Pintér Béla remekművén, soha meg nem unva, egyszerre sírunk és nevetünk

pop1

A Parasztopera Fesztivál utolsó napja, és egyben a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház prezentálásában az utolsó Parasztopera vendégelőadása hétfőn volt az Átrium falai között, írja Sós Eszter a fesztivál záró blogbejegyzésén.

Szikszai Rémusz utolsóként műsorra tűzött Parasztopera rendezésében sokkal kevésbé dominált a humor, mint ahogy az a korábbi négy estén jellemző volt. Persze, a temesvári előadás során is egyöntetű derültség lett úrrá a közönségen például az állomásfőnök (Aszalos Géza) megérkezésekor, vagy a cowboy (Molnos András Csaba) és Tündérke (Éder Enikő) találkozását bemutató jelenetsornál, mely a nő emlékeiből kibomló romantikus ködképként jelenik meg, az aktust egy virágokkal borított kötélhintán, mintegy légtornász gyakorlatként ábrázolva.

pop

Hiába kerültek azonban bele sajátos, csak ebben az előadásban érvényes poénok (például az, hogy a Karvezető figurája eltüsszenti magát az esküvőn a halál emlegetésére), a temesvári darabban alapvetően a tragédia rajzolódott ki hangsúlyosabban. Efelől már a függöny széthúzása előtt is megbizonyosodhattunk, hiszen a Szikszainál először felbukkanó démoni alak, a Karvezető (Mátyás Zsolt Imre) karmesterként adott jelzést a színpad bal oldalán elhelyezkedő hűtő bekapcsolására (amelyben egyébként egy, az esküvői lakomára előkészített, kibelezett malac volt látható), a fények elsötétítésére, és a zenekar is az ő intésére vágott bele a kezdő taktusokba.

A közönség öt alkotó gondolkodásába nyerhetett bepillantást. Megvizsgálhatta, milyen olvasatot indít el egyes művészekben ugyanaz a szöveg, milyen világot építenek köréje, milyen múlttal ruházzák fel saját szereplőiket mindennek megfelelően, és legfőképpen, mi az az egyedi mondanivaló, amely vagy saját választásukból, vagy éppen egy szerencsés felkérésnek köszönhetően, de mégiscsak a leglényegesebb elem volt mindegyik Parasztoperának.

Anyagi biztonság, anyai szeretet, zsigeri könyörtelenség – mint láttuk, több indítéka is lehetséges egy gyilkosságnak. Játszódjon a történet  parasztházban, esküvőre felállított sátorban, újgazdag család ízléstelenül bútorozott lakásában – mindez csak körítés egy jól felépített, antik mintákon alapuló sorstragédiához, amelyen úgy lehet nevetni, hogy közben legbelül mélyen megrendülünk. Akárhol találkozunk

A kritikát teljes terjedelmében itt olvashatod.