+ Irodalom

Tandori Dezső 80 éves – Az Élet és Irodalom 2018/49. számából

élet és irodalom

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

TANDORI-KÖSZÖNTŐ

Kálmán C. György köszönti a 80 éves Tandori Dezsőt.

„Vannak jelentős alkotók.
Jelentősnek azt nevezhetjük, aki megváltoztatja az irodalom (zene, művészet) történetének csendes csordogálását, aki módosít mindazon, ami megszokottá vált, aki kizökkent, átalakít, újat hoz – először szükségképpen szűk körben, de azután maga is elfogadottá, hovatovább megszokottá válik. Mindenesetre utána már nemigen lehet ugyanazt, ugyanúgy alkotni, mint előtte.
Korszakos jelentőségű alkotó már sokkal kevesebb van – ők hosszabb időre és alapvetően határozzák meg egy-egy művészeti ág történetét. Olyat lépnek, ami váratlan, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni, ami arra készteti a kortársakat és az utódokat, hogy – akár követve, őt, akár ellenszegülve neki – mindenképpen hozzá képest helyezzék el saját alkotásukat.
Tandori Dezső korszakos jelentőségű költő.”

FEUILLETON

Bedecs László A legfőbb ideje címmel írt esszét Tandoriról.

„Bátorkodnék még azt is kijelenteni, hogy Tandori páratlanul gazdag és szerteágazó életműve másért és másként fontos nekünk, magyaroknak, mint amiért fontos (lehetne) külföldön. Itthon magától értetődő, közhelyszámba menő elmondani róla, milyen óriási hatása volt már a hetvenes évek elején, mennyire megrengette a magyar irodalmi gondolkodást, milyen sokan kezdtek el másképp írni az ő verseit olvasva, és mennyire más lenne a mai irodalom is, ha nem lett volna Tandori. Amikor az ehhez hasonló értékeléseket olvasom, arra gondolok, sokan talán csak afféle előmunkásnak tekintik őt, egy úttörőnek, aki poétikai lehetőségeket mutat meg, ajtókat nyit ki, néha már-már kopernikuszi fordulatokat javasol és visz végbe, és aki eközben újra és újra szembesíti a kollégákat is az irodalom és azon belül a vers létének és értelmének végső kérdéseivel. És még valamivel szembesít: a kortárs világirodalom fejleményeivel. Közvetítő ő – és nemcsak fáradhatatlan fordítóként (nagyjából ötvenezer oldalnál jár), hanem költőként is az.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Csuhai István Robert Seethaler A trafikos című regényéről írt recenziót.

„A trafikos jó regény, nagy mesterségbeli tudással megírva, ugyanakkor hiányzik belőle az a minden ízét tudatosan átjáró redukció, és végül kimarad belőle az az evidens kerekségeszmény is, ami az Egy egész életből olyan páratlan módon csinált szépirodalmat. De hogy a kevés az elég, vagy ami ennél kicsivel több, az már túlbeszél, ennek eldöntése mindig ízlés vagy éppen olvasói hangulat kérdése is. Akárhogy van, A trafikos az író másik könyvéhez hasonlóan kétség nélkül bizonyítja, hogy Robert Seethaler a kortárs osztrák irodalom kiemelkedő, a világ rengeteg pontján jól megérthető elbeszélője.”

ÉS-KVARTETT

Tolnai Ottó Szeméremékszerek. A két steril pohár című könyvéről Károlyi Csaba Arató Lászlóval, Bazsányi Sándorral és Bárány Tiborral beszélgetett 2018. november 28-án szerdán az Írók Boltjában. A felvételt meg lehet nézni a YouTube-on (youtube.com), az Írók Boltja csatornáján. Legközelebb január 30-án szerdán Krusovszky Dénes Akik már nem leszünk sosem című regényéről lesz szó.

A pontjaink a Tolnai-könyvre:

Bárány Tibor: 9 pont
Bazsányi Sándor: 7 pont
Arató László: 7 pont
Károlyi Csaba: 6 pont
Összesen 29 pont a maximális 40-ből.

