– Látod kislányom, nem engedted le a redőnyt. A hajnaltól nem lehet aludni.
– Igaza van anyám, de akkor keljen fel és engedje le! Én még tudtam volna… Maga költött föl.
– Ejnye, lányom, ejnye…
– Inkább keljünk fel, anyám. Nincs annyira korán.
– Jól van, ágyazz be, kislyányom, addig készítek valami étket.
– Rendben, anyám, de sietnünk kell. Ma van a nagy nap!
– Tudom, tudom, a szakszervezeti rendezvény.
– Ismét eltelt, egy újabb tízes… A kerek születésnapok szomorúak, mégis ünnepibbek a többinél.
– Jaj, kislyányom, ne is mondjad. Olyan fáradt vagyok, még jó, hogy szombat van, s nem kell hivatalba menni.
– Anyám! Boldog születés napot!
– Drága kislyányom, gyere ide, ölelj meg.
– Jaj, anyám, nem akarok ríni. Ilyenkor olyan szép minden.
*
– Ízlett az ebéd?
– Jó volt, anyám.
– A tavalyi csirkét vágtam le. Míg te elvoltál.
– Csak nem a kendermagosat!
– Nem-nem, a fehérbögyöset.
– Amaz úgy a szívemhez nőtt, persze azt is le kell vágni. Csak tudjak róla, legyek itthol.
– Itt a kávéd, idd meg gyorsan! Aztán készüljünk, inkább legyünk ott elébb.
– Mit vesz fel, anyám?
– A rózsamintásat, és te kislyányom?
– Én a fekete csatosat, amit Gyulától kaptam.
– Aztán meg minek? Hogy az összes vén kecske rajtad legeltesse a szemét?
*
– Menj már be, lyányom!
– Jól van, csak fogja meg a retikülömet.
– Szervusztok, szervusz Jóskám, hogy vagytok Pirikém?
– Nézd csak, anyám, ott a tortánk.
– Ilyen hatalmas még sosem volt.
*
Az elnök díszbeszédbe kezd:
– Gratulálunk kilencvenedik születésnapja alkalmából a remek egészségnek örvendő Böskénknek, aki immáron hatvanöt éve munkatársunk. Aktív ideje alatt harminc, nyugdíjazás után idestova harmincöt évet töltött vállalatunknál. És köszöntjük az ő hamarosan hetvenéves Ilonka lányát is, aki egyben a huszonötödik nyugdíjas évfordulóját is ünnepli.
Fotó: Révai Sára
{jcomments on}