+ Képzőművészet

A világhírű festő, akit életében nem becsültek semmire

vermeer

Vermeer életében nem ért el nagyobb sikereket, képeinek döntő többsége magánkézben volt, kortársai alig tettek említést róla

Keresés a weben

Háromszázkilencven éve, 1632. október 31-én született Johannes (Jan) Vermeer van Delft, a holland aranykor Rembrandt utáni második legnagyobb festője. Életében nem ért el nagy sikereket, özvegyére is jóformán csak adósságokat hagyott. Festészetét azonban a 19. században újra felfedezték, hála I. Vilmos holland királynak. Az impresszionisták már csodálták, ma népszerűségét tekintve Rembrandt és Van Gogh mellett helyezkedik el. Az első önálló Vermeer-kiállításra 1935-ig kellett várni, 1940-ben pedig még Adolf Hitler is vásárolt képei közül. Hollywood is felfedezte magának, Colin Firth játszotta őt el a vásznon.

Életéről keveset tudni. A németalföldi Delftben született, ahol október 31-én keresztelték meg (abban az időben az újszülötteket néhány nappal világrajövetelük után keresztvíz alá tartották). Apja műkereskedő volt, akinek halála után Vermeer vette át az üzletét. 1653-ban nősült meg és ebben az évben fogadta tagjai közé a delfti Szent Lukács céh festőmesterként, 1662-ben a céh vezetőségi tagjai közé választották.

Tizenöt gyermeke született, akik közül több nem érte meg a felnőttkort. Utolsó éveiben anyagi helyzete megromlott, 1675. december 15-én bekövetkezett halála után özvegyére lényegében csak adósságokat hagyott. Síremléke a delfti Oude Kerk protestáns templomban található.

Életműve viszonylag kicsiny, csak kevés műve dokumentált (ma 37 képéről tudnak, hármat nem egyértelműen neki tulajdonítanak), művészi fejlődésének időrendisége is bizonytalan.

Vélhetőleg a fiatalon elhunyt Carel Fabritius tanítványa lehetett, legkorábbi munkái történeti képek, amelyek a Bibliából és a mitológiából vett epizódokat ábrázolnak, stílusának igazodásában pedig a klasszikus látásmódú iskolák, elsősorban az amszterdami történeti festők és az utrechti Caravaggio-követők játszottak szerepet. Egyik legkorábbról fennmaradt műve, a Krisztus Mária és Márta házában motívumaiban rokon a korabeli flamand festők hasonló témájú képeivel és fény-árnyék megoldásaival.

Az amszterdami és utrechti iskolához való kötődéséről tanúskodik A kerítőnő című festménye, amelyen feltételezések szerint önarcképe is felfedezhető.

Az 1650-es évek végén két remekművel adózott szülővárosának: ezek az Utca Delftben és egyik főműve, a Delft látképe – mindkettő a város megragadó, költői hangulatú festői eszközökben gazdag ábrázolása.

Egyes kutatók szerint egy gazdag delfti polgár, az 1674-ben elhunyt Pieter Claes van Rujiven lett a festő mecénása, az ő feltűnése után fordult Vermeer váratlanul a kristálytiszta zsáner felé. Legszebb képeit az 1660-1670 közötti évtizedben festette, ezek portrék, illetve a korra jellemző egyszerű motívumok: zenélő csoportok, enteriőrökben, hangulatos szobában foglalatoskodó asszonyok láthatók. Legtöbbre kisméretű, gondosan komponált enteriőrjeit értékelik, amelyek megvilágítását az ablakon beáramló napfény adja. Az Olvasó nő, A gyöngymérő nő, a Nő ablaknál vizeskancsóval és a Tejet öntő asszony című képei e korszak munkáinak kiemelkedő darabjai.

Egyik leghíresebb képét, a derűsen munkájába merülő Csipkeverő nőt a párizsi Louvre őrzi.

Vermeer képei a hétköznapi élet pontos dokumentumai, amelyek az érzelmek rejtett világát is elénk tárják, csöndes elmélyült figurái sajátos álomvilágot, hangulati élményeket sugároznak, a tónusok tisztaságával, a fény és a tér bámulatos érzékeltetésével igazolják a festő mesteri tudását. A zsánerszerű kompozíciókon kívül finom kidolgozású, elragadó portrék sorát festette meg, mint például a Lány piros kalappal, Lány flótával és a budapesti Szépművészeti Múzeumban látható Női arckép.

A Leány gyöngy fülbevalóval, avagy Turbános nő című képe 1665-ben készült el.

A hágai Mauritshuis múzeumban őrzött, Észak Mona Lisájaként is emlegetett festmény talán legismertebb alkotása, Tracy Chevalier amerikai-brit írónő 1999-ben megjelent nagy sikerű regényének köszönhetően, amelynek filmre adaptált változatát 2003-ban mutatták be Scarlett Johansson és Colin Firth főszereplésével.

A festő utolsó korszakában régi motívumait ismételte érettebb megfogalmazásban, mint A szerelmes levél című képén. Műveinek szintézise A festészet allegóriája, a színek és fény varázsához menekülő művész utolsó nagy ajándéka a festészet számára. A képet akkori tulajdonosa, az osztrák arisztokrata Jaromir Czernin 1940-ben eladta Adolf Hitlernek, aki a tervezett linzi birodalmi múzeumban akarta kiállítani. A műalkotás tulajdonjoga a második világháború után meghozott népbírósági ítélet alapján az osztrák államra szállt, ma a bécsi Kunsthistorisches Museum féltett kincse.

Vermeer életében nem ért el nagyobb sikereket, képeinek döntő többsége magánkézben volt, kortársai alig tettek említést róla. A XVIII. század első felében megjelent Nagy Holland Festőenciklopédia minden külön utalás nélkül már csak a nevét említette, vásárlói egykori kortársainak tulajdonították műveit.

Festészetét csak a XIX. században fedezték fel újra, nem kis részben azért, mert I. Vilmos holland királynak annyira megtetszett a Delftről készült városkép, hogy 1842-ben előkelő helyre rakatta gyűjteményében. Az impresszionisták már csodálták, a modern festészet egyik forrásaként méltatták, ma népszerűségét tekintve Rembrandt, Van Gogh és Picasso mellett helyezkedik el.

Festményeiről a mai napig derülnek ki újdonságok a modern technikának köszönhetően. Az első önálló Vermeer-kiállítás 1935-ben nyílt meg Rotterdamban, képeiből több nagyszabású kiállítást is rendeztek. Művei egy virtuális múzeumban ingyen is megtekinthetők, a Meet Vermeer applikációval.

2023 elejére az amszterdami Rijksmuseum nagyszabású kiállítást tervez, amelyen szinte minden festménye látható lesz majd.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top