A konzulbőrbe bújt színész pályája kezd kiteljesedni

marton-andras-474-279-58013

Kerek évfordulók közelében rendszerint elgondolkodik az ember, ki is ő, hová jutott az évek során, hogyan élt a számára adott lehetőségekkel, vagy hogyan szalasztotta el azokat. Ezek az önmagunkkal való szembenézés pillanatai, amiken időről időre mind keresztülmegyünk. Ezek a pillanatok aztán olykor keserűek, máskor örömteliek, szégyenteljesek vagy büszkeségben gazdagok. Akár így, akár úgy, egy valamit azonban mindenképp elmondhatunk ilyenkor: mindezen túl vagyok már.

Hetvenen túl így tett Márton András színész is. És ha valakinek, hát az egykori katonás színésznek, finnországi ácsnak, amerikai diplomatának és kézbesítőnek sok mondanivalója lehet arról, mi mindenen van már túl. Ehhez csak a megfelelő formát kellett megtalálnia. És mi illene egy ilyen életpályához, mint egy anekdotagyűjtemény? Az életút összekuszálódott sokféleségéhez is nagyszerűen illik, hogy meglepő módon a Corvina Kiadó gondozásában látott a kötet a napvilágot, jóllehet, aligha találunk a kiadó profiljában ehhez hasonló műfajú könyvet. Ugyanakkor vannak olyanok, akik és amik mindig megtalálják saját útjukat, akármilyen akadályba ütközzenek is – így volt ez Mártonnal is, és így lett az önéletrajzi kötetével is. Mert vannak, akik mindig talpra esnek, még ha a sors sokadjára is fordítja feje tetejére az életüket. Vannak akik mindig kivágják magukat, színházi nyelven: megoldják karakterből. Megfelelően tükrözi így a kötet címe azt a lelkületet, amit Márton képvisel: Karakterből.

marton andras

És úgy tűnik, Márton mindent karakterből oldott meg. A fordulat éveit követően az Antall-kormánytól kap konzuli megbízatást Los Angelesben. És hogyan oldja meg a feladatot egy mindenféle diplomáciai tapasztalatot nélkülöző színész? Karakterből. Mint Márton a kötet bemutatóján elmeséli, mást sem kellett tennie, mint beszerezni a megfelelő jelmezt és a megfelelő kellékeket, hogy felépíthesse a karaktert, és egy idő után már ő maga is elhitte magáról, hogy diplomata. Frissen kinevezett Los Angeles-i konzulként a feladata máskülönben a hollywoodi magyar filmcsinálók hazacsábítása volt, ami végül felemásra sikeredett – jegyzi meg Márton élesen: hiszen az akkor megkeresettek közül végül egyedül Andy Vajna tért haza.

Majd újabb fordulat következett be az életében, és a karrierdiplomaták rosszalló pillantásával kísérve, a politikai klíma újabb változását követően kénytelen elhagyni a konzuli széket, hogy aztán éjszakánként kézbesítőként dolgozzon, nappal pedig kerti karbantartói munkákat vállaljon. De hát ez a szép a lehetőségek hazájában: mindig újra lehet kezdeni. Igaz, neki ez nem sikerült – teszi hozzá sajátosan fanyar humorral.

Márton humorosan előadott történetei laza szálakkal kapcsolódnak egymáshoz a kötetben. Mert mint mondja, hetven felett nyitottá válik az ember élettörténete. Az elmúlt évtizedek történéseit így nem kronológiai rendben tárja fel az olvasóknak, sokkal inkább az életút különböző történéseinek összefüggéseit keresi, és ez az a mód, ahogy a különböző anekdoták mozaikszerűen végül egy egységes életet adnak ki.

marton andras konyv

A kötet bemutatóját a Táp Színház rövid előadása nyitja, ami olykor humorosan, máskor kínosan viszi színre a kötet egy-egy fejezetét, vagy fejezetcímét, vagy csak a fejezet egy szavát. A Táp jelenléte nem véletlen, hiszen Márton rendszeresen vesz részt velük közös projektekben. Közvetlenül a kötet bemutatója előtt éppen a Vígszínház gálaműsorán lépnek fel együtt, aminek következtében a honi kultúrpolitikai élet egyik díszpéldánya, Szávay képviselő (Jobbik) azóta is vizsgálja, a Táp előadásában ténylegesen meggyalázták-e a nemzeti jelképnek számító Himnuszt. A tápos fiatalok ugyanakkor leplezetlenül mutatják ki, milyen fontos számukra Márton. És ez éppígy igaz megfordítva is: amint azt Karsai György, Márton beszélgetőpartnere, is kiemeli, Márton színészi pályája a Tápnak köszönhetően kezd kiteljesedni. Így tehát egy kétoldalú, kiegyensúlyozott viszonyról beszélhetünk a független társulat és az idős színész között, aki pályájától csak ideig-óráig tud eltávolodni. Hiszen Márton mindig karakterben marad, mindig a színész szerepében van: míg beszélgetőtársa, Karsai, a kötetéről kérdezi, ő rendíthetetlenül a publikum reakcióját figyeli.

A könyvet itt megrendelheted, részleteket pedig itt olvashatsz belőle.