Jó ég! Nézd, fiam! Ezek volnánk! Magadra ismersz, Ádám? Senki sem mozog. Papa, téged nem látlak. Emlékszel fájdalomra? Nem, de ijedtségre és aggodalomra annál inkább… miattatok.
Ön volt az egyik légi kisasszony? Szegénykém, még így is gyönyörű. Na, te disznó! Ilyenkor is? Jó-jó, ennyit csak szabad. Ez rettenetes, nem értem, mi történik. Álom, vagy valami tudatmódosító által bennem pörgő film?
Nem tudunk hazamenni… nem tudjuk megtartani a XI. Vashulladék-kongresszust? Drágám, amint látod, nem. Papa, nézd azt a gyönyörű fényt! Közeledik. Igen… nagyon lassan. Ha ideér, biztos nem maradhatunk itt.
Papa, hagyd azt a francba, nem tudod felvenni! Ez az óra kell nekem, karcmentes! Tiszta vér, nincs rá szükséged! Lemosom, ha kell, százszor is. Apa, te már sohase fogsz többet lemosni. Mindegy… Magamat meg se találtam. Drágám, milyen jó, hogy több életünk van. Fiacskám, add csak ide a kezedet. Látod? Átmegy az enyém a tieden! Apa, akkor mi már nem is vagyunk?
Drágám, igen csúnyán szétégtél, csak a ruhádról ismerlek fel. Még jó, hogy nincs szag! Ugye ti sem éreztek? Förtelmes lehet.
Nézzék, már egész közel ragyog. Drágám! Fiacskám! Hiszen ez szivárványfény.
Az égből szerteáradó hang:
„Figyelem! A 3456-os Boeing-szerencsétlenség áldozatainak sorakozó!”
(Fotó: Révai Sára)
{jcomments on}
