Napokig lehetne azon vitatkozni, hogy melyik Woody Allen legjobb filmje. Csak nem érdemes. Azt viszont valószínűleg senki sem kérdőjelezi meg, hogy az 1977. április 20-án bemutatott Annie Hall fontos darabja a rendező életművének. A fekete keretes szemüvegű, kopaszodó, hipochonder pasas sokak szívébe belopta magát már akkor. Na, de miért is? Először is azért, mert ez a film maga Woody Allen. Flashback-ek egész sora, melyeken keresztül ízig-vérig megismerjük a tévékomikus Alvy Singer szerelmi életét.
A rendező egyik legnagyobb erőssége az önreflexió. Önreflexió? Fittyfenét! Inkább bájos önkritika! Bénázásait nemhogy nem rejti véka alá, de felnagyítja, majd művészi precizitással szövi bele filmjeibe. Hol egy fergeteges beszólás, hol egy Benny Hill-re hajazó szerencsétlenkedés. Ki más lenne képes beletüsszenteni a kokainba? Aztán ott vannak Woody Allen kedvenc témái: a szerelem, a vallás, a halál gondolata, és persze New York. Ezek a témák mind megjelennek az Annie Hall-ban. Ha egy mondatban akarjuk megfogalmazni: Woody Allen halálosan szerelmes New Yorkba. És akkor még nem ejtettünk szót a pszichológusról, akihez főszereplőnk „még csak” 15 éve jár.
Világbajnok szinkronhang
Márpedig én csak olyan Woody Allen-filmet vagyok hajlandó nézni, amit Kern András szinkronizál, mert csak úgy az igazi.
Ismerős a mondat, ugye? Az Annie Hall varázsát a szinkron emelte még magasabbra. Ebben elévülhetetlen szerepe van Sipos Áronnak, aki az Annie Hall magyar szövegét írta és a szinkront rendezte, valamint Kern Andrásnak. Őt gyakran a magyar Woody Allenként emlegetik, nem is véletlenül. A „vessetek a mókusok elé”, vagy a „hogy kapnád be az összes faszomat” beszólások valósággal beleégtek agyunkba, és mindig Kern hangján szólalnak meg.
Diane Keaton, a női Woody Allen
Meg ne feledkezzünk a címszereplőről! Diane Keaton Oscar-díjat kapott az Annie Hallban alakított szerepléséért. De ha nem kapott volna, akkor is emlékeznénk rá. Ha létezik Woody Allen női kiadásban, akkor szerintem az csakis Diane Keaton lehet. Annie ugyanaz a csetlő-botló, kicsit határozatlan figura, mint filmbéli párja, Alvy Singer. Kettejük kémiája talán akkor a legszembetűnőbb, amikor a konyhában homárokkal viaskodnak, valamint felnőtt ember létükre egy pók megölése is leküzdhetetlen akadályt jelent számukra.
38 év ide vagy oda, az Annie Hall bájos humora és sajátos varázsa mit sem vesztett erejéből. Könnyed alkotás, ami nekünk, magyaroknak a legendás szinkron miatt még inkább emlékezetes marad.
