillagokat raktak, hogy ki milyen szakra jött, milyen papírját adta már le, meg ilyenek. Zola beszól a nőnek, hogy mi ez, osztályoznak bennünket, mint a hűtőszekrényeket? Kitört a röhögés, gondolhatod. Szóval mennek a hülye poénok. – meséli nevetve Shado.
– Ez jó, hűtőszekrények, tényleg, a Lehel hűtőn vannak ilyen csillagok. Jut eszembe, iszunk még egy korsó sört? – kérdi Laca, ahogy feláll az asztaltól.
– Egy még benne van, de nem maradok sokáig. És te? Te még ide jársz a gimibe?
– Itt nyomulok, harmadikos vagyok. Mindjárt mesélek, csak hozom a sört. – Laca eltrappol a pulthoz, közben visszajön Ildi, rámosolyog Shadóra és behajol a kabátjáért.
– Na mi van bébi, lépsz? – Laca leteszi a korsókat az asztalra, majd rövid sugdolózás után kikíséri a lányt.
Shado magához húzza a sörét, majd belekortyol. Este tíz. Egy főiskolás srác beteszi az új Rage Against kaziját, páran felugranak a színpadra, ott lökdösődnek a zenére, maximum hangerőn üvölt a Bulls on parade. Shado is bólogat az ütemre. Eltelik pár perc, mire Laca visszajön.
– Hazáig kísérted, vagy mi? – kérdi tőle Shado.
– Á, dehogy, csak hosszúra nyúlt a búcsú, érted. – válaszolja Laca kacsintva, majd nagyot húz a söréből.
– Szóval, itt vagy a gimiben. És hogyhogy hétköznap a Zebrában nyomod? Anyukád elenged?
– Dehogy enged el, most is kilógtam. Azt hiszi, otthon tanulok. Eddig még nem buktam le. De muszáj Ildivel is találkoznom. Meg ugye a sörök sem esnek rosszul. – teszi hozzá mosolyogva Laca.
– Nálam már szerencsére megszűnt az ilyen „elengednek – nem engednek” játék. – mondja magabiztosan Shado.
– Az fasza lehet. De ez meg izgalmas. Jó buli. Hétvégén persze gond nélkül lehet partizni a városban. Akkor elengednek. Csak ilyenkor nem, mert ugye holnap suli. Megittad? – kérdi Laca Shadót, majd egy határozott mozdulattal lekoppantja az üres korsóját az asztalra.
– Várjál, még van pár kortyom, hadd igyam meg nyugodtan, aztán léphetünk. Egyébként meg verseket írok. Kötetem fog megjelenni hamarosan. Itt adják ki Szarvason.
– Verseket írsz? És ki is adják? Te híres leszel, baszki. Az király. A versekkel jól lehet csajozni. – mondja elismerően Laca.
– Híres? Mondj egy híres mai költőt, mert én nem tudok. Csajozni, azt is lehet a versekkel, persze. – bólogat Shado az utolsó decit nyelve.
– Én meg rajzolok egyébként, majd egyszer mutatok dolgokat. Tudok karikatúrákat, meg minden mást is, állatokat rajzolgatok, meg ilyeneket. Bármit, ha rámjön.
– Az állat lehet, érdekel, majd mutassál belőlük párat valamikor. – mondja Shado.
– Oké, de közben lépjünk, mert nekem aludnom is kell reggelig pár órát, nyolctól matekkal kezdünk, hű, de várom, gondolhatod. – Laca felpattan az asztaltól, majd a kabátját megragadva hosszú léptekkel indul a kijárat felé, mögötte kis fáziskéséssel Shado kapkodja a lábait.
Odakint eléggé lehűlt a levegő. Mindketten bezipzárazzák a kabátjukat, úgy sétálnak végig az üres utcákon. Sehol senki, egyetlen részeg kacskaringózik a rozoga bicajával. A kilenckor bezárt Véndiónál megállnak egy pillanatra, rágyújtanak az utolsó cigire. Hazáig Laca még előszed pár régi horgásztörténetet, Shado elismerően bólogat, ritkán hozzáfűz néhány saját tapasztalatot, mígnem elérnek a kereszteződésig, ahol Laca elhalkul, messzire pöcköli a csikket, majd körbetekintve nyújtja a kezét.
– Na, cső, örültem, nekem innentől nagy kussban kell bejutnom. – búcsúzik halkan.
– Szorítok neked. Akkor legközelebb is a Zebrában. – suttogja Shado.{jcomments on}
