x

A szeretők előtt se tudták lehazudni a nevüket

harvest_time_in_romania_1920

Furcsa történetek a XX. századból a magyar sajtó cikkei alapján – 1920 – a fotón az őszi Románia ’20-ban

július, Argentína – Egy kislány állt az ablak előtt, a függöny félrehúzva, nézte a havazást. Tudtad, kérdezte az apja, hogy az elmúlt háromszáz évben ez a második hóvihar? A kislány nem válaszolt, lenyűgözte a látvány. Aztán váratlanul a szomszédos épületekben is kialudt a villany. Leállt a vasúti és a kikötői forgalom, Mar del Platánál halászhajókat süllyesztett el a vihar. Pedig, válaszolt hosszú idő után a lány, lehetne sűrűbben is.

július, Írország – Reggel óta csendesek voltak a szerkesztőségek telefonjai. A nap bánatosan világított a fátyolfelhőkön át. Az egyik lap főszerkesztője három újságírót küldött szét a fővárosban, hogy írják le, amit látnak. Mikor visszatértek, azt mondták, nem láttak semmit. De hát mi történt? A főszerkesztő attól tartott, holnap kénytelen kevesebb oldalon megjelentetni a lapot. Az elmúlt öt évben ez az első nap, amikor az egész országban nem történt rendzavarás.

július, Ukrajna – Éjszaka már nem lehetett aludni, az egész család az ágy szélén kuporgott. Az ablakon túl a horizont peremén vörös fények gyúltak, és mire kialudtak, az ágyúk dübörgő hangja is ideért. Lemberg lakói rettegve várták a hajnalt, mikor aztán mindenki menekülőre fogta. Jöttek a vörösök, a hírük szörnyűbb volt, mint bármely halálhír.

augusztus, Ausztria – Az elszegényedett osztrákok között szélsebesen terjedt a hír, talán még megmenthető az ország, és a megmentőt úgy hívják, rádium. Tudományos körökben ugyan nem több mint 20-25 grammról beszéltek, de a háború utáni értéke negyvenszeresére nőtt. Húsz-huszonöt gramm, ismételgette magában egy osztrák hentes, de nem volt mit föltennie a mérlegre, csak a sapkáját, de még az is több volt nyolcvan grammnál.

augusztus, Románia – Elrendelték az általános sorozást, de a legények nem igazán akartak kötélnek állni, és aki mégis, az is hamarosan megszökött. Erre a hatóságok úgy akarták megakadályozni a dezertálást, hogy a katonaköteles férfi nevét, magasságát és mellbőségét lemoshatatlan vegytintával rátetoválták a mellkasára, aminek még erkölcsi vonzata is volt. A szeretők előtt se tudták lehazudni a nevüket.

augusztus, Üzbegisztán – A kegyes szívű bokharai emír megsajnálta az orosz forradalom után magukra maradt német, osztrák és magyar hadifoglyokat, ezért kenyeret és munkát adott nekik. A hír, mesélte aztán Nansen, a híres sarkkutató, aki utánajárt az esetnek, mégis úgy terjedt el, hogy az emír 130 ezer hadifoglyot vásárolt rabszolgamunkára az oroszoktól. Tégy bármit, mondta Nansen, a gonoszság mindig hihetőbb verzió.

szeptember, Franciaország – A Duna, kitöltve medrét, megállás nélkül szállította a német, osztrák, magyar, szerb és román folyók vizét a Fekete-tengerbe. A víz alatt csend volt, a halak csodálkozva bámulták a vízbe hullott háborús roncsokat. Mindeközben a párizsi Duna-konferencián arról vitáztak, hogy a Duna nemzetközi víz legyen, vagy minden ország határon belüli tulajdona. És így folyt a német víz az osztrákba, az a magyarba és tovább, a víz nem ismerte a határokat.

szeptember, Argentína – Élt az országban egy kiváló orvos, aki a bécsi egyetemen szerzett diplomát, s olyannyira beleszeretett a városba, hogy ha csak rágondolt, szentimentális elragadtatás lett úrrá rajta, mely erélyes intézkedésekre sarkallta. Neki köszönhető, hogy a kormány burkolt adományokat küldött a nyomor felszámolására, és az osztrák kultúra új virágjain is ugyanez az orvos végezte a beporzást.

szeptember, Németország – Szolgálati idejének ötvenedik évfordulóját ünnepelte egy porosz postatitkár, amely idő alatt 3 millió 101 ezer és 89 kilométert tett meg postakocsin. Mikor a felesége ezt meghallotta, a szájához kapott. Szentséges Isten, fiam, te négyszer oda-vissza tetted meg az utat a Holdra?



Nincs hozzászólás

Írd le a véleményed!