– Jó reggelt!
Aztán megkérdi:
– Otthon vagytok?
Ezzel kijelölve a telefonbeszélgetés helyiértékét.
Aztán mindjárt Kosterre[i] tereli a szót, hogy képzeljem csak el, most már nemcsak a flakmopedistákat [ii]büntetik, hanem a bicikliseket is.
(A szerző fényképeivel)
– Az ittas bicikliseket?
Nem, nem, mondja, megállítanak mindenkit, és ha nem működik pl. a biciklin a lámpa, már kapja is az illető a büntetést, ami, mit gondolok mennyi?
– Kétszáz, háromszáz korona[iii]?
– Nyolcszáz! – vágja rá.
Kuncogok. Jól ismerem a kosteri bicikliállapotokat.
– A göteborgi rendőrök elbújnak az árokban, és lesből támadnak.
Koster legendás hírű nyaralóhely a svéd riviérán (Nyugat-Svédország). A kis ikerszigeten országosan is a legtöbb a napos órák száma, és tapasztalataim ezt is igazolják: nálunk, a szárazföldön esik, dörög, Kosteren meg már hetek óta nem láttak még egy bárányfelhőt sem. Valahogy az óceán felől érkező felhőtömegek simán átbuckáznak a forrón párolgó kosteri gránitsziklákon, hogy aztán minden mérgüket – és az esőt – a parton adják ki.
De népszerűségét nemcsak a kellemes klímának, hanem a szigetre jellemző sajátos életmódnak is köszönheti. Lévén természetvédelmi terület, csak különleges engedéllyel lehet gépkocsit, traktort és hasonlókat vezetni. Észak- és Dél-Kostert is simán be lehet járni gyalog, de aki siet, biciklizhet. Az eredetileg rák- és heringhalászatból élő helyiek árufuvarozásra a flakmopedet használták már évtizedek óta. Egyszóval nyugis, tiszta hely Koster.
A harmadik tényező, ami olyan vonzóvá teszi, minden bizonnyal a svéd tengerparti szigetvilágra olyannyira jellemző autonóm, szabad, időnként túlságosan is öntörvényű felfogás, ami szerint, ha bekap az ember egy sört a szomszédnál, még simán hazamotorozhat. Nem is volna ezzel semmi baj, ha az eredetileg 300-350 főt számláló helyi lakosság egy-egy sört lenyomna esténként. A baj ott kezdődik, hogy a szigeteket nyáron turisták ezrei lepik el, és a ráktálhoz nem csak egy sör gurul le. Aztán biciklire, flakmopedre, és újabban már quadra pattannak és össze-vissza ütköznek a keskeny, kikövezetlen utakon, árokba borulnak, gyalogosokat gázolnak. Ez azonban nem egy elszigetelt jelenség, hasonló viselkedés figyelhető meg a többi, turisták által elárasztott szigeten is.
A rendőrség pedig példát akart statuálni. Méghozzá Kosteren. A közlekedési rendőrség kihelyezett egy motoros rendőrt. Megírta az újság is. Azt is megírták, hogy a törvény szerint a bukósisak használata a flakmopeden is kötelező. Meg hogy a platón személyek szállítása tilos. Ezt nehéz volt a kosterieknek megemészteni. Más jármű híján a gyerekeket mindig is flakmopeddel vitték az iskolába, bukósisak meg sose volt senkinek a fején. Minek? Olyan lassan megy a moped, hogy az ember talpra áll, ha le is dőlne róla. Ám a törvény az törvény. Meg kellett venni azt a fránya bukósisakot – ha még egy hokisisak sem volt valahol a padláson! (T.i. hokisisakja minden svédnek van.) A jó öreg halászok dörmögtek, morgolódtak, de pár helyszíni bírság után elment a kedvük a dörmögéstől is.
És most már a biciklisekre is rászálltak! Azt mondja az anyósom, az árokba bújnak, és onnan, rajtaütésszerűen kapják el a működő lámpa nélkül kerékpározókat. Nyolcszáz korona a bünti! Cirka huszonnégy ezer forint. És ehhez az ember még nem is ivott.
Az viszont sose derült ki számomra, hogy az anyósom mit is akart déli tizenkettőkor. Talán tudni akarta, hogy visszajöttünk-e a nyaralásból. Vagy csak meg akarta osztani felháborodását. Figyelmeztetni akart, hogy nehogy rossz biciklire szálljunk. Vagy ő is röhögött magában, hogy végre rájár a rúd a szabados rokonságra Kosteren.
{jcomments on}
[i] Koster-szigetek a nyugat-svédországi Strömstad járásban
[ii] Flakmoped, svéd, (platós kismotor) haszonjármű, a kormány előtt két keréken egy lapos rész található, amin kisebb rakományt (halasládát) lehet szállítani. V.ö. Wiktionary.
