A vers megtalálható többek között a Helikon kiadónál 1983-ban, vászonkötésben megjelent, 1063 oldalas Ady Endre költeményei című kiadványban.
Ady Endre
A választás s a pótadó
A választás lezajlott,
Elült a vész, a zaj.
Van egyfelől sötét gyász,
Másrészről diadal.
Az éljen és az abcúg
Megint nyugodni tér
S az önjelölt kibújni
Nem merne semmiért.
A fönséges, letisztelt,
Becézett szavazó
A mámort most alussza –
Nem kell neki a szó.
Hisz gyomrát megfeküdte
A szó- s betűcsömör,
Öt éven át pihenni
Míly isteni gyönyör!
Öt évig nem törődni
A hon bajával, óh! –
Csak várni, míly magasra
Dagad a pótadó.
Azért uralkodnak!
Azért uralkodnak,
Ostobák, terajtad,
Mert megszavaztad,
Akit reklámoztak,
Mások, újságok, neked,
Nem volt saját eszed.
Vegyed a fáradtságot
Kire essék választásod,
Kinek adsz bizalmat,
Nem lopja el adódat.
Nékik semmi nem elég,
Fizess meddig még?
Amíg jár beléd a lég!
Ha meg, lelked ki lehelted,
Kifizesd a fekhelyedet!
2012. 12. 30.
Szavazó biztató
Egyik szar, másik kaki,
Szavazzon, rá hát az, aki,
Ütődött, vagy eszement!
Kit becsapni, még be lehet
Lopott vagy lopni fog!
Mihelyt, Ő is oda jut!
Ehhez minek, segítsem?
Válassza ki, a jó Isten!
Szólítsa mielőbb magához!
Dehogy engedem, kasszához!
2002!
1998 Választás?
Tűzijáték. Játék a tűzzel?
Sötét gondot ígéret űzz el!
Kérdéseinkre nincsen válasz.
Közben győzködnek: Válassz!
Te tán, bután megfontolod
Féleszűt, kevésbé bolondot?
Szivárványt terítenek a szikre,
Nem bánják elhisszük-e?
Véleményed nem is fontos.
Te szavazz: ne gondolkozz!
(hisz ha gondolkoznál,
Soha, egyre se szavaznál!)
Lelkekből gyűlik a rom,
Mindent felver a gyom,
Virít a gaz, nől a gyász,
Menekül az igaz, nem vigyáz,
Se magára, se senki másra,
Életét így Ő elhibázza!
Az ostobaság maga alá gyűri,
Csak azért mert eltűri,
Sőt Ő ki választja:
Ki legyen a kirablója!
A bamba örül, a bamba mulat
Gyűlik, de lusta, az indulat.
Nyála csordul, tátja száját,
Kínálják néki Európát.
(eszébe nem jut: ekkora falat,
Biztos a torkán akad!
Sebaj, majd lenyomják,
Mint a választási komédiát!)
Ád majd néki lágy kenyérkét,
Elfelejtett „básta szekerét,”
Tatárjárást, szpáhít, nácit,
Gimnasztyorkát visszaáhít!
Sötét a múlt, jelen, jövendő,
Félni kell ma is, ami eljő!
Sejted, tudod, mi van ott.
Bitang urak, úri bitangok!
Lopják a másét, lopják a tied!
S Te ostoba azt hiszed,
Ettől neked, mégis jó lesz?
Lesz még sírodra kereszt,
Nem lesz többé gondod, bajod,
Világ bűzét nem szagolod.
Gyereked (ha van) egyért sirat,
Egyedül a költség miatt.
Mibe temetésed került.
Letaglózta, el is terült.
Választás után 2002
Az értelem les, bambán, szélütötten,
A bunkó örül: mi vagyunk többen!
Nekik vannak egyenlő elveik.
Ki dolgozik, attól elszedik,
Kik a napot, tyúkot lopják,
Szegények, hát nékik adják.
Ez ám az i(gazi)gazság!
—hol a tolvajt jutalmazzák!
A potyalesők ezt megszavazzák!
(Az értelmet, most elzavarták!)
Pár év, és beérik az ostobák vetése,
Leszünk majd Európa zsellére!
Moszkva küldött nékik tankokat,
S megválasszák, ki behívta azokat!
(Vezérli a potyaleső bendője
Csodálkozik, nincs jövője!)
Adott néktek vajazott kenyeret
Elabortáltattad három-öt gyereked.
—nem kell az, csak a jólét
Munka nélkül, add a lóvét!
(Ostoba, észre sem veszed,
Hogy ellopták az életed.)
Adott segged alá Trabantot,
Szaros iszappal töltött Balatont.
Ez az élet! Úgy tudtad.
Vaddisznó dagonyáját túrtad!
Lubickoltatott benne,
Ki legéppuskázott októberbe!
Számít? Te nem voltál ott
S aki halott, az halott!
És csak a jótevőd tudta,
Legyen a puszta, puszta
Ő ura e szikes pusztának
Hű szolgája Moszkvának