+ Ajánló

Fabian – A vég kezdete – film a Kästner-regényből

Fabian

Fabian egy extrém parti büféjében látja először a titokzatos Corneliát (Saskia Rosendhal). A lány két lábbal áll a földön…

Keresés a weben

Fabian – A vég kezdete, német nyelv, magyar felirat, 2021, 176 perc, rendező: Dominik Graf. Forgalmazó: Cirko Film.

„Megtanulni úszni”

Dominik Graf formabontó filmkezdése azt előlegezi, hogy a 21. századból indulva a játékfilm műfajában olyan történetet kapunk, amelynek a kortárs néző nemcsak a lefolyását, de a végét is ismeri. Az ígéretet a csaknem 3 órás alkotás csak részben teljesíti.

Graf a jelen Berlinjében kezd, amit szinte tárgyanként lebontva enged el, s a majd’ száz évvel korábbi német fővárosba kalauzolja vissza nézőjét. A gazdasági válság sújtotta weimari Berlinben Jakob Fabiant (Tom Schilling) követhetjük, aki szerencsésnek mondhatja magát, állása van. Frissen végzett bölcsészdoktor, aki szándéka szerint átmenetileg, a Nagy Mű elkészültéig abból él, hogy a Kurmark cigaretta hirdetés-csasztuskáit farigcsálja mérsékelt lelkesedéssel. Regényt tervez, éjjelente anyaggyűjtés ürügyén járja a dekadens Berlin mulatóit és magán-műintézményeit, s tapasztalatai mind cinikusabbá teszik.

Fabian

Egyetemi barátja, a dúsgazdag Stephan Labude (Albert Schuch) nem szorul arra, hogy eltartsa magát, kész csoda, hogy korlátokat nem ismerő kicsapongásai mellett elkészül disszertációja Lessingről. Nem kevésbé meglepő, hogy míg a írószakmát szenvtelen megfigyelésként gyakorló Fabian nem foglal állást társadalmi kérdésekben, Labude szocialista nézeteket vall, s vállalja az azzal járó üldöztetést is. Fabian egy extrém parti büféjében látja először a titokzatos Corneliát (Saskia Rosendhal). A lány két lábbal áll a földön, filmjogászként dolgozik, de feltett szándéka, hogy filmszínészként csinál karriert, s ezért bármire hajlandó. Fabian és Cornelia szerelme melodramatikus fordulatot vesz, amikor a lány célja érdekében egy idős producer szeretője lesz.

Az elsősorban televíziós (sorozatok, pl. Tetthely) rendező Graf visszaállította a film alapjául szolgáló Erich Kästner-regény eredeti alcímét. Az 1931-es cenzúra az Egy moralista regénye megjelöléssel próbálta idézőjelezni azt, ahogyan az író tabuk nélkül rögzítette a náci hatalomátvétel előtti Berlin gátlásoktól mentes félvilági életét és vérre menő utcai összecsapásait. A regény megosztónak bizonyult: a liberális lapok dicsérték éleslátását és bátorságát, a konzervatívok erkölcstelennek titulálták. A mind nagyobb teret nyerő náci párt pornográfiaként határozta meg, és az 1933-as berlini könyvégetés során Zweig, Mann, Heine és Werfel művei mellett Kästner e könyvét is tűzre vetették.

 

Graf és Constantin Lieb forgatókönyve, ha vázlatosan is, de követi a regény cselekményét, a valódi 1930-as évekbeli Berlin-, és Kästner-érzést azonban a különös műgonddal megalkotott látványtervezés és tárgyhasználat mellett főként és elsősorban a képi világ révén szerette volna létrehozni. Alapozásképpen bőven idéz Adolf Trotz 1925-ös Berlin-szerelmesfilmjéből (Die Stadt der Millionen), emellett a javarészt tökéletesre komponált „klasszikus elbeszélő” képsorokat alulexponált felvételekkel, S8-as látványvilággal, diszharmonikus, szándékosan rontott beállításokkal váltogatja. A távolságtartást, az idézőjelezést nála narrátor végzi, aki a regény szövegével köti össze a jeleneteket.

Filmes motívumkezelése hasonlóan eklektikus, javarészt ikonikus alkotásokra hivatkozik. Hangulati előképei Fassbinder több alkotása, főleg a Berlin, Alexanderplatz (1980) és a Kabaré (Fosse, 1972), a baráti hármast Jules és Jim (Truffaut, 1962)-reminiszcenciák árnyalják, emellett Cornelia karaktere, a sapkaviselése a Becstelen brigantyk (Tarantino, 2009) Shosannáját is megidézi.

Fabian

Szemmel láthatóan rengeteg munka van benne, ám utolérte az adaptációk örök réme, az, hogy szatírát filmre alkalmazni irgalmatlanul nehéz, ha nem éppen lehetetlen. A Fabian filmre vitele különösen az, dacára annak, hogy magát a regényt kritikusai forgatókönyvesnek, filmszerűnek tartják pergő jelenetezése, gyors váltásai miatt Kästner távolító, poentírozó, szatirikus szövegeit még narrációval sem lehet úgy képre vinni, hogy ne váljon melodramatikussá (lásd a zárójelenet abszurditása). Kästner Fabian-története, melyben tisztánlátó véleményt fogalmaz meg egy nehezen érthető, bonyolult és veszélyes korszakról, nem a kioktatás értelmében moralista, hanem egy éles szemű kritikus dialektikus helyzetleírása egy idézőjelezetten melodramatikus történet fonalán. Ebből az elbeszélés-központú filmen óhatatlanul a melodráma kerül előtérbe.

Fabian

A 21. században nem magától értetődő, ami száz évvel korábban a mindennapok része volt, s ha erre az evidenciavesztésre nem reagál a későbbi kor alkotója, hiába halmoz hiteles eszközöket, hiányos marad a háttér. A száz évvel korábbi szcéna olyan történeteket is tartalmaz, amiket úgyszólván „lábjegyzetelni” volna szükséges, ilyen, hogy csak egyet említsünk, Fabian munkahelye, a Kurmark cigarettamárka és cigarettagyár. Ez a maga korában a lehető legmodernebb, munkásait megbecsülő, építészetileg is jelentős komplexum volt. A tulajdonos család zsidó volt, a hitleráj idején arra kényszerítették őket, hogy eladják a gyárukat, s örülhettek, hogy elmenekülhettek. A Graf ígérte, 21. századból indított történetnek javára vált volna, ha a film elején a tárgyak és helyszínek használatával fölskiccelt időgépbe belekalkulál hasonlókat. Különösen amiatt, mert megmutatja az „örökké fiatal város”, Berlin botlatóköveit.

Boronyák Rita

 

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top