Ki ismer engem és szeret. tudja, hogy betegesen (ál)szerény vagyok. Ám néha nem vagyok képes magamba fojtani bizonyos örömhíreket. Most kettő is van – írja Vámos Miklós Facebook-oldalán, majd így folytatja:
1. Két év után újra ügynököt váltottam. Búcsút vettem Julie-től, és aláírtam a szerződést Kate-tel. Ahogyan a híres musical címe javasolja: Kiss me, Kate! Esetünkben inkább a regényeimnek kéne a csók.
2. Sok mindent köszönhetek egy fordítónak, Áginak. Például azt, hogy tegnap megjelent az Anya csak egy van című színes, szélesvásznú regényem egy részlete a Los Angeles Review-ban. Ezt nem teszem ki ide, gondolom, akit érdekel, levadássza magának.
Amúgy is mozgalmas hét. Tegnap a Bartók Béla 32-ben léptem föl, ma a Free SzFE hallgatói előtt fogok. Kíváncsi vagyok, mire kíváncsiak.
Íme, talán ebbe a pécsi házba születhettem volna, ha elmarad a második világháború, a holokauszt és a szocializmus. Legközelebbi életünkben ezek azért ne legyenek, jó?
