1992 nyara. A művésztelepiek éjszakai horgászatra készülnek.A nyúlzugi telken nincs áram, muszáj a szomszédból lopniuk a magnó, és a lámpa miatt.
– Ki jön pénteken? Az „ilyen nem engednek el anyámék” gyerekeket nem is kérdem. Kinn alszunk a telken, gyertek már. Shadóéknál leszünk, felajánlotta, le van zsírozva. Van ott egy faház, tök hangulatos a környék. Közel van a mi telkünkhöz. Azoknak mondom, akik még nem jártak a Nyúlzugban. Pecázunk egyet. Viszünk egy csomó cigit, senki nem fog ránk szólni. – Zola szervezi lelkesen a horgászatot.
– És miért nem nálatok veretjük? – Kérdi Vándor, majd rágyújt egy Szofira.
– Azért, mert bunkó vagy, bazmeg, szétbasznál mindent a telkünkön, neked oda tilos a belépés. Nem fogjuk hallgatni fateromat, hogy tönkrement a fű. – Hűti le Zola öccse, Ákos a folyton vigyorgó Vándort.
– Ja, és akkor a mi telkünket vágjuk gallyra, igazatok van, az én apám egy laza csávó, tutira elnézi nekem, ha kiirtatom veletek a füvet, meg lepucoljuk a gyümölcsfákat. – ironizál Shado. De menjünk, én feláldozom a Művésztelep oltárán a nyúlzugi telkünket. – folytatja mosolyogva.
– Nem lesz semmi, mit aggódsz? Vándort csak hülyítem. Csak nem bassza szét a füveteket. Most nálatok leszünk, legközelebb nálunk. – nyugtatja Ákos Shadót.
– Oké, csak nálunk nincs áram, annyi a gond. Majd zseblámpázunk, meg rakunk tüzet. Süthetnénk szalonnát is, simán. – Shado kezd izgalomba jönni az éjszakai kalandra gondolva.
– Nincs áram? Ki nem szarja le. Lopunk a szomszédból, viszek egy 100 méteres hosszabbítót, basszátok meg. Lesz világítás és zene is. Harsogni fog az éjszakában a Mode! – Vándor mélyet slukkol a cigijéből, majd vigyorogva kacsint Shadóra.
Eljön a péntek, a művésztelepiek délután összegyűlnek a padnál. Motorokkal, biciklikkel, van, aki gyalogosan. Gyerünk! Mutatom az utat. – Shado berúgja a Rometet, beröffennek a Simsonok is, indul a konvoj a Körös partra.
Odakint csend, de távolról már hallani, ahogy közelednek a fiúk. Kiabálás, motorzúgás, hangos nevetések. Szélcsend van, késő délután, a víz tükre mozdulatlan, egy-egy fürdés-rablás jelzi, hogy vannak itt halak is.
– Ott ugrott, basszátok meg, oda nézzetek! – Vándor mutat a kanyar felé.
– Mi? Az egy szar busa volt. Annyi van belőlük, mint a szemét. Zavarják a pontyokat, nem férnek meg egymással. De hogy azt horoggal, csalival kifogd, arra kevés az esély. Planktonokkal táplálkoznak. Ráadásul húsuk büdös, én utálom. Egyszer véletlenül fogtam egyet, amikor unokatesóméknál horgászversenyt tartottunk. Véletlenül beszívta a pufit. De azóta se. – mondja lemondóan Ákos.
– Hármashorog kell a hátukba, osztán kirángatni őket a partra, jó erős, ötvenes zsinórral. De azt tilos egyébként. – Teszi hozzá Vándor.
– Hú, öcsém, mióta lettél ilyen becsületes? – Kérdi röhögve Zola Vándortól.
– Menj a faszomba, húzzunk befelé, Shado már nyitja a kaput. – Vándor pattan is a motorjára, behajt a telekre, majd egy nagy ívű kapartatással jelzi, hogy megérkezett.
