Családregény 2.

Margit nagynéném geológus volt. 1955-ben végzett az ELTE-n. „A Magyar Szénhidrogénipari Kutató Fejlesztő Intézethez került 1980-ban, ahol tudományos főmunkatársi beosztásban dolgozott. A fiatal harmadidőszaki és a triász képződmények Ostracoda faunájának kitűnő ismerője volt. Különösképpen az alföldi pliocén rétegtannal foglalkozott. Munkája elsősorban a szénhidrogén-kutató források Molluszka és Ostracoda fauna tartalmának feldolgozására irányult, s emellett bekapcsolódott a Földtani Intézet alföldi térképező és alapfúrásainak vizsgálatába, és egyike a földtani térképsorozat néhány magyarázójának.” A fenti mondatokat egy nagy méretű Biblia második kötetének utolsó előtti lapjáról másoltam most ki, ahova saját kézírásommal írtam be, a születési és halálozási dátumokkal együtt, nem sokkal azután, hogy beköltöztem Margit lakásába 2010 december elején. Abba az egyszobás újlipótvárosi lakásba, ahol előttem majdnem 9 évig a lányom lakott. A súlyos 3 könyvjelzős (sárga, piros és lila) „ó és új szövetségi szentírás (a Vulgata szerint, figyelemmel az eredeti szövegre. Káldi György fordítása nyomán, jegyzetekkel átdolgozva)” (Eger, 1892) a nagyszüleim, tehát Széles Gézáék tulajdona volt.

Miután Margit visszajött Amerikából (dolgozott Texasban, apácáknál lakott New Yorkban, rokoni látogatást tett Floridában), állandósult kapcsolata Strausz Lászlóval, aki nála 31 évvel idősebb és szintén geológus, paleontológus volt (1953-ban megkapta a Kossuth-díj III. fokozatát). Nyugdíjazása után Siófokra költözött. Margit az ő Balaton parti házában töltötte a hétvégéket. Nyaranta Európában utazgattak. Strausz László 87 évesen, 1988. június 21-én halt meg, tehát 4 hónappal élte túl Margitot, aki méhnyakcsonkrákban halt meg, megismétlem, ebben a lakásban, ahol most ezeket a sorokat írom.{jcomments on}