VERS

A szám versrovatában Aczél Géza és Kürti László versei olvashatók. Ízelítőképpen Aczél Géza évek óta íródó nagy ciklusából, az ábécé szerint haladó (szino)líra című sorozatból mutatjuk be a most olvasható egyik darabot:

anyacsavar

rádöbbensz hogy anyák napja van mivel a nagylány friss szelektől kipirosodva ébredező anyja
ölébe ejti a kora hajnali virágot másnapos zavaromban szerepemet magam is túljátszom mivel
évtizedek óta nem tudom eldönteni a színpadon hol az apa szerepe főleg mióta már régen csak
virtuálisan lebeg felette az anya képe feltöltődni egy őszinte emlékre amikor a szemközti erdő
mélyéről izgatottan szedegetted a gyöngyvirágot egyszerű szirommal melynek édes illatából
a túltermelt kerti fajta pompázatosan már sosem virágzott s azzal az euforikus szeretettel mely
vonala a tudálékos jövőben egyszer csak megszakad mikor az alternatív nevében a modernnek
adod meg magad groteszken az anyajegyet az anyacsavart keverve bele a szótő ősi képzetébe
valami olyasmit remélve hogy valahol a mélyben az a szent ártatlanság mégis fönnmarad nem
kell egzaltált társaságokban szégyellned magad amiért kopott emlékeiddel maradi vagy mivel
az egykori érzelmi futamok már nem illenek a lájkolásba s úgy tekintesz be a masinás világba
hogy a drága élményt nem igazítottad korszerűségbe így elmerül feledésbe mennyire szerettél

PRÓZA

Frideczky Katalin, Kováts Judit, Hegedűs Ágota és Odze György prózája, Totth Benedek tárcája szerepel a héten.

Részlet Kováts Judit A csalás című írásából:

„Acélszürke szem, lobogó, vörös haj, hosszú, bokáig érő köpeny: Frau Alla úgy néz ki, mint egy mesebeli boszorkány. Ő az egyik legismertebb személy a táborban, mint jósnő keveredett ekkora hírnévre, valójában ő tanítónő, legalábbis otthon, az elűzése előtt az volt, itt, a táborban is tanít, vasárnap délutánonként Hochdeutschot a legkisebbeknek, emellett jósol, kártyából, bárkinek, bármikor, ha adnak érte neki valamit, elfogadja, ha nem, az sem baj.
A svábok utcájában találkozom vele, köszönök neki, szemét a szemembe fúrja, és anélkül, hogy visszaköszönne, azt mondja, hogy hamarosan levelem érkezik. Nagyot dobban a szívem, hátha a papától, de rázza a fejét, akkor Gertitől, széttárja a karját, és válasz nélkül továbbmegy. Úgy hallottam, Margit néninek azt jósolta, hogy a fia életben van, egy hatalmas házban látja sokadmagával, szeretném, ha megkérdeznénk tőle mi is a papát és Gertit, de a mama nem hisz az ilyesmiben, és a jóslásért cserébe különben sem tud adni semmit.”

FILM

Stőhr Lóránt Lars von Trier A ház, amit Jack épített című filmjéről írt kritikát.

„A ház, amit Jack épített a tömeggyilkossá válás tantörténete: hogyan ébred rá a magányos pszichopata az első bűntett elkövetése és a büntetés elmaradása nyomán, hogy bármit megtehet, mert sem az istenek, sem az emberek nem kelnek fel ellene, s hogyan viszi a szörnyű bűnösként kivívott hírnév fenntartása újabb és újabb gyilkosságok felé.”

ZENE

Fáy Miklós az Erkel Színház A Nyugat leánya című Puccini-operájáról írt.

„Olyasmi, amit már régen várt az ember, és már régen nem remélt: egy rendesen színpadra vitt, okos, ötletes és szép előadás, ami zeneileg sem szörnyű. Még úgy a legkevésbé ép, mert vannak nehezen meghaladható problémák. Például az, hogy nincs egy igazi bariton. Egy seriff-bariton. Nem csak nálunk nincs, a világban is nagyon kellene keresni, abból főzünk hát, amink van. Csakhogy Szegedi Csaba hangilag kissé könnyűsúlyú, ami érdekes ellentétben áll a testi megjelenésével, de itt aztán vége is az érdekességnek.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top