„A szekrény fekete. Vagy majdnem fekete. Olyan, mint egy koporsó, de nem az. Könyvszekrény. Olyan magas, mint én.” – Györe Balázs novellája.
Egy éve költöztem Margit lakásába.
Ősszel a FŐGÁZ kizárta a hét emeletes házat a szolgáltatásból, mert veszélyesnek minősítette a csőrendszert. A javítási munkák (lakásonként harmincezer forintot kellett fizetni) befejezése után csak abban az esetben voltak hajlandók visszaszerelni a lakásba a gázórát, ha ajtó választja el az előszobát a hálóhelyiségtől. Nem volt mit tenni, le kellett mennem a pincébe és fölcipelni a szobaajtót, amit évekkel ezelőtt a lányomék vittek le oda. /Biztos, ami biztos, a konyhaajtót is felhoztam, nehogy a gázosok újabb (ki)fogást találjanak (rajtam)/.
A szobaajtón hármas elosztásban úgynevezett katedrál üveg van. Az egyik oldala sima, a másik rücskös. Ezt a típust általában olyan helyeken alkalmazzák, ahol „nem kívánatos az átlátszóság, de a fényáteresztés fontos”. Az ajtó az évek során nem vetemedett el a pincében, nyitódik-csukódik, be is lehet zárni, mert van hozzá kulcs, amibe egy nagy R betűt nyomattak. Ezt azért említem, mert Margit nagynéném/keresztanyám, amikor itt lakott, éjszakára bezárta a szobaajtót is. Félt. Esténként a konyhaasztalnál ülve kanalazta joghurtját. Én nem zárom be az ajtót, nyitva hagyom, kitárom, emiatt viszont nem láthatom az ágyamból azt a szekrényt, amit Bosánszky József (dédapám lánytestvérének második férje, aki egyike volt a több száz újpesti asztalosnak) készített. Mariska nénire (dédapám lánytestvérére) halványan emlékszem gyerekkoromból. A közelünkben, a Tél utcában lakott egyedül, ő is egy szoba-konyhás lakásban.
A szekrény fekete. Vagy majdnem fekete. Olyan, mint egy koporsó, de nem az. Könyvszekrény. Olyan magas, mint én. Kétszárnyú, zárható üvegajtaja van. Zárjában kis kulcs, kis karikával. Nemcsak a fejébe, hanem az úgynevezett tollába is egy-egy 5-ös számot nyomattak. Az ajtó metszett üveg, csillagszerű mintával. A szekrény két oldala is üveg. Be lehet látni a belsejébe. Jelenleg nem könyvek vannak a polcain, hanem többnyire a lányom füzetei, dossziéi, dolgozatai, levelei.
Bosánszky József, a szekrény készítője öngyilkos lett. Az újpesti Megyeri úti temetőben ugyanabban a sírban nyugszik, ahova Margitot is temette a család. Ő a negyedik halott, mert ide temették Mariska nénit (Bosánszky Józsefnét, Witek Máriát) és a lányát. Ibi nénire is halványan emlékszem gyerekkoromból: a Lebstück Mária utcában, a 14-es villamos megállójában laktak férjével, Bagi Józseffel, egy kis családi házban. Gyermekük nem született.
{jcomments on}
