„Amikor Nádas Pétert a Magyar Művészeti Akadémia tagjává választották, akkor székfoglaló előadásként a készülő Párhuzamos történetek című regényéből olvasott föl. Több mint egy órán át. Legalább harminc oldalt abból a százhúszból, amelyik egy szeretkezés leírása.” Mészáros Sándor kritikus, szerkesztő véleménye.
Bad Sex, Rossz Szex.
Ezzel nem a kapitalizmust szeretném bírálni.
Nyilván angolul mást jelent a Bad Sex in Literature, mint magyarul a Rossz Szex Irodalmi Díja. Magyarul el sem tudom képzelni, hogy mit jelent. Vagyis elképzelni még csak-csak, de azután lefagy a rendszer.
A díjakat, azaz irodalmi díjakat szintén nem szeretném bírálni.
A jelöltek listáját sem. Az ún. tekintélyes listákat sem.
Nem azért, mintha nem lehetne bírálni napestig. Nincs értelme – innen. Short list. Itt ez jóformán semmit nem jelent. Ha valakinek fölkerül a neve és könyvének címe például erre a derék Bad Sex-listára, akkor az tekintélyt is jelenthet, de mindenképpen több könyvet adnak el a szerzőtől.
Itt nem.
Ha Kossuth-díjat kapsz, nos, az rettentő nagy dicsőség – legalábbis nincs magyar író, aki ne szerénykedne ilyenkor. Vagy ógna-mógna március 15-én, miért nem kapta meg. De akár megkapta, akár nem a teljesen-megérdemelt-Kossuthot – elenyészően csekély mértékben veszik jobban a könyvét.
Kivétel a Nobel-díj. Akkor viszont veszik/viszik Kertész Ákos Makráját, mint a cukrot, ahogy egy nevezetes publicisztika már megénekelte.
Ám hiába emlegették Nádas Pétert az idei Nobel-díjasok várományosainak listáján, a Párhuzamos történetekért nem tépték föl a könyvesboltok ajtaját.
Bad Sex in Literature díját a brit könyvpiac találta ki – ott működik. Ha számomra nevetséges is e díj-találmány.
Mi mindig egy kicsit megsértődünk, ha nem értenek. Vagy netán félreértik a könyveinket. De nem erről a magyar duzzogásról akarok beszélni, hanem a saját félreértésemről mesélnék egy aprócska történetet.
Amikor Nádas Pétert a Magyar Művészeti Akadémia tagjává választották, akkor székfoglaló előadásként a készülő Párhuzamos történetek című regényéből olvasott föl. Több mint egy órán át. Legalább harminc oldalt abból a százhúszból, amelyik egy szeretkezés leírása.
A közönség élvezte a provokációt. Mégiscsak: Akadémia, székfoglaló – és végig a baszásról van szó. Vagyis persze nemcsak arról, de úgy lehetett érteni.
Ha jól emlékszem, kicsit untam. Mintha egy pornómoziban ülnék, ahol elfelejtették lekapcsolni a villanyt.
Megszűnt a szöveg intimitása. Vagy inkább az erotikája. Ezért hamar eluntam, a közönséget figyeltem, hogy milyen jólnevelten és emancipáltan hallgatják például a szép, hosszasan részletező fasz-leírást. Az úgynevezett csúnya szavaknál arcizmuk se rándult.
Nádas szépen, nyugodtan, mondhatni akkurátusan olvasott.
Bad sex.
Amikor elolvastam a könyvet, akkor erotikusnak találtam ezt a részt. Így más volt a szöveg ritmusa és intimitása. Pontosabban: itt volt intimitása a szövegnek, ami elveszett a nyilvános felolvasáson a provokáció gesztusában.
Nem akarom túlmagyarázni saját félreértésem. De ha ennyire kiszolgáltatott a testről való művészi beszéd a helynek és alkalomnak, akkor talán jobban érthető, hogy egy másik kultúra távlatából Nádas regénye akár a Rossz Szex díjára is jelölhető.
{jcomments on}
