+ Interjú

Levelekből rajzolják meg Mozart alakját – interjú

Mozart szellemét idézik meg március 17-én a Müpában az Amadeus – Mozart élete képekben című produkcióval. Operaénekesek és színészek együtt lépnek föl, a Budafoki Dohnányi Zenekar játszik. Persze zeneszerző esetében ez egyszerre nehéz és könnyű dolog, hisz a muzsika tökéletesen jellemzi a zsenit.

Mozart szellemét idézik meg március 17-én a Müpában az Amadeus – Mozart élete képekben című produkcióval. Operaénekesek és színészek együtt lépnek föl, a Budafoki Dohnányi Zenekar játszik. Persze zeneszerző esetében ez egyszerre nehéz és könnyű dolog, hisz a muzsika tökéletesen jellemzi a zsenit. A közönség azonban mindig kíváncsi a háttérre, a személyes motívumokra. Wolfgang Amadeus életét a történészek elég alaposan föltárták. Életéből dráma, abból nagysikerű film is készült. A mostani est rendezője, Selmeczi György, és karmestere, Hollerung Gábor gyakran dolgoznak együtt hasonló projekteken. Elsőként mindketten Milos Forman híres filmjét említik.

Hollerung Gábor: Borzasztóan szerettem a filmet, mert zenészszemmel is nagyon hiteles volt, amely az élet konfliktusaihoz teljesen adekvát módon választott zenét. Nagyon értő módon kapcsolta össze egy művész életét az alkotásaival. Másrészt nekem, mint Mozartot elég jól ismerő zenésznek is előrukkolt pár izgalmas újdonsággal. Az apakomplexus és a Don Giovanni Komtúrjának az összekapcsolása például korábban nem volt számomra ilyen világos. Mind a kettőt tudtam, de nem tudatosult bennem, hogy ezek ennyire összefüggenek. Mozart nem egyszerűen nagy zeneszerző volt, hanem a kultúrtörténet valaha élt egyik legnagyobb zsenije. A magánélete azonban nagyon ellentmondásos, sokszor nincs összhangban a zenéjével. Sem fennköltség, sem alázat, sem a másik emberek iránti tolerancia nem jellemezte. Ebben a tekintetben Forman nagyon érdekesen gondolta tovább Peter Shaffer darabját. Az alkotás folyamatáról és a művész személyiségéről rengeteg tévhit él, erről a romantika gondoskodott. Ezért fontos minden alkalommal rámutatni ennek a kettőnek a meg nem felelésére, időnként szükségszerű ellentmondásaira.

Selmeczi György: Én egyenesen úgy fogalmaznék, hogy ez az est a film ellenében jött létre! Éppen az a lényege, hogy Mozart levelezése alapján egy olyan színpadi fantáziát hozzunk létre, amely sajátos keveredése a koncertnek és a szcenikus műfajoknak az operától a drámai színházig.

Ha az ember kicsit elmélyed ezekben a levelekben, meghökken, hogy micsoda tartással és irodalmi színvonalon leveleztek a korszak értelmiségijei! Mozart levelei azért is érdekesek, mert ha valaki végigböngészi őket, a róla élő legendákat sokkal árnyaltabban fogja látni, mint ahogy az a közhitben él, vagy ahogy Shaffer darabjában szerepel. Persze az utókor vagy egy film mindig egyszerűsít. itt azonban lényeges különbségek vannak. Mi azzal próbálkozunk, hogy egy picit felöltöztessük ezt az amúgy is kitűnőnek ígérkező hangversenyt. Három ragyogó színész segítségével szeretnénk megjeleníteni azt a sajátságos kapcsolati hálót, amely Mozartot a mindenkori tekintélyhez főzte. Ez lehet az apa, a hercegérsek, Salieri vagy a császár. Rátóti Zoltán a tekintély képviseletében lép majd föl. A másik kapcsolati irány azok a nőalakok, akik fontos szerepet játszottak a zeneszerző életében. A fő hangsúly a játékra és a szenvedélyre kerül…

  • … amelyek nagyon lényeges szerepet játszottak Mozart életében.

