A hidegháború utolsó éveiben jártunk. A svéd haditengerészeti támaszpontok közelében víz alatti tevékenységet észleltek, teljes intenzitással folyt a tengeralattjáró-vadászat. A svéd flotta vízibombákat vetett be, de idegen hatalom tengeralattjárójának behatolását tényekkel nem tudták bizonyítani.
A finn sajtó viccelődött a svédek ügyetlenségén és különböző elméletein: a nyesteken, valamint a sós és az édesvíz rétegződésein, amelyek hibás radarjeleket okozhattak. Aztán egy idő után abbamaradt a felhajtás.
Eljött a nap, amikor a Szovjetunió összeomlott és a balti államok kikiáltották függetlenségüket.
A szovjet hadsereg csődtömegéből számos fegyverzet és berendezés maradt a balti-tengeri kikötőkben. Innen vásárolt a köztársasági elnök veje is: egy Whisky-kategóriás tengeralattjárót, amiről persze leszereltek minden fegyvert és elektronikát. A hajót Helsinki Déli kikötőjébe vontatták és belépőjegy fejében bárki megtekinthette. Az érdeklődés azonban csekélynek bizonyult, a kikötői illetéket pedig fizetni kellett. Ezért aztán az elnök veje úgy döntött, hogy a tengeralattjárót eladja az oroszoknak.
Útban Kalinyingrád felé a hajó léket kapott és elsüllyedt. Ott, a svéd felségvizek közelében nem lehetett mást tenni, mint lecsatolni a vontatókötelet és sorsára hagyni a tengeralattjárót. Szerencsére biztosítva volt.
A hajó majdnem húsz évig pihent zavartalanul a Balti-tenger mélyén az iszapban. Ekkor a svédek pásztázó radarral feltérképezték a tengerfeneket. A képernyőn egy idegen ország tengeralattjárója jelent meg. A svéd flotta hivatalos közleményt adott ki. Most már minden világos, végre megtalálták a döntő bizonyítékot: a nagy tengeralattjáró-vadászat mégsem volt hiábavaló. Újabb egységeket riasztottak a helyszínre és nagyobb felbontású képet készítettek. Bizony egy Whisky-kategóriás tengeralattjáró volt az, egyértelműen a szovjet hadiflottából! Azonban vízibomba által esetlegesen okozott sérülésnek nyoma sem látszott. Tovább pontosították a képet. A fedélzeten vontatókötél látszott…
{jcomments on}
