+ Képzőművészet

A reneszánsz oligarcha, akire egész Bécs kíváncsi volt

A napokban olvasom itt a Librarius hasábjain, hogy téves diagnózis miatt hunyt el a világhírű festőművész, Raffaelo Sanzio – Séra András írása.

Írta: Séra András, A Kolostor Őre, blogger

Ismerjük a korszak nagy neveit: Medici ház, Fuggerek, Machiavelli, és más, gazdasági és politikai befolyással bíró, nagyhatalmú urak és hölgyek. A pénz, a vallás, és a hatalom összefonódásának hagyománya és történetei nemcsak hogy megihletették a művészetet, de sokszor anyagi támaszuk és pártfogójuk is volt. Egy ilyen érdekes kapcsolatról lesz most szó ebben a cikkben.

A napokban olvasom itt a Librarius hasábjain, hogy téves diagnózis miatt hunyt el a világhírű festőművész, Raffaelo Sanzio. Miközben olvasom, agyam egy távoli kis hátsó szobájából kezdenek felbukkanni a Raffaelóval kapcsolatos gondolataim és emlékeim. Kavarognak a homályos képek és az érzések. Olaszország, reneszánsz, finom ételek, olajfestmények, karcolatok, díszkeretek, freskók, pápaság, történelem, pénz, vér, könnyek, mosoly, bujaság, kereszt, és sok-sok minden, amikor egyszer csak összeáll az egész egy kristálytiszta emlékképpé. Ugorjunk az időben!

21. század. Bécs. Albertina múzeum.

Korábban már említettem itt a Librarius oldalain egyik látogatásomat a bécsi albertina múzeumban, ahol a csodálatos Monet kiállítást volt szerencsém megnézni. És most, hogy a reneszánsz művészet és életérzés gomolygó képei tódultak fel bennem, eközben jutott eszembe egy korábbi kiállítás, szintén az Albertinában. Pár éve volt és ez is teljesen lenyűgözött. Bécs városának érdeklődő közönsége Raffaelo munkásságát tekinthette meg. Csatlakoztam én is. Nem csalódtam, itt is egyik ámulatból a másikba estem. Csodálatos kiállítás volt.

Bindo Altoviti

A cikk elején már szó volt a korszak nagy neveiről. Azokról, akik mozgatták a gazdasági, vallási és hatalmi szálakat. Közéjük tartozott Bindo Altoviti pápai bankár is. Vagyon, befolyás, intrikák, hatalmi csoportosulások és “korabeli közbeszerzések”, ezek mind-mind a hétköznapjai voltak, nemcsak a korszak befolyásos “oligarcháinak”, de köztük Bindo Altoviti-nek is. Ezen emberek tevékenységének képét árnyalja az, hogy a saját üzleteik közben bőkezűen támogatták a korszak művészeit is. Nem tudni azt, ha nem így tettek volna, akkor az emberiség kulturális öröksége mennyivel lenne most szegényebb. Nehéz ezt most így innen megítélni. Mindenesetre Bindo Altoviti is nagy barátja és pártfogója volt a művészetnek.

Ennek a kapcsolatnak egyik remekműve az, amikor a bankár a fiatalkori arcképének a megörökítését Raffaelo-ra bízta. Világhírű festmény lett belőle, és ötszáz év után ezt választotta a bécsi Albertina múzeum igazgatósága is, hogy reklámozza a Raffaello-kiállítást. Sok-sok plakátról tekintett az előkelő császárváros polgáraira a fiatal reneszánsz oligarcha. És tekintetében volt valami különös, ami rengeteg embert vonzott a kiállításra. Vajon megtörténhet ez ma, egy kortárs művész és vagyonos patrónusa portréjának kapcsolatából? Nem tudni. A válaszhoz talán itt is érdemes várnunk legalább ötszáz évet.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top