Befőttet viszel nekik ajándékba, abból
a körtéből, amit ők lusták voltak fölszedni.
Te gyűjtötted össze az udvarukon a fűből.
Meg is szidtad őket, és ők komolyan
elkeseredtek. Ettől pedig meghatódtál:
hogy ennyire fontos lettél nekik, ilyen
rövid idő alatt. Hiszen sokáig nem is
kerestétek egymást. Azt se tudták, élsz-e
még. Most aztán láthatják, hogy igen,
nagyon is.
A Trabant Hycomat hátuljában
nagy kanna ivóvíz, több zacskó édes keksz.
Szerszámos láda. A vasakon, fákon látszik,
tökéletesre koptak a szakszerű használatban.
A bejárati ajtajukat szereled, és közben azt
magyarázod a fiúnak, hogy munka közben
is rendet kell tartani, nem jó, ha az ember lába
körül hever a földön minden. Mulattat, ahogy
megrezzen a szeme: megértette, neked
nyilván azért fontos ez ennyire, mert műlábbal
jársz, ha megbotlanál, nehéz lenne fölkelni.
Tapintatos gyerek. Te nyílt vagy. Ez nem
gonoszság, ilyen a természet. „Ugye, finom
ez a madárlátta körte”, kérdezed, amikor
engedelmesen fölbontanak egy üveget
ott, előtted. Nyomasztja őket ez a békebeli
szigor, de nem szólnak. Esznek, ahogy tőlük
telik. A kanál sűrűn az üveg falának ütődik,
ez úgy szól, mint egy víz alatti harang.
(a kép innen: www.nosalty.hu)