„Világirodalmi ritkaság, hogy egy költő nem az anyanyelvén lesz irodalmának egyik vezető alakja.” Tomaso Kemeny A vízözön mondja című verseskötetének bemutatója november 8-án, kedden du. 4-kor lesz az Írók Boltjában.
„A magyar születésű olasz költőt, Tomaso Kemenyt egy minden kétséget kizáróan rendhagyó kulturális és nyelvi fejlődés vezette el kötetek sorában formált, sajátos költői világához. Világirodalmi ritkaság, hogy egy költő nem az anyanyelvén lesz irodalmának egyik vezető alakja – márpedig Kemeny a kortárs olasz költészet legismertebb és legelismertebb képviselői közé tartozik. (…) A mítosz, a nyelv és a szó koncepcionálisfontosságán túl a költői eszközrendszer az, amely ezt a kettős (többes) kulturális és nyelvi kötésben fogant és kicsiszolt költészetet utánozhatatlanná teszi.”
(Részlet a fordító utószavából. Fordította és gondozta: Szkárosi Endre, Magyar Műhely Könyvkiadó, 2011)
Két vers a könyvből:
(cím nélkül)
… Zord a keselyű kőrözése
az éjszaka térképe fölött;
a káprázatok közötti csatangolásban
az éltető erő megízesül;
borzongás nélkül
a szemet nem járják át a fekélyek
és harapások kocsonyás
határai;
ismered a meghalás
művészetét egy rózsa végbelében?
(Qualità di tempo, Società di poesia – Guanda, Milano, 1981)
Végtelentől ittasan
Finom révületbe estem:
az ajtók bezárultak, mint teljesen
begyógyult sebek,
az ablakok nem emlékeztek arra,
hogy csupán agyam
tárta ki őket
hogy a természetet imádják
és vad síksággá vált az ágy
s a bárszék trónként szolgált
a végtelentől ittasult
bújdosó fenekének
én pedig Titániát, a Tündérek
Királynőjét szolgálom,
magányomat pedig
lelki orgiára cserélem
hevesebben mint Avilai Szent Teréz napjaiban.
(Paesaggi immaginari, Sorvoli, quaderni d’arte e poesia (in occasione della mostra di Roberto Floreani), Milano, 2010)
{jcomments on}