Szűcs Gabi őszintén beszélt a szóló karrier buktatóiról

szucsgabi

Ritka az olyan együttes, amelynek tagjai önállóan is képesek karriert építeni, azonban a Cotton Club Singersből Szűcs Gabi is elmondhatja magáról, hogy önálló sikereket ért el, az interjút az énekesnővel  magyarhirlap.hu készítette.

Az énekesnőt arról kérdezték, mi a titka annak, hogy az együttes tagjai külön-külön sikeres szóló karriert  futottak be:

Talán az lehet ennek az oka, hogy nem egy mesterségesen összeválogatott zenekar voltunk, hanem úgy ismertük meg egymást, hogy közös énektanárhoz jártunk, és mindannyian szólisták akartunk lenni. Tehát egyfajta isteni adománynak köszönhetően találkoztunk, és megragadtuk a lehetőséget, elfelejtve a szólókarrieri ambícióinkat, amelyek csak akkor támadtak fel bennünk újra, amikor már túl voltunk a legsikeresebb időszakunkon. Annak köszönhető a sikerünk, hogy négy különösen tehetséges fiatal állt össze, akik már az első pillanatban is képesek lettek volna megállni a helyüket önállóan is, de együtt csak erősítették egymást.

Az önkeresés motiválta az énekesnőt, hogy szóló karrierbe kezdjen:

Tizenhárom évet töltöttem együtt a zenekarral, de aztán úgy éreztem, hogy a csapatmunka által kezdem elveszíteni szimbolikusan és fizikai értelemben a saját hangomat, hiszen folyamatosan idomultam az együtteshez. Elkezdtem keresni saját magamat, ami igencsak hosszú folyamat volt.

 

Mesélt arról, milyen kihívásokkal kellette szembe néznie a zenekarból történő kilépés után:

Azt gondoltam, hogy a Cotton Club Singers-es múlttal majd kapkodni fognak utánam a zenészek, a zeneszerzők és a koncertszervezők, elég lesz csupán kimondanom a nevemet. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez nem így működik, nekem kell megkeresnem az alkotótársakat, a koncertlehetőségeket, illetve a saját stílusomat is ki kell alakítanom. Tudtam, hogy a dzsesszhez és a swinghez értek a legjobban, de azt is éreztem, hogy hosszú távon nem ezt szeretném folytatni, mert nem láttam értelmét, hogy szólóban ugyanazt a stílust képviseljem, mint a Cotton Club Singersben. Küzdelmes időszak volt mind a művészi útkeresés tekintetében, mind abban, hogy újra elfogadtassam magam, le kellett tennem valamit az asztalra önállóan ahhoz, hogy újra megtaláljam a közönségemet dalról dalra.

A legnehezebb a szakmában jó menedzsert találni:

Nem akarok pesszimistának tűnni. De azt látom a legnagyobb problémának, hogy a menedzserek nagy része nem menedzsernek készült, hanem például sajtósok, marketingesek voltak korábban, ezeket a tapasztalatokat szerencsés esetben jól hasznosítják, és egy házassághoz hasonló szoros kapcsolat alakul ki az előadó és közöttük, miközben közös sikereket érnek el. Azonban azt tapasztaltam, hogy a legtöbbjük, bár nagyon kedves volt, respektáltak engem, szerződést kötöttünk, aztán viszont csak vártam a telefonokat, és semmi nem történt. Magamnak kellett beindítani a karrieremet, rengeteg energiát belefektetve. Nem bánom, mert sokat tanultam belőle, most viszont könnyebb, megtaláltam az igazit. Egy jó menedzser szárnyakat ad. Senki nem tudja helyettem, hogy milyen lemezeket, koncerteket szeretnék, hol akarom magam elhelyezni a zenei piacon, nagy fesztiválokon, nagy show-műsorokkal szerettem volna fellépni, azonban mindehhez kell egy jó segítő – a színházi koncertek, a Művészetek Palotájában adott estem vagy a júliusi városmajori műsorom sem valósulhatna meg e nélkül.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Amennyiben kíváncsi vagy a teljes interjúra itt olvashatod!



Nincs hozzászólás

Írd le a véleményed!