+ Történelem

Szavak, melyek tettekhez vezettek – Szabadtéri kiállítás a roma holokausztról

Szavak, melyek tettekhez vezettek címmel szabadtéri kiállítással emlékezik a roma holokauszt áldozataira hétfőn, a nemzetközi roma holokauszt emléknapon a budapesti Egyetem téren a Phiren Amenca Hálózat nemzetközi diákszervezet, az Uccu Roma Informális Oktatási Alapítvány, a RomNet és a Civil Tanács Egyesület.

A 18 óráig látható kiállítás célja közelebb hozni az érdeklődőkhöz a roma holokauszthoz vezető eseményeket – mondta el az interaktív tárlat hétfői megnyitóján a Phiren Amenca nemzetközi igazgatója.

Herfort Marietta emlékeztetett: „minden a szavakkal kezdődött. Szavakból törvények születtek, majd azok, szabadon értelmezve, tettekhez vezettek. Olyan tettekhez, amelyek Európa történelmének legsötétebb korszakát hozták el”.

A kirekesztést megvalósító rendelkezések nem az utcákon, hanem a magyar országgyűlés épületében lettek elfogadva, és bár csaknem 100 év telt el, „az elnyomó retorika és politika ma is jelen van társadalmunkban”.

Herfort Marietta felidézte, hogy 1944. augusztus 2-án Auschwitz-Birkenauban több mint 4300 romát gyilkoltak meg. Ezen a tragikus napon világszerte rájuk és arra az 500 ezer – 1,5 millió roma emberre emlékeznek, akiket a második világháború alatt gyilkoltak meg Magyarországon és Európában.

Előttük hajt fejet a hétfői kiállítás is, amely arra is figyelmeztet, hogy mindenki személyes felelőssége és feladata szembeszállni mindenféle elnyomásra, kirekesztésre törekvő ideológiával és szavakkal – hangsúlyozta.

Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija megnyitó beszédében a kolozsvári Halberstam rabbi emlékét idézte fel, akinek a nácik feleségét és tíz gyermekét is a halálba küldték, ő pedig munkaszolgálatosként élte túl a vészkorszakot.

A háború után mégis rögtön hozzálátott a közösségépítéshez, először Kolozsváron, majd Izraelben, úgy vélte ugyanis, hogy a zsidó nép győzött azzal, hogy túlélte a holokausztot – tolmácsolta Halberstam rabbi üzenetét Köves Slomó.

Figyelmeztetett azonban arra is: ha a szavak nem vezetnének tettekhez, akkor is mindenkinek meg kellene fontolnia, mit mond, hiszen egy rossz szó tönkre tud tenni egy embert lélekben, egy jó szó pedig fel tudja emelni.

A diszkriminációt, kirekesztést elszenvedettek meg is húzhatják magukat, de helyesebb, ha nem hagyják magukat elbizonytalanítani, hanem még büszkébben emelik fel a fejüket – hangsúlyozta Köves Slomó.

Beer Miklós, a váci egyházmegye nyugalmazott püspöke elmondta, augusztus 2. az emlékezés döbbenetes napja, és a távolból ma is a jelennek üzen.

Fontos végiggondolni, hogyan lehet az, hogy emberek azon kezdjenek gondolkodni, kinek van joga az élethez, és kinek nem, mindenki Isten gyermekeként születik ugyanis a világra – emelte ki.

Nem elég csak emlékezni, nem elég csak elfogadni, hanem testvérként kell tekinteni egymásra. A társadalom közömbössége ugyanúgy oka minden kirekesztésnek, minden megkülönböztetésnek, mint a rossz szavak, tenni kell tehát azért is, hogy minden kisgyerek esélyt kapjon – mondta el a megnyitón Beer Miklós.

3 hozzászólás

3 Comments

  1. Gyzoltan szerint:

    „…ő pedig munkaszolgálatosként élte túl a vészkorszakot.”
    Erre minden esélye megvolt…
    A II. Világháborús magyarországi halálozás:
    -tiszti vesztesség 22%
    -legénységi állomány 15%
    -munkaszolgálat 8%
    Miért, miért nem…

  2. Gyzoltan szerint:

    Keserű pirula lenne, ha Magyarország egyetlen hiteles történésze (U.K.), kiderítené, feldolgozná a „miért”-et…
    Lehet, hogy kiderülne, hogy a munkaszolgálatosok mellé vezényelt „keret” nagy többsége „aranytojást tojó tyúkokként” kezelte a rájuk bízott zsidó munkaszolgálatosokat…
    Miért, miért nem…
    Az sem okozna egyetértő sikert, ha jeles történészünk kiderítené netalán azt is, hogy a zsidóság mi okból lett munkaszolgálatra besorolva…
    -netalán a II. Világháborúnak volt egy első fordulója is?
    Illetlen felvetések ezek, talán illene törölni, a szabad véleményformálás liberális jegyében…

  3. Gyzoltan szerint:

    Lehet, lehetséges, hogy egyszer a kiváló történészek serege felderíti és felveti, hogy mely cionista vezetők felelősek, hogy a magyarországi, túszként kezelt zsidóság nem kapott túlélési esélyt, a látszat szerint, járulékos vesztességként kerültek leírásra..?
    Vitathatatlan, hogy Magyarország 1944 őszéig menedéket nyújtott a régió, a széles térség zsidóságának, mintha csak erre szerződött volna…
    -ugyan mi, hogyan is történt, mi történhetett..?

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top