Havasréti József: Űrérzékeny lelkek, Magvető kiadó 2014, 364 oldal 3490 Ft
Úgy tűnik, már nem kell meglepődnünk azon, ha valaki a tudományos szférából egyszer csak, mindenféle előzmény nélkül megjelentet egy szépirodalmi művet. Elég csak Szilasi László esetére gondolnunk, aki a Szegedi Tudományegyetem oktatójaként, kritikusként, irodalomtudósként vált ismertté, majd írt egy nagysikerű regényt (Szentek hárfája, 2010.), sőt azóta még egyet (A harmadik híd, 2014.). Havasréti József a PTE-BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének oktatója, számos tudományos publikáción van már túl, idén pedig egy vaskos regénnyel jelentkezett a könyvpiacon. Azt hiszem, nem sajnálnánk, ha több egyetemi oktató írna regényt.
A SZTORI
Az Űrérzékeny lelkek történeti magva már a kezdetektől egészen lebilincselő és szerteágazó. Adott egy furcsa, mitikus, fekete hús névre keresztelt anyag, gomba, hallucinogén, egy orvos, egy bizarr tudományos kísérlet, ahol a kísérletbe bevontak a szer hatására elképesztő dolgokat művelnek. Adott egy nyomozó, egy író és mégtöbb orvos, akik a fekete hús, és a múltban elvégzett titokzatos kísérletek után nyomoznak. Az izgalmas, rejtélyes és bogozható történet mögött ráadásul folyton megbújik egy más természetű kutatás is, mely a tudáshoz való hozzáférésünkkel, a transzcendenssel, a földöntúlival, a megismerhető megismerhetetlennel foglalkozik.
RÉTEGEK
A regény mind terjedelmét, mind felépítését tekintve meglepően összetett és bonyolult szerkezetű szöveg. A történet három idősíkban játszódik: a húszas-harmincas évek Oroszországában, a hetvenes évek Magyarországán és a jelenben. Ezen síkok azonban fejezetről-fejezetre váltakoznak, nem kronologikusan követik egymást. Az egyes fejezetek fókuszpontjába pedig mindig újabb és újabb szereplők kerülnek, akik a fekete hús bűvöletében élnek: kutatnak utána, használják vagy használták, másokon tesztelnék, de leginkább már szabadulnának tőle.
Az idősíkok és a nézőpontok váltakozása számtalan irányba mozdítja el a szöveget. A szereplők különböző városokból, országokból, léthelyzetekből kerülnek kapcsolatba a fekete hússal. Suler, az orosz orvos gyermekként, az apjával való szibériai száműzetésben ismerkedik meg a gombával egy erdő mélyén. A szer használatával egyre közelebb jut valamiféle földöntúli, abszolút tudáshoz, mely tudással azonban nem tud megbirkózni. Egyes szereplők egyszerűen csak a gomba és a kísérletek utáni nyomozás megszálottjai lesznek, más lakodalmas zenészből válik zeneszerzővé, művészből élőhalottá.
A regényben tulajdonképpen két szál dominál: az egyik inkább tudományos, a szer biokémiai hatásaival, orvoslással, vallástörténettel hozható összefüggésbe. A másik szál a hallucinogének, a kreativitás, a pszichedelikus tapasztalás hatásmechanizmusait viszi színre. Így kerül a képbe például Aldous Huxley, aki maga is sokat foglalkozott a kábítószerek fizikai és- lélektani következményeivel. Huxley is az Űrérzékeny lelkek szereplőjévé válik.
ŰRUTAZÁS
A fekete hús azonban még véletlenül sem egy egyszerű drog, amitől a regény szereplői elszállnak majd függővé lesznek.
Sajátos nyelvükön a teonanacatl nevet adták e gombának, ami annyit jelent, mint isten vagy akár az ördög húsa s azt tartották, hogy a keserű étek révén földöntúli hatalmakkal egyesülnek. (…) A fekete hús az Isten húsa, az Ördög húsa, egyben”. A gombát mások az űrből eredeztetik: „Suler idehozott Budapestre valami szibériai gombát. Csak egy titkos, úgymond zárt övezetben él, az orosz Távol-Keleten, egy meteorkráter környékén. Azt is pusmogták, hogy ez a gomba valami mutáns. Mások pedig, akiket nagy sietve őrültnek bélyegeztek azt mondták, hogy a krátert valójában egy idegen űrhajó ütötte, ami megsemmisült a becsapódás során.
A fekete hús misztikuma szépen lassan minket, olvasókat is a hatalmába kerít.
JÁTÉK
Keressük tehát a szereplőket, az elbeszélőt, az időt, a helyet, az okokat, a magyarázatokat, miközben úgy érezzük, mintha mindent sokkal előbb megtudnánk, mint kellene. A szöveg egy-egy ottfelejtett mondattal folyton előrevetíti mi fog történni:
Suler halála pillanatáig nem tudta eldönteni, hogy jól járt-e a fekete hússal vagy sem.
Hasonlóan játékos megoldás, hogy nem tudjuk pontosan, milyen kapcsolatban áll a fekete hús az űrrel, de az űr szó (egy árnyaltabb jelentésében) számtalanszor szerepel a regényben:
Tudja olyan lett, mint akit az akarata ellenére egy rakétába tettek, és kilőttek az űrbe.
Vagy egy másik helyen:
Te nem a földön élsz. Az űrből jöttél?
Vagy:
Amikor először láttalak olyannak tűntél, mint akit most dobtak le egy űrhajóról.
A szöveg ezekkel a játékokkal szépen feloldja a mélyebb rétegek terhét, a feszültséget, melyet a mozaikdarabkák egymás mellé illesztése közben érzünk.
MÉRLEG
Havasréti regénye tehát nemcsak egy misztikus történet vagy élvezetes krimi. Okos, gondosan felépített szöveg ez, amely nem feszegeti a határait. Nem kreál például tízoldalnyi felesleges pszichedelikus trippeket, nem repít el az űrbe, nincsenek megfejtései. A történetet bár bogozni kell, serceg a papír a megannyi vissza-visszalapozástól, a regény végig izgalmas, újszerű és élvezhető marad. Havasréti ügyesen idéz és utal vissza más szerzőkre, nem nehezíti el a szöveget intellektusa fitogtatásával. Függővé tesz, nem enged el, nem hagyod a következő fejezetet holnapra.
