Az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány által fiatal karmestereknek és zeneszerzőknek meghirdetett mentorprogramjának két tehetsége mutatkozhat be a Pannon Filharmonikusok április hetedikei koncertjén. Joanna Natalia Ślusarczyk karmester, valamint Leonardo Marino, akinek a mentorprogram keretében írt csellóversenyét itt hallhatja először a közönség. Mindkét művész életében meghatározó esemény ez, hiszen a program céljainak megfelelően nagyzenekarral próbálhatják ki magukat. Vajda Gergellyel, az Alapítvány programigazgatójával beszélgettünk a koncert előtt.
Milyen szempontoknak kell megfelelnie egy jelentkezőnek ahhoz, hogy beválogassák a mentorprogramba?
Vannak objektív szakmai szempontok, mint például az, hogy valakinek milyen a vezénylési technikája, zeneileg értelmezhetőek-e a mozdulatai, vagy az, hogy általában mennyire muzikális, van-e stiláris érzéke, és a többi. Ezen kívül a program arról is szól, hogy a részvétel a lehető legtöbb hasznot hajtsa a mentoráltjainknak. A program úgy van kitalálva, hogy akivel foglalkozunk — legyen az olyan valaki, aki most fejezi be, vagy éppen csak befejezte a tanulmányait, esetleg már van professzionális tapasztalata — annak épp arra a ladikra legyen szüksége, amelyet mi tudunk összeácsolni, hogy azzal átkelhessen egy következő folyón. Az a jó, ha mi tudjuk megadni azt a lökést, amitől olyan tapasztalatok és lehetőségek lesznek elérhetőek a számára, amelyek nélkülünk nem, vagy csak jóval később lettek volna azok.
Az április 7-i koncert karmestere, Joanna Natalia Ślusarczyk is az Önök mentoráltja. Mit tudunk róla, és mi történt vele a programban eltöltött egy esztendő alatt?
Legfrissebb információim szerint éppen most nyert második díjat a La Maestra Paris karmesterversenyen. A programban idén januárban Kölnben vezényelhette Leonardo Marino egy kórusművét, amely a WDR Kórusakadémiával együttműködésben, az ő megrendelésükre született. Az előkészítő munkát és a próbákat is személyesen követte és segítette Eötvös Péter. A mentorprogram, amelyet nagy örömünkre már évek óta az Art Mentor Foundation Lucerne támogat, egyébként úgy épül fel, hogy az első, aktív év során a mentoráltak minden olyan karmesterkurzuson részt vesznek, amelyet az Alapítvány szervez. A rákövetkező évben pedig egy zenekar, mint például a Pannon Filharmonikusok, befogadja azt a programot, amelyet közösen rakunk össze, mégpedig úgy, hogy mentorált zeneszerzőink valamelyikével párosítjuk a karmestert. A zeneszerzőtől rendelünk egy kompozíciót, és ez része lesz egy olyan programnak, amely az adott zenekarnak is megfelel. Az a cél, hogy az adott zenekar bérletes közönségének meghirdetett műsorok közé beilleszthető legyen a végleges program. Ezzel a fiatal művészeket megpróbáljuk arra ösztönözni, hogy a négy legfontosabb dolgot mindig tartsák szem előtt egy műsor összeállításánál: kinek?, hol?, mikor?, mit?. Az elhivatottság és a kortárs zene iránti érdeklődés önmagában még nem elég, tudni kell egy darabot úgy elhelyezni, hogy a lehető legideálisabb körülmények között hangozzék el először, mert az ősbemutató sok mindent eldönt a mű későbbi sorsávval kapcsolatosan.
Ez az ősbemutató most Leonardo Marino Csellóversenye lesz.
