+ Interjú

Aki mellényúlt, levágták a fejét

A január 4-én idén hatodik alkalommal útjára indult Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál egyik kurátorával, Gryllus Samuval és a trafós Marc Sabat koncert kurátorával, a Trafó zenei szervezőjével, Szabó Bálinttal beszélgettünk.

gryllus samu

A január 4-én idén hatodik alkalommal útjára indult Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál egyik kurátorával, Gryllus Samuval és a trafós Marc Sabat koncert kurátorával, a Trafó zenei szervezőjével, Szabó Bálinttal beszélgettünk arról, hogy mi az újzene és kortárs zene közti különbség, mit jelent a tiszta hangolás, új zenét komponált-e Bartók, és miért választotta Krasznahorkai a hangolásról szóló történetet az elmúlásunk, butulásunk allegóriájának.

Samu, mi a kortárs zene és mi az újzene?

GS: Két év múlva lesz pontosan száz éve, hogy Salzburgban megalakult az Újzene Nemzetközi Társasága. Ennek tagja volt Bartók is, Kodály is, Busoni, Schönberg, meg még sokan mások.  Elkezdték újzenének, Neue Musiknak hívni a szerzeményeiket, ezzel különböztetve meg magukat elődjeiktől.

Később, a történelem kicsit sanyarú korszakaiban ezt a huszadik század eleji zenei újdonságot úgy, ahogy van degenerált zenének minősítették, elsősorban a nácik, de a kommunizmusban is. Sokan elmentek közülük Amerikába, Schönberg, Bartók is. Bartókot szinte nem lehetett itthon játszani, semmi olyat, amit újzenének neveztek akkor. A háború után született generáció, akik – azért is, mert a totalitárius rendszer erősen elhasználta romantikus zenei eszményeiket – visszanyúltak az avantgárd esztétikai elgondolásaihoz. Kortársak voltak, hiszen abban a korban tették ezt, amiben éltek. Ezt követően ezért többnyire kortárs zenének is nevezték az újzenét. Azonban ez a két kifejezés idővel olyan távolságba került, hogy már nem lehet 2018-ban kortársnak hívni azokat a műveket, amit akkor alkottak. A fesztiválon bemutatjuk Stockhausen 1960-as Kontakte című művét. Ő tíz éve halt meg,  már nem kortársunk. Így mára ez a két fogalom – újzene és kortárs zene – eltávolodott egymástól.

A kortárs zene nagyon sok mást is jelent, tulajdonképpen minden mai zenét. És sok esetben a popzenére is használják. Azt jelenti, nem a beat, rock, hip hop korszakból való zene az, amit ma hallunk, hanem contemporary, azaz mai, kortárs „könnyűzene”. Újzenének azt nevezzük, ami az avantgárd zenei hagyományokra épül, s célkitűzése, hogy új zenei élményt, olyan hangzást fogalmazzon meg, amit előtte nem fogalmaztak meg, Az írásmódja hagyományosan két szóban szerepelt a huszadik század során, mi használjuk stílusnévként egybeírva, a klasszika előtti historikus zenei praxis megjelölésére használt „régizene” kifejezés mintájára.

Akkor a fesztivál célja pont ennek a hagyománynak a közelebb hozatala?

GS: Igen, Magyarországon is elég sok izgalmas dolog történt e téren a 60-as évektől kezdve, amit kevesen ismernek. Gyümölcsöző volt az 1936-60 közötti sivárabb korszak után, csak nem került be a köztudatba. Szeretném mai füllel meghallgatni, hogy mi történt akkor.

Esztétikailag is szét lehet választani a kortársat az újzenétől?

GS: Az újzene esztétikája szerint olyan hangzást fogsz hallani, amit korábban nagy eséllyel nem. Az újzenei világban egy darab teljesen önálló zenei entitás, mintha minden utazásodhoz egy új járművet kellene építened.

Nem kötekedni akarok, de kortárs zenében ez nem fordulhat elő?

De, abszolút előfordulhat. Nem független egymástól ez a két fogalom, csak elkezdődött egy folyamat, miszerint az újzenét és kortárs zenét, a fent leírtak miatt, külön kezeljük. Ha németül azt mondod, hogy új zene, vagyis valami, ami most keletkezik, kortárs, az kis n betűs melléknév, míg az újzenei stílust nagy n-nel, Neue Musik-nak hívják.

