„Ha nem én volnék Garaczi László, de hasonlítanék, lehet, hogy olvasnám a műveimet.
Persze az is elõfordulhat, hogy hiába találnám érdekesnek, eredetinek, talányosnak őket, mégse olvasnám, mert fájna, hogy nem én írtam, fájna a meddőség tudata. Az ideális az lenne, ha nem hasonlítanék, és mégis olvasnám, akkor a meddőség se fájna, de erről nem tudok mit mondani, mert elvileg hasonlítok. (Arról a szempontról most ne is beszéljünk, hogyha teljesen másmilyen lennék, mint én, és mégis tetszene, amit írok, akkor talán mégse lennék teljesen másmilyen, satöbbi, satöbbi.)”