Igen, Leo Joannával egy évben volt nálunk mentorált. Talán már nevezhetjük tradíciónak, hogy mindig egy versenymű megalkotását jelöljük ki végső feladatként a fiatal zeneszerzőnek. Ez azért jó, mert újzenei versenyművet valahogy könnyebb egy bérletes programban elhelyezni, különösen akkor, ha csábító a szólista személye. Egy versenymű megkomponálása megfelelően komplex kihívás azok után a feladatok után, amelyeket az első év során el kell végeznie egy zeneszerzőnek. Először különböző hangszercsoportokra kell ugyanis komponálni, és utána abból lehet kifejleszteni azt, hogy mitől és hogyan működik egy zenei anyag nagyzenekaron, meg persze a szólóhangszer számára is megfelelő ötleteket kell találni.
Milyen a hangulata ennek a műnek?
Zenéről beszélni mindig nagyon nehéz. Általánosságban az a fontos, hogy valaki megérti-, megérzi-e azt, hogy a cselló, mint jelenség milyen, milyen a hangszer karaktere. Az szintén fontos, és nagyon inspiráló lehet, ha tudja, hogy kinek írja a darabot. Gondoljunk például Mozartra, ő is úgy komponált, hogy pontosan tudta, kiknek készül egy concertója, vagy egy operájának egyes énekszólamai. Ami azt illeti, hogy a közönség mire számíthat: aki szereti a cselló hangját, esetleg ismer más csellóversenyeket is, az bizton számíthat arra, hogy ez a mű valamiképpen azok folytatása lesz. A klasszikus zenében minden, még a régi tagadása is organikus: és hogy úgy mondjam, nem a kerék feltalálása a cél, hanem éppen az, hogy ebbe a tradicionális környezetbe beleilleszthető, mégis egészen új, és legfőképpen őszinte darab szülessen.
A Pannon Filharmonikusokkal három éve működnek együtt. A zenekar egy állandó bemutatkozási lehetőséget biztosít az Önök mentoráltjai számára?
Igen, egyik kiemelt partnerünk a Pannon Filharmonikusok. Volt már több közös, sikeres koncertünk a program kapcsán. Sajnos a pandémia miatt halasztódott minden, ezért a mostani koncerten a 2020-as, és nem a 2021-es év mentoráltjait hallhatja-láthatja a közönség.
Nagyon sokféle nemzetiségű fiatal művész vesz részt az Önök programjában. Szükséges-e foglalkozniuk az esetleges kultúrák közötti különbözőségekkel vagy a zene univerzális nyelve ezt nem is teszi szükségessé?
Hangsúlybeli eltolódások mindenképpen vannak. A komolyzenében az elmúlt pár száz évben lassan változó tradíciója alakult ki annak, hogy például egy zeneiskolában milyen zongoradarabokat tanítanak. Alapvetően ugyanazt a fajta előadóművészetet tanuljuk a világ minden táján, mégha lokális eltérések vannak is. Nagyon leegyszerűsítve: az osztrákok, a németek Mozartot, Brahmsot tudják jobban, a magyarok pedig Bartókot. Ez egy teljesen természetes dolog szerintem. Ezzel együtt is azért sokkal több a közös nevező, mint az ami elválasztja az európai kultúrkör országait. Nekünk éppen az az érdekes, amikor egy mentorált hozza a saját kultúráját, saját zenéjét, és biztatjuk is őket erre. Az utánzásnál sokkal erősebb az amit csak én, csak itt és csak most tudhatok. Ha valakinek a zenéje a mi érdeklődésünket felkelti, akkor az a közönségét is fel fogja kelteni.
Gondolom, hogy akiket Önök beválogatnak már egy biztos, jó alappal rendelkeznek, így ezzel már nem igazán kell foglalkozniuk a két év során.
Hogyne, de azért nem ennyire egyszerű a dolog. A karmesterségben és a zeneszerzésben is az a nehéz, hogy otthon a tükör előtt lehet nagyon meggyőzőnek lenni, az asztalfióknak is lehet zseniális darabokat írni, de ha nincs meg hozzá a tapasztalat arról, hogy élő, hús-vér zenészekkel miként kell mindezt megvalósítani, akkor az egész dolog egyszerűen nem létezik. Karmesterként hiába gyakorolok egy vonósnégyesen, ha még sosem álltam egy nyolcvan személyes zenekar előtt, akkor nem fog működni a vezénylés. A mentorprogram lehetőséget biztosít arra, hogy több alkalommal is élesben próbálják ki a tudásukat a fiatalok, mert enélkül ezt nem lehet csinálni.
