Megijedek, ha félrever a szívem.
Hiába kapcsolok ki,
rámcsörög a halálfélelem.
Talán a hipochondria is egy hobbi.
Mit kezdenék odaát?
Kimennék megnézni a szántást, ha van.
A földben nem holtak,
élők morzsolódnának az eke alatt.
Ének is szólna. Átdübörögnének
koncertek hangfalai.
Leülnék a túlvilági gátoldalon,
s észrevenném, hogy nincs szívem, nem sietek.
Ott ácsorogna mindenki, várakozás nélkül.
Olyan lenne, mint a nyolcvanas években,
amikor lejöttek játszani a többiek,
és senkinek sem volt órája, telefonja.
Szülők helyett Isten szólna,
hogy későre jár, haladjak felfelé.
Abban reménykedem,
hogy ott, a túloldalon is
lehet majd jókat aludni.{jcomments on}
