A 2001 óta létező Jazzékiel utoljára 2009-ben jelentkezett nagylemezzel. Az együttes nehéz időszakon van túl, de tavaly egy bakeliten kiadott kislemezzel ismét életjelet adtak magukról. Bő egy hónapja pedig megjelent régóta várt harmadik nagylemezük Másokat szeretni címmel, amit a cikk alján meg is hallgathatsz. A zenekar énekesével, Jakab Péterrel beszélgettünk.
Az elmúlt években nem voltatok túl aktívak. Érzitek a kihagyást?
A tavalyi visszatérő koncertünkön elég nagy volt a lelkesedés, az emberek is nagyon örültek neki, hogy újra van Jazzékiel. Azt követően ismét volt egy pár hónapos csend a lemezmegjelenésig, úgyhogy szerintem a következő koncerteken derül ki, hogy ez a három év kihagyás mit jelent nézőszám szempontjából. Kreatív szempontból ez a szünet mindenféleképpen az előnyünkre vált, sokkal megfontoltabbak és higgadtabbak lettünk. Három évvel ezelőtt a Jazzékiel egy eléggé szétzilált állapotú zenekar volt, azóta mindenkinek rendeződött az élete. Három éve az is nehézségekbe ütközhetett volna, hogy leüljünk beszélgetni: akkoriban képtelen voltam időben odaérni valahová és kérdésekre értelmesen válaszolni.
Szükséges a dalszerzéshez az, hogy rendben legyen az életed?
Mindenféleképpen. Mindig szerettem volna normálisan élni, csak valahogy nem azt dobta a gép idáig, ráadásul Áronnál is így alakult (Hegyi Áron, a zenekar billentyűse). Viszont mostanra rendeződtünk: már nem éhes, kivert kiskutyák vagyunk, akik kanapéról kanapéra vándorolnak, hanem felnőtt férfiak, akik tudják, hogy mit akarnak.
A lemezfelvétel kezdetekor nem voltak még teljesen készen a szövegeid. Szándékosan?
A lemezfelvételnek úgy mentünk neki, hogy derüljünk ki, hogy van-e egyáltalán értelme foglalkozni a zenekarral. 2013 nyarán kezdtük a stúdiózást, akkor csak 4 dalra volt szöveg, a többit menetközben terveztem megírni. Az volt a koncepciónk, hogy sok dolgot nyitva hagyunk a stúdióban, hogy a közönség ne egy túlpolírozott, kimunkált lemezt halljon; nekünk nem az az erősségünk. Így a lemezen vannak olyan zenei részek, amelyek teljes egészében a stúdióban születtek, illetve ezért hagytam a végére is a szövegek bizonyos részeit is, hogy legyen benne frissesség, ha már ilyen sokáig készült.
Akkor az is megtörténhetett volna, hogy félbehagyjátok a lemezt?
Igen, benne volt a pakliban.
2012 környékén nem egyik percről a másikra tűntetek el. Mi történt akkor pontosan?
Kezdetektől fogva nem rajongtam a koncertekért, inkább dalokat szeretek összerakosgatni. Amikor már viszonylag sokat koncerteztünk, folyamatosan ugyanazokat a számokat játszottuk körbe-körbe és akkor kezdett minden zavarni minket, egy csomó hülye rigolyánk lett. Elkezdtük ritkítani a koncerteket, amiből az lett, hogy egy idő után egyáltalán nem koncerteztünk. A többiek más formációkban zenéltek ugyan, de nekem nem volt semmi dolgom. Volt időm arra, hogy lehúzzam a redőnyöket és teljesen beforduljak.
Mit csináltál ebben az időszakban?
Növesztettem a lábkörmömet (nevetés). Semmit nem csináltam gyakorlatilag, főzőcskéztem és feküdtem az ágyban: ezzel eltelt egy jó másfél év az életemből. Ilyen állapotban pedig hiába mentem le a próbaterembe, nem sült ki belőle semmi jó.
Ilyen előzmények után a lemez megjelenése önmagában felér egy győzelemmel.
Abszolút. Szerveződnek a koncertek, tele vagyunk ötletekkel, én már kezdeném a következő albumot. Visszarázódtunk a zenélésbe, persze már nem fogunk már annyit koncertezni, mint régen. De az már nem is állna nekünk jól.
