Mi a különbség a francia, az angol és a német nők között?

norma-shearer-1929-summer-wardrobe-fashion

Furcsa sztorik a XX. századból magyar sajtócikkek alapján – 1929 –

április, Chile – Egy furfangos cég, kihasználva a halászok megfigyeléseit, piacra dobott egy időjárást megjósoló berendezést, amely nem más, mint egy díszcsomagolású, speciális tulajdonságú kagyló üres héja. Ha napos idő várható, a színe fehér, ha viharos időre van kilátás, akkor vörös foltok jelentek meg rajta, tartós esőben pedig tartósan rózsaszín. Az emberek bolondultak érte. Úgy tartották, az időjárást ismerni a jövőbelátás képessége.

április, USA – Egy brooklyni uraság összepakolta azokat a ruháit, amelyeket délután a használt ruhák piacára szállíttat, hogy fertőtlenítés után Ázsiába és Afrikába küldjék. A kupac tetejére végül egy barna szövetzakót dobott, s egy pillanatra megpróbálta elképzelni azt a négert, aki majd kiválasztja, s mikor magára ölti, azt gondolja, hozzájutott a fehér ember, vagyis az ő erejéhez.

április, Egyiptom – A közkönyvtárak dolgozói azt tapasztalták, hogy a helyben készült kiadványok valamivel ellenállóbbak a kártevőkkel szemben, míg az angol nyelvű könyveket szitává rágták a rovarok. Egy könyvtáros megpróbált a rovarok fejével gondolkodni, sőt, szájával, és megállapította, hogy az angol enyv sokkal finomabb.

május, Anglia – Bezárt a Hattyú. Bezárt ez a világhíres kocsma, amely Birmingham félreeső szélén állt évszázadok óta. Ide asszony be nem tehette a lábát, kivéve karácsonykor, akkor meg a férfiak maradtak otthon tüntetőleg. Szokásban állt, hogy a felszolgált ételből csak akkor fogyaszthatott a vendég, ha a kocsma két elnöke közül az egyik engedélyt adott rá. A férfiak meg-megálltak a bezárt ajtó előtt, azt remélve, kiszól hozzájuk az elnök. Betojtatok, mi?

május, Tunézia – A Karthago területén dolgozó amerikai és francia kutatók ásatásaik nyomán egy hirdetésre bukkantak. „A mi lámpáink a legjobbak és csak egy garasba kerülnek, vegyen belőlük!” Alatta a hirdető neve és címe is látszott. A hirdetés szövege annyira mainak tűnt, hogy a régészek gyanakodni kezdtek, nem akarták elhinni, hogy már akkoriban is így hülyítették egymást az emberek.

május, Európa – A társasági élet ismérvei. A francia anya bálba vagy mulatságba vezeti a lányát. Az angol templomba vagy sportpályára. A német tudományos előadásra vagy a konyhában foglalkoztatja. A francia leány szellemes, az angol értelmes, céltudatos, a német érzelmes és praktikus. Társaságban a francia asszony cseveg, az angol beszél, a német ítélkezik. A francia ízléssel, az angol finoman, a német praktikusan öltözködik. Ha virágot küldtek, a franciának rózsát, az angolnak krizantémot, a németnek cikláment, ám mindet a legmélyebb hódolattal.

június, Bolívia – Az ország keleti őserdeiben bukkantak rá a guruguá indiánokra, akik ügyesen lőttek hatalmas íjaikkal, viszont nem beszéltek, taglejtésekkel és artikulálatlan hangokkal kommunikáltak. Hamarosan második éve, hogy egy család magához vett egy fiatal guruguát, de az nem tanult meg beszélni. Pedig az asszony mindennél jobban szerette volna hallani, hogy köszönöm.

június, Anglia – Meghalt a búcsúztató. Egyszer egy gazdag úriember a liverpooli állomáson megkért egy csellengő férfit, hogy 10 shilling fejében búcsúzzon el tőle meghatóan, mert szeretné valakinek megmutatni, mennyire ragaszkodnak hozzá. A férfi aztán önként ajánlotta fel szolgáltatásait a magányos utazóknak, és lassan külön vállalkozásként működött. Egyszerű integetés 5 schilling, félórás, megható búcsú 20 schilling, ugyanez homlokcsókkal 30. A búcsúzó vasúti árvákra hagyta a vagyonát. A temetésén csak néhányan köszöntek el tőle.

1929. június, Északi-sark – Egy tapasztalt sarkkutató magyarázta a fiatal segédnek. A fókák szerették az embert, és nem féltek tőle, de amióta vadásznak rájuk, már messziről menekülőre fogják. Olyan félelem keríti hatalmába őket, hogy kettéharapják a jégtáblát.