És ha mondjuk egy zeneszerzőt veszünk, pl. Bartókot, akkor az ő életművében vannak újzenék is meg nem újzenék is? Vagy minden, amit ő csinált, újzenének számított?

GS: Bartók újzenét írt annak idején, igen, a neoklasszicista ízével együtt, hiszen klasszikus formákban fogalmazott, az egyedi, gyakran népzene által ihletett saját hangjaival. De Bartók kora egybeesett a népzene polgári újrafelfedezésének korával is. Egy idő után megkerülhetetlen volt úgy gondolkodni, mint ő, ezért Magyarországon van ennek egy elhasznált része is. Bartók amerikai művein lehet érezni leginkább az újdonságot. Azoknak a daraboknak, amik ott születtek, más a stichjük, feltehetően a hatásoktól, amik ott érték. De ez nem teljesen az én asztalom.

Bálint, miért kezd el valaki tiszta hangolással foglalkozni, mi volt neked a kiváltó ok?

SZB: Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című könyve volt hatással rám, amiből Tarr Béla a Werckmeister harmóniák filmet készítette. Már a címre is felkapod a fejed. Hangolástörténetről ír kb. hat oldalban, mellékszál a könyvben. Felvázol egy történetet, ami a tiszta hangolástól a ma használt ún. 12 fokú egyenletes temperálásig tart. Eszter úr nevű zeneiskola-igazgató hallja, amikor estefelé indulna haza, hogy a zongorahangoló magában motyog a nagyteremben, éppen hangolja a zongorákat: „Hát ez a szép kis tiszta kvint meg hogy került ide? Igazán sajnálom, de néhány lebegésnyit belőled is le kell csippentenem…” Eszter úr utána megy ennek a dolognak, és odáig jut, hogy tiszta hangolásra hangolja át a zongoráját otthon, és azon próbálja lejátszani Bach 24 tételes, A jól temperált zongora című szerzeményének magasabb előjegyzésű darabjait.

A tiszta hangolás egy gravitáló dolog, az alaphangzások nagyon jól hangzanak, de ahogy onnan elmozdulunk, egyre csikorgóbb lesz a hangzása. Miközben ezt játssza magának otthon, potyognak a könnyei. A romláshoz, dekadenciához, apokalipszishez való vonzódása miatt nagyon kézre állt Krasznahorkainak ez a történet. Minden olyat nagy szeretettel ragad meg, amivel be tudja mutatni, milyen romlásban és elbutulásban vagyunk.

Ez a hangolástörténeti pár oldal rázott fel, PhD-zni akartam ebből.  Nem jött össze, de nem is bánom. Mivel zenélek, úgy döntöttem, hogy átültetem a hangszeremre, a gitáromra, ami nem volt egyszerű dolog, de végül sikerült…

Gosheven, fotó: Rácz Rebeka

Így született a Gosheven.

SZB: Igen.

A temperált hangolás elrontotta a zenét a tiszta hangoláshoz képest?

SZB: Krasznahorkai olvasatában igen.

GS: A temperálás egy kis csalás, ami viszont lehetővé tesz sok más dolgot. A tiszta hangolás egy viszonyrendszer, ugyanúgy, ahogy a temperált rendszer is. Az, hogy valami hol helyezkedik el és a köztük lévő távolság egész számokkal leírható vagy sem, nem releváns a kreativitás szempontjából.

SZB: Az egyenletes temperálásban nem számít az, hogy milyen hangnemben játszol, mert a hangok egymáshoz való viszonya állandó. Ugyanez nem igaz a tiszta hangolásra. Teljesen más viszonyok lesznek a hangok között különböző hangnemekben. Ez az, amiért a tiszta hangolás együtthangzása „romlik”, ahogy távolodsz az alaphangtól, az egyenletes temperálásnál viszont nem. 12 fokú lépcsőt szoktam felhozni példának, az egyenletes temperálásnál minden lépcsőfok ugyanolyan magas, a tiszta hangolásnál pedig különböző magasságúak.