S.Gy.: Alapvető volt, hogy ő egy játékos alkat, mai fogalmaink szerint szinte szenvedélybeteg volt. Kártyázott, biliárdozott, de mániája volt a tánc is meg a bálok. Ott van az a gyönyörű levele amelyben Harlequin-jelmezét követeli apjától. Elképesztő személyiségének iszonyú kettőssége. A lelke teljesen gyermeki volt, és maradt élete végéig. Ugyanakkor hihetetlenül éretten és élesen látta saját korát, társadalmi problémáit. Mai szóval mondhatjuk korának egyik vezető értelmiségije volt – a szónak az intellektuális értelmében is. Óriási műveltsége volt, valódi világképe, pontosan látta a társasági élet és a vallás összefüggéseit.

H.G.: Ez persze elsősorban egy koncert lesz. A filmhez képest sokkal több zenét fogunk mutatni. Mozart lelkendezve mesél a császárnak a Figaro házassága második felvonásának a fináléjáról, hogy itt 20 percen keresztül nem lesznek recitativók és áriák, soha nem áll meg a zenei folyamat, és ez egy elképesztő újdonság. Mi ezt teljes egészében el is játsszuk és énekeljük.

  • Selmeczi György – amellett, hogy rendszeresen rendez – zeneszerző és gyakorló karmester is. Nem voltak vitáik? Hiszen nyilván a zenei kérdésekről is megvan a határozott véleménye.

H.G.: Nem, nem, ez egy tökéletesen közös munka. Összeírtunk pár művet, amelynek föltétlenül meg kell szólalnia, erről nem volt vita. Amikor pedig ő eldöntötte, hogy négy korszakra, négy tematikus egységre bontja Mozart életet, akkor ezekhez kerestünk emblematikus műveket. Persze voltak praktikus szempontok is, megnéztük például, hogy a Budapesti Akadémiai Kórustársaság énekkara melyik művet tudja, és azt választottuk.

S.Gy.: Általában nagyon harmonikus a munkakapcsolatunk. Most Gábornak természetesen a zenélés szempontjait kellett érvényesítenie, nekem pedig az a dolgom, hogy a színházat csináljak.

A levelek egy részét meghagytuk levélnek, másokat azonban dialógusokká formáltunk, mert az ütközések így drámaibbá válnak a színpadon. A Müpában nincs hagyományos értelemben vett színpad, de meg tudjuk jelenteni például a legendás biliárdasztalt a maga szimbolikájával. Ez a játék terepe egyrészt, de mindenféle pajzánkodásra is alkalmas, és hát ravatalozni is lehet rajta.

  • Inkább slágereket válogattak, vagy olyan tematikájú alkotásokat, amelyek a történethez erősebben kapcsolódnak?

S.Gy: Sok szempont volt. A legfontosabb, hogy minél teljesen képet adjunk az életműről a gyermekkortól a Requiemig. Az első rész a csodagyerekség, a második az utazások, a harmadik a szerelmek, a nőkhöz való sajátos viszonya, végül pedig az érett kor nagy pillanatai.

H.G.: Mozart – mint a legtöbb operaszerző – nagyon praktikus színházi ember volt. A Don Giovanni ősbemutatója Prágában volt. Amikor Bécsben is előadták, a tenor nagyon nehezen birkózott az „Il mio tesoro” kezdetű áriával. Nosza, Mozart írt neki egy lírai áriát, a „Dalla sua pacé”-ban nincsenek koloratúrák. Donna Elvira pedig Bécsben egy híres mezzo volt, ezért kellett neki még egy ária, ebből született a „Mi tradi”, amely a darab egyik legjobb női szólója. És persze lesz a koncerten egy gyerekkori zongoraverseny is…

  • Ezt fogja játszani Balázs-Piri Soma?

H.G.: Igen, és jól megmutatja, mi mindent tudott Mozart már gyerekkorában is.

  • Ez most egyszeri alkalom, vagy tervezik, hogy máshol is előadják majd a programot?

H.G.: Nekünk minden egyszeri alkalom! Aztán ha szerencsénk van, nem egyszeri lesz. Budapesten nehéz ismételni, és a Müpa filozófiája is az, hogy megismételhetetlen. De aztán ki tudja?

Márok Tamás

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top