+ Irodalom

Elhunyt a magyar származású Nobel-díjas költő, Louise Glück

Louise Glück

Louise Glück lírája rettenetesen erőteljes és őszinte – mondta Gyukics Gábor költő, műfordító a Nobel-díj átadása előtt.

Elhunyt Louise Glück amerikai költő – jelentette be szombat hajnalban Jonathan Galassi, Glück szerkesztője a Farrar, Straus & Giroux kiadónál. A 2020-ban irodalmi Nobel-díjat kapott költőnő 80 éves korában halt meg.

A Svéd Akadémia három évvel ezelőtti indoklása szerint Louise Glück az elismerést összetéveszthetetlen költői hangjáért kapta, amely rideg szépségével az egyéni létet egyetemessé teszi.

Glück a tizenhatodik női irodalmi Nobel-díjas volt.

A költőnő magyarországi zsidó bevándorlók leszármazottjaként 1943-ban született New Yorkban. A Yale Egyetem professzorának első verseskötete Firstborn (Elsőszülött) címmel jelent meg 1968-ban, nem sokkal később már a kortárs amerikai irodalom legkiemelkedőbb alakjai között tartották számon.

Több rangos díjban is részesült, 1993-ban Pulitzer-díjat kapott a The Wild Iris (A vad írisz) című, 1992-ben megjelent kötetéért, 2014-ben pedig megkapta az amerikai Nemzeti Könyvdíjat.

“Személyes, belemegy a lelkünkbe, annyira nekünk szól, hogy az elképesztő. Nem tudja az ember kikerülni. Rettenetesen erőteljes és iszonyú őszinte”

– jellemezte Louise Glück líráját Gyukics Gábor, aki először fordított az amerikai költő verseiből magyar nyelvre a 2007-ben megjelent Átkelés című kötetben.

“A legegyszerűbb ember is, ha egy versét elolvassa, azt mondja, hogy ez velem is megtörtént. Ugyanakkor tökéletesen van megírva, hibátlan”.

Louise Glück verse a versumonline.hu-ról, ahol még négy versét olvashatod:

Elvesztett szeretet

A húgom egy egész életet töltött a földön.
Megszületett és meghalt.
Közben
sosem volt élénk, sosem mondott semmit.

Úgy csinált, mint a kisbabák,
sírt. De nem akarta, hogy megetessék.
Anyám mégis gondozta, próbálta megváltoztatni
a sorsot, majd a múltat.

Valami meg is változott: amikor a húgom meghalt,
anyám szíve olyan
nagyon hideg, rideg lett,
mint egy apró vasmedál.

Aztán úgy tűnt, a húgom teste
mágnes. Éreztem, ahogy húzza
anyám szívét a földbe,
hogy növekedhessen
Branczeiz Anna fordítása

Az idei magyar származású irodalmi Nobel-díjas családjának erdélyi házából kulturális központ lesz

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top