A Sorstalanság elutasítása 1973
„Kéziratát visszajuttatjuk.”
Írta: Nógrádi Gábor
A Sorstalanság kéziratát elutasító levél Dr. Czeizel Endre Bárdossy Péter: Kertész Imre és a sors c. könyvében jelent meg. (Lehet, hogy máshol is; én itt találkoztam vele.)
A Sorstalanság fenti kiadói elutasításáról írja valaki egy kommentben:
Egyetértek a lektorral, engem sem rázott meg a könyv, messze túl van értékelve.
Az, hogy kicsodát mi ráz meg, és mi nem, az adott személy történetétől függ. Az egyik ember egy elgázolt kutyán is elsírja magát, a másik Trianonon sem. Mindenkinek joga van azon megrendülni, ami megrendíti. Más kérdés, ha hatalmi, döntési helyzetben vagyunk, és meg kell ítélni valamit, amelynek a létezése, jövője tőlünk függ. Például, ha közoktatási ügyben kell döntenie egy államtitkárnak. Vagy a romák helyzetén kell javítani egy kormánynak. Vagy egy könyv kiadásáról kell dönteni egy kiadónak. Ezeken a döntési posztokon ugyanis szakembereknek kellene ülni. Ha rosszul döntenek, akkor rossz szakemberek. Az, hogy egyedileg megrendíti-e őket a közoktatás helyzete, vagy a cigányok sorsa, vagy a regény kézirata, egyáltalán nem érdekes. Nekik milliók képviseletében kell dönteni, tehát az egyéni érzésük, megrendülésük teljesen lényegtelen. (Mondhattam volna sokkal csúnyábban is szokásom szerint, de most úriember vagyok.) Babits Mihályt nem „rázta meg” József Attila költészete, szemben Kosztolányi Dezsővel, aki felismerte a zsenit. Eddig az ügy érdektelen. Ízlések és pofonok… Csakhogy Babits döntési helyzetben volt a Baumgarten díj odaítélési procedúrájában, és József Attila nem kapta meg a díjat.