– Elmész a faszomba, direkt mondtam, hogy senki se kapartasson, főleg te ne, erre itt nyomod a Mad Max-köröket a gányolt motoroddal. Az eszem megáll. – Shado kiakadva mondja a többieknek.
– Hagyd a picsába, ez hülye, te is tudod. Ha szólsz neki, hogy ne bassza szét a füvet, azért is csinálni fogja. Ne is mondj neki semmit. – nyugtatgatja Norbi Shadót.
– Megpróbálok nem rá figyelni. Jól van, élvezzük a hangulatot, a házat ne gyújtsuk fel, arra ügyeljünk lehetőleg, mert fater megnyúz, de titeket is. – mondja nevetve Shado.
Mindenki lepakol, előkerülnek a horgászbotok, csalik, Shado kisszékeket hord a sufniból a partra. Vándor leakasztja motorja kormányáról a nagy tekercs hosszabbítót, majd elindul körbenézni, honnan lehetne áramot szerezni a zenének, lámpának.
– Jaj, bazmeg, te ne értsél ennyire a villanyszereléshez, mert agyonvág az áram, adjad, majd én bekötöm. – veszi el Vándortól a hosszabbítót Nyúl, majd átlendül a harmadik szomszéd kerítésén.
Vándor nem hagyja annyiban, Nyúl után ered. Ketten felfeszítenek egy áramszekrényt, majd óvatos bütykölésbe kezdenek.
– Konnektor nincs valahol kint a házfalon? Még mielőtt szikráznátok egy nagyot, csak kérdem. – szól oda nekik Zola.
– Nyugi, Nyúl már össze is passzintotta a cuccot, mindjárt jön a Photographic a Mode-tól. Szemben nem lesz ma éjjel alvás, a kurva anyjukat, erről gondoskodom. – Kiáltja Vándor.
A túlpartonüldögélnek itt-ott a mozdulatlan botok és kapásjelzők mellett, de nyugalom van. Aránylag kihalt a környék. Illetve már nem. A művésztelepi gyerekek benépesítik a partot. Visszhangzik a nyúlzugi kanyar.
– Mit kell ordibálni, mint a hülyegyerek? Vándor, bazmeg, ha kiabálni jöttél ide, akkor már mehetsz is, így nem fogunk majd semmit, mert elüldözöd a maradék halakat is a mély hangoddal. Kuss legyen mindenkinek, ha horgászni akarunk. – csitítja Zola a többieket.
– Úgyse fogtok semmit. – mondja Ákos gúnyosan, majd a kellő idegesítés érdekében még vagy hatszor beleénekli a lelkes horgászok fülébe.
– Ákos te meg ne rontsd az esélyeket, mert így is kurva reménytelen, ahogy látom például Cukit. Súllyal és kemény kukoricával akarja a jót. Szegény. – viccel Shado Cukin, majd a többiek is röhögésben törnek ki.
– Cuki nem törődik senkivel, lendít egyet a botjával, a szerkója a Körös közepén tompán csapódik a vízbe.
– Na, ott lófasz se lesz, én már látom, szar helyre dobtad. – mondja röhögve Ákos, majd újra rázendít: úgyse fogtok semmit, úgyse fogtok semmit.
– Ákos, bazmeg, te meg inkább hohrgásszál, minthogy itten idegesítesz mindenkit. Az agyamhra mész. – reagálja raccsolva Cuki – a többiek persze kiröhögik, mondjon bármit, amiben szerepel az a fránya „r”-betű.
Esteledik. Kezd hűvösödni. Egyre több hal mozdul, csobbanások hallatszanak a kanyarból.
– Ezeket kéne valahogy, basszátok meg. Mik lehetnek? Ezek tuti nem busák. Pontyok? Vagy harcsa? – Shado vágyakozva tekint a lemenő nap irányába a mólóról.
– Nem mindegy? Nekünk durbincs jut, meg törpe. Állítom, az rángatja Cuki kapásjelzőjét. Tipikus törpekapás. – hűti le a remegő kézzel koncentráló Cukit Ákos.
– Ponty, pontykapás. Kukohricáhra ponty kap. – suttogja Cuki.
