Ma este 18 órakor a Roham Cafébanmutatja be a Csillagszálló című folyóirat Mosoly tematikájú lapszámát, melyben többek között Kalász István, Turi Tímea, Kertész Anna, Podmaniczky Szilárd, Tóth Kinga, Ferencz Anna, Miklya Anna, Németh Zoltán, Biczó Gabriella – Pálfi Anna, Vekerdy Tamás, Fenyő D. György írásait olvashatják.
A lapszámból Podmaniczky Szilárd Sztendapkamedi című írását olvashatják, amely a hamarosan megjelenő Kisgyerekek emlékiratai című könyv egyik elbeszélése, és elhangzik a bemutatón is.
Sztendapkamedi
Apu régen nagyon komoly professzor akart lenni, arra készült, hogy megírja a legszellemesebb írók világirodalmának a történetét. Ezért aztán folyton könyvtárba járt, hogy jó sokat olvasson, és mindenről tudjon. Csakhogy amikor hozzálátott volna, lezuhant a könyvtárlépcsőn, és úgy összetörte magát, hogy hónapokig gipszben volt. Amikor meggyógyult, hívatta az egyetem dékánja, és azt mondta neki, hogy ki van rúgva. Apu ekkor kezdett el „sztendapkamedizni”.
Járta az országot, és mesélte az életét, és mindenki nagyokat nevetett rajta, mert apunak annyira nevetséges volt az élete.
Amikor kisgyerekkorában megszületett, elcserélték egy másik kisfiúra, úgyhogy ő tulajdonképpen egy másik kisfiú. Még nem volt kilenchónapos, amikor kiesett az erkélyen, de rázuhant egy fűzfára, és nem lett semmi baja. Egy tűzoltó hozta le.
Másféléves korában elaludt egy gumimatracon, és befújta a szél egy kis bányatóba, a szülei odakint söröztek a büfében. A szél egy irányba fújt, ezért átfújta a másik partra. Mire a szülei érte mentek, már úgy be voltak piálva, hogy összevesztek rajta, melyik parton hagyták a gyereket. Végül apu apja megszúrta apu anyját egy bicskával, amiért másfél évet kapott.
Apu alig múlott hároméves, amikor a konyha sarkában hagyott sörösüvegeket fekve sorba állította, aztán elment aludni. Az anyukája sötétben jött haza, és rálépett a fekvő üvegekre. A hatkilós bevásárlótáskát kihajította az ablakon, és akkorát esett, hogy szilánkosra törte a könyökét.
Amikor iskolába járt, fél perc alatt két embernek törte el a kezét, a barátjáét és az igazgatóét. Kergette a barátja az iskolában, apu bemenekült egy terembe, és bevágta maga mögött az ajtót, rá a barátja kezére, ami eltört. Látva ezt az igazgató, odalépett apuhoz, hogy hogy lehet ilyen gonosz kisgyerek, és lekevert neki egy hatalmas pofont. Csakhogy az igazgató cukorbeteg volt, és a nagy pofontól eltört a keze.
Már fölsőbe járt, amikor a napköziben ebédelt, és a tűzforró bablevest beleöntötte egy tanárnő nyakába, aki terhes volt, és az ijedtségtől elvetélt.
Az első gimnáziumban kint dolgoztak mezőgazdasági munkán, ahol ráborított az alvó osztálytársára egy kétmázsás konténert. A fiú két napig volt a konténer alatt, majd mint egy kis vakond, a tíz körmével kiásta magát. Azóta nem beszél.
Egy másik osztálytársa ebédszünetben feküdt a fűben. Apu suttyomban elszívott egy cigit, a csikket ellőtte, pontosan az osztálytársa nadrágszárába. A fiú fölpattant, a nadrágban megszorult a csikk, és nem tudott kiesni, amíg ki nem égette a nadrágot és a vádliját. A srácnak abba kellett hagyni a focit.
Apu az egyik tornaóra végén bezárta a lányok tusolójának ajtaját, és eltette a kulcsot. A lányok nem tudtak kijönni. Jött a tornatanár, és betörte a zuhanyzó ajtaját, mire elterjedt róla a hír, hogy rátörte a lányokra az ajtót, pedig azok bezárták belülről. A tanárt olyan fegyelmivel rúgták ki, hogy sehol nem kapott állást.
