Itt nagyon sok tányért el fognak törni

Mindannyian jól ismerjük azt a pillanatot, amikor elpattan bennünk valami. Van, aki magában tartja a dühét, van, aki elveszíti önuralmát, és így érzéseit azonnal mások tudtára hozza. A szerelem és a párkapcsolat olyan terület, ahol ezt a feszítést, elpattanást és kibékülést lehet napi 24 órában gyakorolni. Weiler Péter képzőművész és Hevesi Judit költő szövetségéből nagyszabású rendezvény születik az Andrássy út 66. szám alatti pop-up kiállító térben.

Kiállítás és könyvbemutató. Mi a története, hogyan  kapcsolódott össze képzőművészet és irodalom?

W.P.: Az egész talán úgy kezdődött, hogy én kiposztoltam egy képemet (Felkapcsolják a villanyt, és te kurvára nem vagy sehol) a Facebookra, és Judit írt róla egy verset. Elkezdtünk komolyan gondolkodni egy közös projekten, ahol minden Hevesi-vers találkozik egy Weiler-képpel. Egyenrangú alkotásokként, a szakítást és elengedést, szerelmi csalódást feldolgozva művészileg a kettőnk saját stílusában, mégis egységesen. Az írás és a képzőművészet is magányos műfaj, így együtt dolgozni igazán felszabadító volt. Társas együttgondolkodás során új utakra és következtetésekre jutottam. Új gondolatok és így új képek születtek. Az új képeket új technikai megoldással készítem el, így a megjelenés is merőben más lesz, mint amit eddig tőlem megszokhatott a közönség.

H.J.: Minden azzal a bizonyos képpel kezdődött, amit Péter említ. Egy lány ül a pultnál, telefonozik, a bárszékek régen az asztalon, a DJ épp veszi le a lemezt. Vége a bulinak, és a lány magányát nem sikerül a telefonnak teljesen ellepleznie. Valahogy az ragadott meg, hogy nem tekint fel, nehogy véletlenül szembesülnie kelljen azzal: egyedül maradt. Ez a hirtelen elhagyatottság érdekelt a könyvben is, ez ragadott meg Péter képénél is.

Békülés fánk

Mikortól kezdtétek el a szervezést és a tervezést, illetve hogyan zajlott? Hol tartotok most?

W.P.: Lassan egy éve, de 6-7 hónapja biztosan beszélünk a közös munkáról. Ki kellett várnunk az ideális időpontot, amikor a versek és a képek is elkészülnek. Most jött el a legizgalmasabb szakasz, amikor már belátható időn belül színpadra fogunk lépni. Szervezkedés, telefonok, e-mailek és sok kávé, így írnám le a mostani hangulatot.

H.J.: Tulajdonképpen a készüléshez hozzátartozik az is, hogy barátok vagyunk és sokat beszélgetünk, hétköznapi dolgokról is, most egy éve még többet. Néha elmegyünk kiállításra vagy csak iszunk egy kávét. Ezek mind időt és teret, lehetőséget biztosítanak a közös gondolkodásra. Olyan érzékeny és személyes a kiállítás és bemutató témája, ami miatt számomra külön hangsúlyossá és fontossá vált, hogy egy baráttal dolgozhattam együtt, hiszen így elviselhetőbb volt fejben mindent újrajátszani, elmesélni, átbeszélni és végül leírni.

Mikor lesz pontosan az esemény és hol? Mi lesz a részletes program?

H.J.: A kiállítást Einspach Gábor fogja megnyitni, a kötetet pedig Erdős Virág fogja bemutatni, a versekből Bánki Mihály Dániel olvas majd fel. Utána pedig tányértörés és buli, a DJ Linczényi Márk lesz.