– Igen, a mesében, de ez a Körös, te meg pancser vagy. A te kukoricádat szaros törpék és durbincsok rágják. – cukkolja Ákos tovább a lelkes horgászt.
Vándor közben beüzemeli a magnót, recsegve felordít a zene, szemben egy pecás tűri egy ideig, majd összepakol és eltűnik a mólóról.
– Nem Mode-os a csávó, tehát egy pöcs, mondja Vándor, majd tovább hangosítja a zenét.
– Nem csak Depeche Mode-ot kéne nyomatni, van Pál Utcai kazettám, tudom, hogy senki sem rajong itt a versekért, de ezek olyan dalszövegek, mintha versek lennének. Van mondanivalója. A zene is profi, tele van hangszerekkel. Shado, Ákos, Norbi, nem csak KLF meg EMF létezik, meg a Disco’91 kazetta,ez is megér egy hallgatást. – Próbálja népszerűsíteni Zola a Pál Utcai Fiúk kaziját.
– Ááá, ez megint okos, dumál itt nekünk, mint valami öreg bölcs, micsoda? Ki hallgat csak KLF-et? Én mutattam neked a Kispált is, erre úgy adod elő magad, mintha nem ismernénk a PUF-ot, tessék, Vándornak mondjad az ilyen szövegeket, annak van 50 rongyosra hallgatott kazettája, mind DM. Egyébként meg hallgathatunk bármit, nem csak ezé a marháé a part. – löki Ákos a választ Vándorra mutatva.
– Ti mit össze nem tudtok vitatkozni a semmin, lényeg, hogy itt vagyunk, együtt a csapat, szarom le, mi szól a magnóból. – vág közbe Turbó, Pöró is helyesel.
– Így nem lehet hohrgászni, ekkora hangzavahrban, a pontyom is lelécelt. – mérgelődik Cuki, majd feláll a botja mellől, elmegy hugyozni a sötétbe, valahova a fák közé.
– Most, gyorsan, kösd már rá, ne szarakodj, kurva jó lesz! Vándor és a többiek sürögnek a pecabot körül, oldalról egy damilt kötnek Cuki főzsinórjához. Pöró alig tudja visszatartani a kuncogását.
– De gecik vagytok. – teszi hozzá somolyogva Zola.
– Gyere, Cukrom, visszajött a pontyod! – Ákos szól oda Cukinak, aki lóhalálában rohan vissza a botjához, közben Vándor oldalról óvatosan húzogatja a damiltoldást.
– Mekkohra kapás, ez nagy ponty lesz, most nyeli, figyeljétek!
Cuki nem is sejti, hogy átverés, nem veszi észre a halovány lámpafényben, mitől mozog a kapásjelző. Remegő keze pár centire a bot felett, mindjárt bevág, a többiek vörösödve próbálják visszafojtani a röhögésüket. Vándor játszik a kapásjelzővel, félig húzza csak fel, fokozva a hatást, mire be lehetne rántani neki, visszaengedi. Cuki már izzad.
– Gyehre csak pontyocskám, gyehre csak. – bűvöli Cuki a finoman mozgó kapásjelzőt.
Pöró nem bírja, elröhögi magát.
– Ne már, ez most komoly! – szól oda neki Norbi, a többiek is mérgesen néznek rá egy pillanatra.
Ekkor Vándor ránt egy nagyot a zsinóron, a jelző magasra lendül, a damil kifeszül, Cuki bevág. Egy ideig tekeri, rángatja, majd rájön, hogy a szopatós zsineget is felspulnizta, egy nagy damilgombolyag keletkezett az orsója körül, a görcstől beáll a szerkezet, képtelen tovább tekerni. Botját mérgében levágja a földre, majdnem sír az idegességtől. A többiekből kiszakad a visszatartott nevetés, ordítva röhögnek rajta, zeng a Holt-Körös.
– Hrohadjatok meg! – hallatszik messzire az éji part párás levegőjében Cuki szívből jövő, valódi szitkozódása. {jcomments on}
Folyt. köv.
