Egyelőre még ott tartunk, hogy a művészvilágból könnyebb pszichiátriára jutni, mint fordítva. A Morvacsik Alapítvánnyal szoros összefüggésben működő, tavaly nyílt Budapest Art Brut Galéria arra tesz kísérletet, hogy a pszichiátriától a művészetig vezető utat járhatóvá (járhatóbbá) tegye.
(A „művészet” és a „pszichiátria” szavak gyakran szerepelnek egyetlen mondaton belül.)
![art brut](https://i0.wp.com/librarius.hu/wp-content/uploads/2015/01/001.jpg?resize=1000%2C667&ssl=1)
Kovács Emese, a BAB Galéria igazgatója: Huszonegy intézményt kerestünk meg, akik közül tizenhárman tudtak anyagot küldeni erre a kiállításra. Nyolc intézmény jelezte, hogy jelen pillanatban nincs olyan alkotójuk, aki dolgozna, illetve számtalan olyan alkotót kerestünk meg, aki egyetlen intézményhez sem kapcsolódik, hanem már régóta velünk együtt dolgozik… Szándékosan nem tüntettük fel, hogy ki melyik intézményhez tartozik, mert azt szerettük volna, ha mindenki saját jogon, saját neve alatt vesz részt. [fotó: Csata Judit]
![art brut](https://i0.wp.com/librarius.hu/wp-content/uploads/2015/01/002.jpg?resize=986%2C700&ssl=1)
Gaál József: Az art brut, a nyers művészet egy nagy keretfogalom, ami sokszor csak egy címke, hiszen a stílusgazdagság szinte végtelen. Minden egyes ember a saját univerzumát, a saját lelkét vetíti ki, vagy éppen, hogy nem vetíti ki, csak rejtve, lefojtva, maszkot viselve, stílus mögé bújva jelenik meg. Mégis mondhatjuk, hogy ez egy gyónás, és itt van talán a nyers művészetnek a kulcsa: valami nagyon közvetlen, nem indirekt, hanem egy-az-egyben megjelenítés… [fotó: Csata Judit]
![art brut](https://i0.wp.com/librarius.hu/wp-content/uploads/2015/01/003.jpg?resize=1000%2C679&ssl=1)
Beke László: Énnekem ne köszönje meg senki, hogy beválogattam, tudniillik, nem erről van szó, persze, válogatunk, ha válogatni kell, de ez egy nagyon-nagyon szubjektív dolog, amibe mi legalább annyira tévedhetünk, mint bárki más. Mindenki részese ennek a játéknak, azok is játszanak, akiknek csak a vetítőn vannak a dolgai. Sőt, azok is akiknek a művei otthon vannak. [fotó: Csata Judit]
![art brut](https://i0.wp.com/librarius.hu/wp-content/uploads/2015/01/004.jpg?resize=1000%2C667&ssl=1)
B. Emese: Először, ha nem baj, akkor szeretnék egy kis figyelmet kérni, mert szívesen elmondok pár dolgot arról, hogy mit és miért csináltunk, viszont úgy nagyon nehéz, hogy mindenféle más is zajlik a teremben. Én is alkotó vagyok. Én viszonylag jó helyzetben vagyok, mert dolgozom, csak van néhány viszonylag komolyabb problémám. Számomra arról szól ez a történet, mint művészetterápia, hogy mindazokat a dolgokat próbálom kifejezni a képekkel, amik bennem zajlanak. Olyan ez, mint egy napló, ha sorra veszem a képeket, akkor ott van benne, amit akkor éreztem. Az elkeseredettség és a kilátástalanság, ami abban a percben bennem volt. [fotó: Csata Judit]
***
(Csata Judit fotográfiája a Librarius és a Kontakt Fotóművészeti Kurzusok közötti együttműködés keretében készült.)
![](https://librarius.hu/wp-content/uploads/2020/09/Librariuslogszveggel.png)