Más koncertjeire sem szoktál járni?
Nagyon ritkán. A baráti zenekarok nagyobb megmozdulásaira el szoktam menni, meg a nagy kedvenceimet szívesen megnézem a Szigeten, de ez évente alig pár alkalmat jelent. Inkább a lemezeket szeretem nagyon.
Gyűjtesz is?
Igen, CD-ket gyűjtök. A CD-k praktikusak szerintem, meg én nagyon szeretem a szövegkönyveket böngészgetni. Imádom a lemezborítókat.
Hogyan kezdődött nálad a szövegírás?
Tinédzserkoromban rengeteg hip hopot hallgattam, aztán gimnázium végén találkoztam a Doors munkásságával.Hirtelen megvilágosodtam, hogy jó szövegeket lehet írni béna ABAB rímelés nélkül is. Onnantól kezdve a szövegcentrikus rockzene izgatott.
Kezdettől fogva magyar szövegeket írtál?
Igen. Nagyon szeretem ezt a nyelvet, angolul meg nem is beszélek annyira jól, úgyhogy kézenfekvő volt a magyar szöveg.
Sokszor olvasol verseket?
Igen. Gyűjtöm például az első-második kiadású Ady-köteteket. A gimnázium végén végigestem én is a kötelezőkön, sok Baudelaire-t olvastam akkoriban, de a magyar irodalmat is nagyon megszerettem. Igyekszem a kortárs magyar irodalmat is követni, nem feltétlenül tetszik minden, de nagyjából képben vagyok.
A tavalyi kislemezeteken feldolgoztátok a Mi már leszoktunk róla című Sziámi-dalt, valamint az Európa Kiadó előtt tisztelgő lemezen is szerepeltetek. Közel áll hozzátok a nyolcvanas évek magyar alternatív zenéje?
Egyáltalán nem. A Mi már leszoktunk róla egyszerűen csak nagyon megtetszett és nagyon belepasszolt abba a dalcsokorba, amit akkoriban írtunk. Mindig örülök, ha egy jó dalt meghallok, viszont ennél a Sziámi-számnál egy kicsit elfogott az irigység; nagyon kár, hogy nem mi csináltuk (nevetés).
Sokat tévedek azzal, ha azt mondom, hogy a Másokat szeretni az eddigi legborongósabb lemezetek?
Nagyon sokat nem. Megszólalásában biztosan komorabb, viszont az új lemez üzenete sokkal pozitívabb energiákat mozgat, mint a Holy Shit. Nem az emberek hibáit veszi górcső alá; az új lemezen apró rossz dolgokról van szó, amik megbocsáthatóak. Tudok kritikus lenni az emberekkel szemben, de képtelen vagyok bárkit is zsigerből utálni. Igyekszem mindenkit elfogadni.
Mondtad, hogy már kezdenéd is csinálni a következő lemezt. Tudod már, hogy milyen lesz?
Egyszerűbbet szeretnék csinálni. Nagyon szeretem az 1920-30-as évekbeli amerikai munkadalokat, amiket a színesbőrű elítéltek énekeltek, szerintem iszonyat mélységek vannak ezekben; ezek a dalok sokat merítettek a spirituáléból és a bluesból. Ez a kultúrkör már a Holy Shitnél is érdekelt, csak ott még nem sikerült igazán kihozni, a mostani pedig nem volt alkalmas rá, hogy ilyen dalokat tegyünk rá. Még a tavasszal szeretnénk kihozni pár dalt, amik még az előző lemezről maradtak le, mivel túlságosan elütött a lemezen megjelent dalok hangulatától. Áron pedig nemsokára leköltözik egy tanyára és ott már készül a zeneszoba, ahol mi is tudunk majd alkotni. Emellett van egy általunk punknak hívott zenekarunk is, amit szintén fel akarunk venni majd: Áron dobol, én gitározom meg basszerozom, Kósa Peti (Jazzékiel fotósa) pedig perkázik, szeretnénk azzal is felvenni egy lemezt hamarosan.
A Jazzékiel következő koncertjei:
