Élményolvasó – Annie Ernaux: Évek
Annie Ernaux egyre mélyebben kúszik be a szívembe, ahogyan sorra elolvasom élete különféle fontos eseményeinek, illetve meghatározó személyeinek leírását, megértését, megfejtéseit.
A 2022-es Nobel-díjas (nagyon megérdemelten az) francia írónő Évek című szubjektív félévszázad-története is nagy mű, hát még mekkorák ezek a 80-100 oldalas írások; nem regények, inkább, ahogyan ő is írja, átmenet irodalom, szociográfia és történetírás között.
Ernaux saját hangot, stílust, műfajt teremtett ezekkel. Különösen megrázó ez a két mű, amely édesapját és édesanyját szeretné ábrázolni, megragadni, személyiségüket megfejteni a kor, a társadalmi helyzet alapján, amelybe születtek.
A szülőknek emléket állító feszes, kíméletlenül őszinte, esendően merész, ettől katartikusan bátor két írás, a pontos, hazugságoktól, manírtól, nosztalgiától mentes fogalmazás számot vet önmagával, azzal, mivé lett szülei által – és ellenében.
Ernaux egy elsőgenerációs vidéki értelmiségi, szülei a normandiai szegényparaszti világ nyomorából törtek ki a kisvárosi munkás-, majd kereskedőlétig; döbbenetes olvasása által is felfogni, micsoda léptékű változásokon ment át a világ sebessége ennyire semmi két-három generáció időtartam alatt, anyagiakban és gondolkodásban egyaránt.
Ennek a megrázó mértékű változásnak az emberre nehezedő roppant súlyáról képes ez az írónő valami mélységesen lényegit mondani könyveiben, szikár konokságát nagy művészetté formálva. Könnyekig emberi, ahogyan az életről tud beszélni.
A nagy alkotók titka egyszerű: hatással vannak. Ernaux közéjük tartozik.
Január végén egy másik könyvéről is írtunk:
Annie Ernaux 64-ben végigjárta a tiltott abortusz megalázó procedúráit
