Ez egy bűnös hely, ez egy sötét város

Vadak

Mit tesz egy város, melyet nyolc éve a sötétség ural, és ahol tombol az erőszak, a bűn? Például villámgyorsan leváltja polgármesterét, mondhatnánk, de ez most nem egy politikai villámkérdés volt, a szóban forgó településen pedig aligha segítene az új városvezetés. Jacob Grey Kolibri Kiadónál megjelent Vadak című regényében szinte minden és mindenki titokzatos, mégis van kinek szurkolnunk. Hogy kinek? Például a Kra nevű srácnak, akiről a kötetet olvasva egyre többet és többet tudunk meg.

Mielőtt beköszöntött a Sötétség Nyara, Blackstone virágzó metropolisz volt. Nyolc évvel ezelőtt azonban a városban eluralkodott a bűn és az erőszak. Kra elárvult, és egy csapat varjú vette őt szárnyai alá. Kra nem tudja, kitől kapta a képességét, de érti a varjak beszédét. Mikor megmenti Lydiát a bűnözőktől, rájön, nem ő az egyetlen. A Vadak mind értik az állatok nyelvét, és sok köztük a veszélyes ember. És némelyikük bizony veszélyes figura. Mikor a leggonoszabb Vad, a Szövőember újra hallat magáról, Krának olyan erőket kell mozgósítania magában, melyek létezését ő sem sejtette. Csak így győzhet a sötét erőkkel szemben, kizárólag így mentheti ki Lydiát, valamint a várost a Szövőember gonosz hálójából.

A Vadak piszkos, sötét hangulatvilágával ragad meg minket, akárcsak egy varjú. Aki előtt egy testnedvekben és belsőségekben tocsogó regény képe jelent most meg, azt villámgyorsan megnyugtatom: egy misztikus ifjúsági kalandregénnyel van dolgunk. Hiába a cyberpunk feeling és a démoni teremtmények, a Vadak pont annyira vad, hogy egy 16-18 éves olvasónak sem okoz majd rémálmokat, sőt, elsősorban nekik íródott a kötet. Jacob Grey szemléletesen tárja elénk a bűntől hemzsegő metropolisz képét, és akármilyen magának való is, Kra nevű főhősünknek is tudunk szurkolni. A kopottas, misztikus hangulatvilággal tehát nincs gond, könnyen beleidomulunk a szerző által megálmodott valóságba. A sztori azonban olykor túlságosan kiszámítható: ismerjük jól a magányos hősökkel támadó regényeket, filmeket. Ebben a műfajban is megvannak azok a bizonyos klisék. Ezeket Jacob Grey nemhogy nem kerüli el, de szinte mindegyiket rendre telibe trafálja. A másik fekete pontot a borítója miatt adnám a Vadaknak.

Vadak

Persze ízlések és pofonok, de a csillogó-villogó bevonat szerintem önmagában is giccsesnek hat. Ráadásul egy japán rajzfilmbe illő figurával vagyunk kénytelenek szembe nézni, akinek úgy ül a fején egy fehér galamb, hogy azon nehéz nem nevetni.Kevésbé hatásvadász módon is visszaadhatták volna azt a sötét hangulatvilágot, amit a regény tükröz. Mindezektől függetlenül, aki kalandot és misztikumot keres, bőven meg is kapja majd a Vadaktól, és garantáltan nem fog unatkozni egyetlen percig sem.

Aki jóval töményebb kivitelben is szeretne találkozni pusztulással és démoni lényekkel, annak bátran ajánlom Bartók Imre A Patkány éve, A nyúl éve, A Kecske éve trilógiáját. A hármas regény befejező részéről, az óriáskecskével és gyilkos növényekkel támadó Kecske évéről itt írtunk bővebben, illetve a szerzővel készült interjúnk is elolvasható. Kellemes kalandozást!