W.P.: A megnyitó március 30-án 19 órától lesz, és 10 napig leszünk nyitva, április 9-ig. Pár szót a helyszínről, mert az is különleges: Az Andrássy út 66. a Terror Háza melletti épület, régen ez is az ÁVH-hoz tartozott, földalatti folyosóval volt összekötve a két tömb. Később a MÁV irodaháza volt, majd a Brody House csapata építette újjá a Gawker média megbízásából. Egészen elképesztő design és építészeti megoldásokkal varázsolták újjá a házat, és most nagyon büszkék vagyunk, hogy egy ilyen fantasztikus térben állíthatunk ki. Közvetlenül az Andrássy útról nyíló varázslatos termeket rendezhetünk be Judittal. A program központi eleme a képek és a versek befogadásán túl, hogy lehet majd tányért törni. Állítják a szakemberek, hogy jó és egészséges kiadni magunkból a feszültséget. Ki ne szeretett volna már a falhoz vágni tányérokat? És eljött a lehetőség. Itt most mindenki kontrollált és veszélytelen módon törhet majd tányért, építünk egy „légvédelmi bunkert” a galéria falain belül, itt lehet majd aktívan a frusztrációkat magunkból kiadni.

Ha megtalálsz, veled megyek

Mik voltak a legfurcsább élményeitek a készülés során, akár egyénileg akár együtt?

W.P.: A leglátványosabb talán az volt, amikor Judit egy tányértörés-kísérlet után puszta kézzel szedte össze a szilánkokat, és úgy elvágta az ujját, hogy abból folyamatosan folyt a vér. Le is filmeztük, de azért ez nem volt ennyire vicces. Elmondhatjuk, hogy magunkon kísérleteztük ki a tányértörés optimális körülményeit, hogy ilyen mással ne történhessen.

H.J.: Nekem a tányértörés-projekt maga. Meséltem Péternek, hogy egy gyenge pillanatomban falhoz vágtam pár poharat, aztán írtam egy szöveget a mosogatással kapcsolatban is, szóval úgy adta magát aztán a tányértörés ötlete. De hogy ebből egy közös performance lett, amiben végül másokat is szeretnénk bevonni, az abszolút a Péter érdeme: nekem nem jutott volna eszembe, hogy egy kiállítótérbe bekerülhetne egy tányértörő bunker. Ezt Péter és Ferencz Norbert tervezték meg.

De óriási élmény volt számomra az is, amikor Péter megmutatta a rólam készült képét. Az valami csodálatos érzés volt, szinte még most sem hiszem el. Nagyon szép lett.

Mennyire követitek egymás munkásságát?

H.J.: Abszolút. Péter például nagyon jól olvas már Messengerben is verseket.  ☺ Én pedig minden képre próbálok visszajelzést adni, amit csak megmutat nekem.

W.P.: Barátok vagyunk, és most alkotótársak is. Maximálisan tudjuk, követjük mit csinál a másik. Mindketten képekben gondolkodunk, történetekben, Judit megírja, én megrajzolom azt, amiben élünk, amit átélünk vagy éppen amire vágyakozunk.

Lejtmenet

Mi a cél a tányértöréssel? Szimpla rombolás vagy azért továbbgondoltátok ezt?

W.P.: A tányértörés, mint fizikai aktus egy felszabadító mozdulatsor, ami tényleg megkönnyíti a lelket. Aki próbálta, tudja, aki még nem, most végre anélkül kipróbálhatja, hogy utána a szilánkokat össze kellene takarítania. Ugyanis a szilánkokat mi fogjuk majd hasznosítani, azokból új alkotást építünk.

H.J.: Rosszul vagyok ettől az elengedés szótól, de hát mégiscsak erről is szó van szerintem, amikor valaki kiengedi az indulatait és hagyja élni azokat. Nem egyszerű rombolásról van szó, én valóban hiszek abban, hogy az indulatok kifejezése segít a nehézségek feldolgozásában. És a törmelékekből új alkotás fog születni, tehát a törésnél nem állunk meg. Péter említette korábban, de hangsúlyoznám, hogy természetesen biztonságos keretek között zajlik majd minden.

Kiket vártok elsősorban erre a kiállításra és könyvbemutatóra?

H.J.: Mindenkit, aki csak szereti a képeket, a verseket, a zenét. Vagy akár csak az egyiket ezek közül.

W.P.: Azon dolgozunk, hogy ez egy óriás event legyen, amire buli eljönni. Kultúrparty, szuper emberekkel, versekkel, képekkel, zenével és tányértörés formájában testmozgással. Imádjuk Budapestet, és ez egy jó alkalom, hogy színesítsük a város életét.