A programban résztvevő oktatók állandóak vagy az ő személyük attól is függ, hogy éppen ki a mentorált zenész vagy karmester?
Eötvös Péter és jómagam vagyunk az állandó professzorok, és legalább egy vendégprofesszor minden kurzuson van. Ezt úgy próbáljuk megszervezni, hogy aki csatlakozik hozzánk, az jelentős, nemzetközileg jegyzett zeneszerző, esetleg zeneszerző-karmester legyen, vagy olyan zeneszerző, aki a saját darabjait szokta dirigálni, azaz van valamilyen fajta előadói tapasztalata is. Legközelebb Magnus Lindberg jön Finnországból, azután Unsuk Chin Németországban élő Dél Koreai zeneszerzőnő, azaz valóban világhírű nevek. Rendkívül fontos, hogy ezek az ismert és elismert művészek ténylegesen jelen vannak a kurzuson. A személyes találkozásból nagyon sokat profitálnak a mentoráltjaink, és a közönségünk is.
Az Ön komolyzenei működéséhez mit ad hozzá az, hogy ezekkel a fiatal tehetségekkel dolgozik?
Ahogyan Eötvös Péter szokta mondani, — én magam is az Eötvös-istállóból származom, még Szombathelyen, a Bartók szemináriumon ismertem meg —, az ember nagyon sokat tanul azáltal, hogy tanít. A tanítás rákényszeríti az embert, hogy folyamatosan visszafejtse a saját maga számára, hogy miért csinálja azt, amit csinál, hogy tudatosítsa magában, hogy az, ami működik, miért működik. A magyarázatot pedig úgy kell megfogalmazni, hogy az valóban praktikus, rögtön lefordítható legyen a megfelelő mozdulatra, a kívánatos hangzásképre.
A koncert a 6-18 éves korosztály számára díjmentesen látogatható. Ez jól passzol az Alapítvány fiatalokat támogató elképzeléseihez. Van-e bármilyen korhatár a mentorprogrammal kapcsolatosan arra vonatkozóan, hogy ki számít fiatalnak az Önök szempontjából?
Felső korhatár van meghatározva, ez 35 év. Az alsó praktikusan magától alakul ki, mert egy bizonyos kort már el kell érni ahhoz, hogy a jelöltnek meglegyen szükséges képzettsége. Általában egyetemista kor a természetes alsó korhatár.
Az Alapítvány idei tervei, céljai hogyan alakulnak?
A Covid miatt júniusra halasztódott az előbbiekben említett, Lindberg-féle látogatás, Unsuk Chin októberben jön, és hasonlóan ismert nevekkel készülünk a rákövetkező évre is. A járvánnyal kapcsolatos dolgok szerencsére rendeződni látszanak. Minden programunk elérhető az Alapítvány weboldalán, és van amire még, vagy már lehet is jelentkezni.
Mivel ajánlaná a közönségnek a koncertet?
Mindazzal, ami miatt zenét hallgatunk. A zenélés és a zenehallgatás mi magunk vagyunk, embernek lenni annyit tesz mint zenélni. Olyan természetes része ez az emberi létezésnek, hogy fel sem merül, esetleg e nélkül is lehetne élni. A klasszikus komolyzenéhez hozzátartozik, hogy a ma élő szerzőket, kortársainkat ugyanúgy be kell mutatni, mint annak idején például Beethoven szimfóniáit. Aki szeretne ott lenni egy ilyen „mai-Beethoven” darab bemutatóján, akkor itt a lehetőség, hogy elsőként halljon valamit, ami hetekkel, hónapokkal ezelőtt még nem is létezett. Javaslom, hogy nyitott füllel érkezzenek, előítéletek, elvárások nélkül hallgassák azt, amit ezektől a különleges muzsikusoktól kapnak. Soha nem tudhatjuk előre, hogy hol ér minket valami egészen különleges élmény.
