Az avatón én is rövid megemlékező beszédet mondtam, s néhány mondatot arról, hogy NSZI méltó rá, hogy az egyház a boldogok közé emelje.
Zatykó atya semmilyen választ nem kapott az Új Embertől.
Megszerereztem Rátkai Balázs telefonszámait (mob.: +36 30 63….; vonalas: 317 39 33) és 2011. január 14-én, pénteken keresni kezdtem, üzeneteket hagytam, hogy hívjon vissza. Az Új Ember titkárságáról úgy tájékoztatott a titkárnő, hogy Rátkai úr Veszprémben van, hétfőn lesz bent a szerkesztőségben. 2011. január 17-én hétfőn reggeltől többször hívtam Rátkai Balázs mobilját, hagytam üzenetet, végül sms-t küldtem rá, 9.39-kor: „Rátkai úr, kérem, legyen szíves, hívjon vissza, köszönöm: zelei miklós”. (A küldő telefonszáma automatikusan kiíródik.) Se válasz, se visszahívás nem jött. Végre elértem a vonalas számon a titkárságot, kértem Rátkai urat, a titkárnő mondta, hogy bent van, kapcsolja. Majd újra a titkárnő lépett vonalba, s közölte, hogy Rátkai úr nem veszi föl a telefont. Meghagytam újra az összes telefonszámomat, ezúttal is kérve, hogy Rátkai úr hívjon vissza.
Azóta semmi nem történt.
2011. január 18., kedd 7.11
Egy karácsonyi szeretetkihágás emléke
Szobrot avattunk mindenszentek napján Kiskunhalason Nagy Szeder Istvánnak (1907–1994), aki 1945 áprilisa és 1959 áprilisa között negyvenhárom magyar börtönt járt meg mint politikai fogoly. Nagy Szeder a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt halasi elnöke, országos választmányi tagja volt; 1947. augusztus végétől parlamenti képviselőként tevékenykedett, amíg szűk három hónap múlva mandátumát törvénytelenül meg nem semmisítették. Miután a közéletből kiszorították, a szakmájában dolgozott: építészmérnökként és földmérőként. Valamint helytörténeti kutatással foglalkozott. Tevékeny ember volt, keserűen is derűs, ha lehet így mondani.
Első bűne – amiért 1945 áprilisában a halasi államvédelmi osztály börtönébe vitte egy toprongyos „nemzetőr” –, az volt, hogy nem engedett a politikai hangulatkeltésnek, hanem betartotta az Ideiglenes Nemzeti Kormány földosztási törvényét, és nem mérte ki a száz holdas úri és a kétszáz holdas parasztbirtokokat, amelyekre az akkor még a kivárás taktikáját alkalmazó Rákosi-diktatúra szintúgy rá akarta tenni a kezét. Nagy Szeder István bűne a törvénytisztelet lett, és így hangzott a vád: „ő az országban az egyetlen, aki a törvényekhez ragaszkodik.”
Főbűnét azonban az ötvenhatos forradalom idején követte el: városát megmentette a vérfürdőtől, kommunista vezetőit a lincseléstől. A forradalmat jogi keretek közé terelte: 1956. november 1-jén Nagy Szeder István javaslatára referendum jellegű szavazást tartottak Kiskunhalason. Nem személyekre, hanem a négy koalíciós pártra szavazott mintegy tizenhatezer halasi honpolgár. Közülük több mint tizenkétezren adták voksukat az FKGP-re! A szociáldemoraták tizenöt százalékot kaptak, a parasztpárt hat, a Magyar Dolgozók Pártja pedig mindössze négy százalékot. Ezt a négy százalékot nem bocsátották meg Nagy Szedernek! Hogy tollal és fegyvertelenül, szavazólapokon kimutatta: a kommunista párt nem kell a népnek. Emiatt ítélték el. Szabadulása után ennek következtében állt hosszú ideig rendőri felügyelet alatt: a városból nem utazhatott el, csak rendőrségi engedéllyel, főútvalon nem közlekedhetett, nyilvános helyre nem mehetett, este tízre haza kellett érnie.
A szoboravatáson Nagy Szeder István életrajzírójaként szót kapva ellentmondtam azoknak a véleményeknek, amelyek szerint a huszadik századnak nincsenek magyar hősei. Vannak. Például éppen Nagy Szeder. Makulátlan, a keresztény erkölcsi parancsok szerint politizáló férfi, akinek feddhetetlensége volt a bűne, aki ellen „
A másik vád, hogy nincsenek demokratikus hagyományaink. Hogyne volnának! A közösségépítésnek az a demokratikus módja, amelyet Nagy Szeder István megvalósított, amíg hagyták dolgozni – ma is érvényes társadalmi üzenet. Csakhogy az üzenőket gyakran fizikailag is megsemmisítették a negyvenes és az ötvenes években.
Nagy Szeder ötvenhatos perének lényeges eleme volt egy szeretetkihágás: megszervezte, hogy a halasi iskolások karácsonyi ajándékot küldjenek a szétlőtt
És lett volna még az íróakció! Huszonegy nyomorgó író nevét írták össze, hogy élelmiszer- és tüzelősegélyt vigyenek nekik. Bármit! Mert szörnyű helyzetben vannak. A rendőrség ezeket a papírokat is elkobozta, a Nagy Szeder-hagytékban nem maradt fönn az összes név. Borvető Béla, Dallos Sándor, Erdélyi József, Faggyas László, Fáy Aladár, Kádár Lajos, Kordás Ferenc, Magyar Ferenc, Muharai Mihály, Németh Imre, Sinka István, Sinkó Ferenc, Tábor István, Tompa István biztosan fölkerült a megsegítendők listájára… De úgy látszik, az anyagi javak már akkor is a kultúrából tűntek el a leghamarabb. Az írók segélyezését a hatóságok megakadályozták: „Kétségtelen – írta idézett cikkében Zatykó László –, hogy az agresszíven burjánzó gyűlöletsejtekre ez a »szeretetlényegű ember« valóságos veszélyt jelent. Igaz volta felfakaszthatja, szétrobbanthatja a rosszindulatú hazugságdaganatokat.”
Igen, a hősiesség és demokratikus lelkület előtt fontosabb Nagy Szeder István szeretetlényegűsége. Hitvallásának, amelyet volt ereje az Andrássy út 60-ban őt vallató ávós szemébe mondani és életszentségének ez a talaja. Ebből következik összes erénye, amelyek alapjául szolgálhatnak az elgondolásnak: Nagy Szeder méltó lehet rá, hogy egyháza a boldogok közé emelje őt. És így térjen vissza a lelkünkbe az az ember, akit el akartak zárni előlünk, aki elől el akartak zárni mindnyájunkat.{jcomments on}
