A rádiózás virágkora
Másfélmillió bumburnyák él Magyarországon. A pontos adatért első helyen Bochkor Gábort illeti köszönet: a rádiós a Neo FM-en egy hallgatóval beszélgetve azt mondta, primitív lény, aki a Class FM-et hallgatja. A Class FM-en futóMorning Show vezetője, Sebestyén Balázs azzal vágott vissza, hogy Bochkor most a piacvezető reggeli műsor híveit bántotta meg, ők vannak másfélmillióan. Most valószínűleg hosszú időre elmarad a „kedves fejbiccentés”, amivel az újságok szerint üdvözölték egymást a fiúk, akik egyébként ugyanabban az utcában laknak.
A Marketing és Média című oldal úgy látja, ezzel beállt a hadiállapot a két nagy kereskedelmi rádió között, a comment:com blog is újabb vihart lát a biliben. Tényleg sorsszerű, minden irónia nélkül, hogy a két rádiós egymásra talált ebben a konfliktusban. Egyrészt, mert a közönség alázása Sebestyén Balázs számára is ismerős életérzés lehet. Látható a youtube.com-on egy régi, stúdióból kicsempészett felvételen, még zenetévés riporter korából, ahogyan messziről alpári megjegyzést tesz egy lányra, aztán odamegy hozzá, és komoly képpel interjút készít vele. Ugyanakkor mégis ők a legjobbjai annak a szakmának, amely az utóbbi húsz évben honosodott meg Magyarországon. Addig is voltak ismerős, szeretetthangok, riporterek, karakterek a rádiókban, de a fazonok a kereskedelmi rádiózással együtt jelentek meg. Ez új műfaj, fejlődő, terjedő kultúra. A műsorvezető beszélget a vendéggel, úgy figyel minden rezdülésére, mint egy szeizmográf; pörög az agya és a nyelve, reagál a hírekre, a betelefonálók megjegyzéseire – lásd, mint fent -, rögtönöz, viccet mesél, mintha beszélgetne. A zene mellett az emberi személyiség, a stílus maga a műsor.Ez aközvetlen hangvétel az őszinteség aranyfedezete, legalábbis a hallgató így érzi. Jellemző, hogy a Boros-Bochkor párost a betelefonálók olykor isteneknek szólítják, a finom ironikus zönge is nagyon szoros emberi kapcsolatot jelez.
Nagyon ritkán mutatkozik meg, hogy ez mégsem olyan egyértelmű viszony, hogy a műsorvezető nem önmagát adja, inkább saját szerepét alakítja, és ez mégiscsak munka lenne. Ilyen emlékezetes eset volt, amikor 2009 őszén újraosztották a frekvenciákat, és a Danubius, valamint a Sláger tulajdonosai helyett a Neo és a Class stábja került helyzetbe, különös körülmények között. A vesztesek nem nyugodtak bele a döntésbe, a Boros-Bochkor páros felhívására pedig demonstráltak a hallgatók – aztán ez a mozgalom arra lett jó, hogy a szeretett rádiósok kedvezőbb feltételekkel ülhessenek asztalhoz, amikor a Neo FM-mel tárgyaltak. Nyilvánosan elsiratták régi munkahelyüket az éterben, átmentek az újhoz. A hallgató talán hülyén nézett egy pillanatig, de a fiúk számára hamar helyreállt a világ rendje.
Ami most úgy fest, hogy – mint idén januárban egy átlagos hétvégi napon a Szonda Ipsos fölmérte – a 15 évesnél idősebb magyar népesség 86 százaléka, 7,3 millió ember hallgatott valamilyen rádiót. Ebben a korosztályban az MR1 Kossuth vezet, második a Neo FM, harmadik a Class FM. Ám a szűkebb, úgynevezett kereskedelmi korcsoportban, a 15 évesnél idősebb, 49 évesnél fiatalabb hallgatók körében toronymagasan vezet a Class, második a Neo. A két kereskedelmi rádiót országos viszonylatban többen hallgatják, mint a közszolgálatit. Azt, hogy ez mivel is jár, csak az érzi át igazán, aki bizonyos okok miatt kiábrándult a Kossuth Rádióból, de mégis szeretne műsorokat hallgatni, amelyek felnőtt hangon, felnőttekhez szólnak, olyan témákról, amelyek befolyásolják a mindennapi életet, mégsem lehet három mondatban megbeszélni minden vonatkozásukat. Figyelni arra, ki mit és hogyan mond – és mivel az arc nem látszik – a hang színére, fakulására, a levegővételekre. Ilyen élményt a kereskedelmi rádiók nem nyújtanak. Persze, csak egy igényről van szó, amelynek nagyságát, erősödését vagy gyöngülését nemigen lehet mérni. Azt sem, hogy a kínálat változása hogyan befolyásolta a hallgatói szokásokat, ezen keresztül a társadalomnak a közélethez, a közügyekhez fűződő viszonyát, a tájékozottságot.
Csak az isten tudja, lásd fentebb.
Élünk a virágkorban, hallgatjuk valamelyik „reggeli showt”, és már az se tűnik föl, hogy azt inkább nézni kellene.{jcomments on}