Apu egy idő után elkezdett motorozni, hosszú haja volt, és élvezte az életet. Egyszer az egyik haverral motorozott, aki előtte haladt egy kanyar felé. Apunak eszébe jutott, hogy meg kéne inni valahol egy sört, és előrekiabált, hogy álljanak meg az első kocsmánál. A barátja nem hallotta a zúgástól, hogy mit mond apu, ezért hátrafordult, és odakiabált. Mi van? Ez az idő pont elég volt ahhoz, hogy a kanyarhoz érjen, és beleszáguldjon a kétméteres árokba. A motorját tizenhét darabban szállították el egy kézikocsival, a fiút egyben vitték, mentővel. Apu szerette volna meglátogatni, de a barátja kérésére nem engedték be a biztonságiak.
Szóval így éldegélt az apám, és járta az országot és mesélte az életét mindenfelé, mikor az egyik estén odament hozzá egy csodaszép nő. Apám a szokásos nyíltsággal kimondta, amit gondolt. „Maga milyen gyönyörű!” A nő szintén rámenős volt. „És ha azt is tudná, milyen olcsó vagyok!”
Apu az esti gázsijából tízezer forintot költött a nőre, hogy egy közeli szállodában egész éjszaka szeretkezzenek. Apu boldog volt, pezsgőt és kaviárt rendelt, és magában ezerszer is hálát adott a Fennvalónak, hogy elhagyta az irodalomprofesszori állást, amelyben csak úgy félévente elégítette ki orálisan egy-egy pattanásos szakdolgozója.
A nő másnap reggel már nem volt az ágyban, amikor apu fölébredt. Apu ennek ellenére jól érzete magát, és elhatározta, hogy minden egyes föllépése után fölhajt magának egy prostit.
Így is tett, legközelebb Ajkán lépett föl, gondolta, mint nyelvben járatos, itt micsoda kicsapongások várnak majd rá. De csalódnia kellett. Olyan hétpróbás ribancot fogott ki, akit már akkor elzavart, amikor levetkőzött. Hátul koszos volt a bugyija.
Apunak volt még néhány próbálkozása Pinkamindszenten és Pornóapátiban, de lassan rájött, hogy nem is a kurvázás a jó, hanem a nő után vágyakozik, akit Lilinek hívtak.
Két föllépés között azzal telt az ideje, hogy Lili után kutatott, miközben arra is rájött, ha véget ér ez a sztendapos korszaka, elmegy magánnyomozónak, mert annyira élvezte a Lili utáni hajszát.
Végül egy álmos kisvárosban talált rá a Dunántúlon. Amikor szembetalálkoztak, Lili megismerte, és megkérdezte, nocsak, visszajáró lélek? Apu érezte, hogy nem vallhat szerelmet, mert nevetségessé teszi magát, ezért elvitte Lilit egy újabb fordulóra. Egész éjjel kettyintettek, taxival hozattak kaviárt a szomszédos városból.
Már hajnalodott, amikor apu a záró anális fordulat után magához ölelte Lilit, és azt mondta neki, hogy szeretlek. Lili hallgatott, és nézte a távoli párán át felkelő napot. Apu folytatta. Legyél a feleségem, gyereket akarok neked csinálni, családot alapítani. Lili megfordult, és azt mondta, de hisz én prosti vagyok, te nagyokos. Független, élvezem a munkám, szeretem a változatosságot.
Nem baj, mondta apu, csak próbáljuk meg.
Apu lenyomott valami egészen hihető dumát arról, hogy a nőknek egy bizonyos életkor után szülniük kell, különben hormonálisan borul föl az életük. Apu hatalmas tudásával Lili fölé kerekedett, és meggyőzte. Együtt járták az országot sztendapról sztendapra, és Lili élvezte.
Amikor megszülettem, Lili már elmúlt harminckettő. Azt mondta, most egy ideig egyedül kell apunak föllépésekre járni a gyerek miatt. Így is lett. Apu esténként nem maradt a szállodában, hazakocsizott, még ha órákig tartott is az út.
Lili hamarosan férfiakat fogadott, eleinte az átvágott gát gyógyulása miatt csak orális műfajban dolgozott. Apu Lili telefonhívás-listáiból és az sms-ekből lassan ráébredt, hogy képtelen megtartani azt a nőt, akit annyira szeret.
Egy este részegen jött haza. A féltékenységtől fölajzva mindenféle durvaságokat üvöltözött, és egy kisebb baltával, amivel a karácsonyfát szokta az állványba illeszteni, agyonverte anyut és engem is. Három évet és négy hónapot éltem.
{jcomments on}