GS: Üres papírra más vonalat húzok, mint kockásra. Más a lépték. Ez leginkább a billentyűs hangszerekre vonatkozik. De egy rézfúvós hangszer nem tud mást, mint tiszta hangolásban játszani. Ha megfújsz egy csövet, azon csak tiszta felhangokat tudsz játszani. A tilinkó pl. egy tiszta hangolású fúvós hangszer. A felhangrendszer és a tiszta hangolás hangközeinek viszonya olyan, mint a gravitáció. Sajátos ereje van.

SZB: Krasznahorkainál ez a fajta apokalipszis a középpontvesztésről szól. Minden története erről szól, nem nevezi nevén, hogy Isten, hanem valami olyan összefogó erőről, ami felé gravitálnánk, csakhogy ez eltűnt pár száz éve, és úgy gondolja, kezdünk szétcincálódni. Ezért passzol jól ehhez a metafizikai ívéhez a tiszta hangolás motívuma, amiben ott van egy fix pont, mint a naprendszerben a nap, amihez mindent viszonyítani tudsz.

GS: E mellett a két hangolási rendszer mellet rengeteg más van, így a fesztiválon lesz egy gamelán koncert is. Az indonéz zenében léteznek olyan különböző skálák, amiknek egyik előbbi hangoláshoz sincs semmi köze. Páronként hangolják a hangszereket, köztük kb. 7 hertz eltéréssel. Ha két ilyen hegedű egyszerre játszana egy zenekarban, nem ugyanúgy szólna, hanem a köztük lévő eltérés miatt, egy erősen vibráló hangzás keletkezne.  Az, hogy valakinek esztétikailag mi a megfelelő, arra nincsen recept. Pont ez a fesztivál idei célja, hogy megmutassuk, milyenek rendszerek lehetnek a zenében.

SZB: A mi zenetörténetünket ez a hét fehér, öt fekete billentyűs, 14. századi találmányú „szörnyeteg” határozza meg. Bizonyos szempontból beragasztotta a zene fejlődését. A hangszer és a hangolás két annyira axiomatikus része a zenének, hogy az oktatásban ez már nem kérdőjeleződik meg. Nem jutnak el az alapokig. Kész rendszert kapnak.  Harry Parch volt ennek a kérdésnek a nagy úttörője a 20. században. Saját tervezésű hangszereket készített és kitalálta hozzá saját hangolású 43 fokú rendszerét. Minden hangolásnak ugyanolyan joga van a létezéshez, ez fontos.

GS: Marc Sabat is, akinek a Trafóban lesz koncertje, a tiszta hangolásból vett hangközök rendszerével dolgozik.

Az elektronikus zene megjelenésével a zeneszerzők rájöttek arra, hogy szinte minden előállítható zeneileg. Olyan összefüggések bomlottak ki, amiket korábban nem ismertünk ennyire pontosan. Például, ha egy hangfelvételt dupla sebességgel játszol le, egy oktávval feljebb fog szólni, ezért az idő és a hangmagasság viszonya között összefüggés van.

Stockhasuen keményen dolgozott azon, hogy létrehozza saját zenei nyelvét. Olyan idők voltak, amikor egy egymásodperces hangon dolgozott akár négy hétig is. Egy teljesen új rendszert hozott létre. A BMC-ben lesz a fesztiválon a Kontakte, ahol mindez nagyon szépen megjelenik. Minden hang lehet egyedi, ahogyan minden kreatív alkotó maga választhatja meg azt az egyedi hangzású hangrendszert, ami számára a legmegfelelőbb.

Víg Mihály vagy Lou Reed gitárhangja gyakran olyan, mintha nem lenne jól hangolva a gitárjuk, és mégis, ettől nagyok. Georg Friedrich Haas in vain című darabja, ami a Müpában lesz, pont a tiszta és a temperált összevetéséről szól, ráadásul mindez Krasznahorkaihoz méltóan, a színpadi sötétség és világosság allegorikus használatával vegyítve. A sötétben játszó zenészeknek memorizálniuk kell a kottát, és egymásra kell támaszkodniuk. A közösség és a tudás az, ami átsegít a sötétség korszakán, amikor megszűnik az írásbeliség.

Mindeközben voltak olyan időszakok különböző kultúrák zenetörténetében, amikor a hangmagasságok kiválasztása vagy kanonizálása a hatalmat jelentette, nagy ereje volt. És ha nem a megfelelő hangmagasságokon játszottál, az uralkodó leüttethette a fejed…

http://atlatszohang.hu/

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top