+ Irodalom

A férfi, aki örökbe fogadta a saját testvérét

Apámnak alkoholproblémái voltak. Húsz év után váltak el, összeállt egy nővel, született egy gyermekük, akiről én nem is tudtam. A baba három hónapos volt, akkor apáméktól elvették, állami gondoskodásba került, ott nevelkedett egészen addig, amíg huszonhárom évesen tudomásomra nem jutott, hogy van egy féltestvérem.

– Apámnak alkoholproblémái voltak. Húsz év után váltak el, összeállt egy nővel, született egy gyermekük, akiről én nem is tudtam. A baba három hónapos volt, akkor apáméktól elvették, állami gondoskodásba került, ott nevelkedett egészen addig, amíg huszonhárom évesen tudomásomra nem jutott, hogy van egy féltestvérem. Akkor gyámsági és örökbefogadási kérelmet adtam be, s egy év után, karácsony előtt néhány nappal hazavihettem. Attól fogva ő az én kisfiam. Most tizenöt éves, basszusgitározik, és ősztől már ő is jön velem a zenés irodalomórákra.

– meséli Papp-Für János költő, aki a vele készült nagyinterjúban azt is elmondja, hogy diákkorában nyáron zöldségesnél dolgozott, ahol összefutott egy gitártanárral, és megannyi véletlen találkozáson keresztül eljutott egy olyan csodakönyvig, ami az elmúlt hetekben bejárta a magyar médiát: Akik gyerekek maradnak. Hogy hogyan vált megkerülhetetlenné Papp-Für János munkája azt itt olvashatod el.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top