Minden idők legkínosabb filmjévé vált a katasztrofális FIFA-mozi

A közös szenvedély

A közös szenvedély előzetesén is jókat nevetett a fél ország a 2014-es vb-meccsek szüneteiben (“Blatter…úgy tűnik van tehetsége pénzt keríteni”, brrrr) , akkor azonban még aligha sejthette bárki is, hogy a történetből bődületes bukás lesz. A film világraszóló negatív rekordot döntött az amerikai bemutató hetében, és mi tagadás, az időzítés sem lehetett volna ennél kínosabb. Az amerikai premier épp a kirobbanó FIFA-botrány legforróbb napjaiban volt.

Igaz, néha a negatív reklám is reklám, de a focitól (ott ugye soccertől) amúgy sem jön lázba a tengerentúli közönség. Talán ha dilis paródiafilmként próbálják meg eladni a FIFA által berendelt propagandafilmet (csekély 19 millió dollárral szálltak be a film költségvetéséBe), akkor még menthető lett volna a hatalmas bukástól a produkció.

Ilyen esetekben utólag mindenki az alkotók véleményére kíváncsi: sejtették-e hogy ez lesz, és ha igen, miért vállalták a borítékolható égést? A rendező és a színész azonban csak nagyon ritka esetben mer szembenézni ezekkel a kellemetlen kérdésekkel. A közös szenvedélyt rendező Frédéric Auburtin becsületére legyen mondva, nem futamodott meg az egyre lesújtóbb hírek hallatán. Bár szerencsétlen egy újságírótól tudta meg, hogy filmjét az USA-ban is bemutatják.

Hazai sajtóberkekben közröhej tárgya volt, hogy a magyar premier idején kifejezetten tiltólistán voltak a FIFA-t övező korrupciós ügyekre irányuló kérdések a rendező felé. Azóta azonban Európában már egyre többen emlegették minden idők legjobb rossz filmjei között A közös szenvedélyt, így mire Amerikába ért a film, már ezzel a súlyos előtörténettel kellett számolnia forgalmazóknak. Erre tett rá még egy (vagy inkább sok) lapáttal a FIFA-botrány (összesen kilenc magas rangú FIFA-illetékest vettek őrizetbe, az elnök Sepp Blatter később lemondott), így Auburtin és az alkotócsapata még a szokásosnál is nagyobb reflektorfényt kapott.

A rendező valószínűleg pont ezért lépett a nyilvánosság elé, beismerve azt, hogy óriási hibát követett el és sajnálja, hogy részt vett az egészben. Másrészről viszont azért is vált egyre időszerűbbé megszólalnia, mert egyre több helyen mosták össze a nevét a botránnyal, márpedig egy rossz film elkészítésért azért még nem jár börtön.

Auburtin szerint a botrány óta egyenesen ördögként tekintenek rá: elmondása szerint olyan megvetendő alakká vált, mint az az ember, aki a legutóbbi gazdasági válságot okozta.A francia rendező azért elárulta, hogy  szándékai szerint egy Disney-mesefilm és egy oknyomozó riport  keverékét akarta filmre vinni (mondjuk ez sem hangzik feltétlenül jobban), de végül behódolt a FIFA nyomásának.

Auburtinnek már akkor gyanússá vált, hogy rossz lóra tett, amikor mindössze négy hónapot adtak neki arra, hogy a semmiből használható és a FIFA-nak is megfelelő forgatókönyvet írjon. Rendkívül ironikus az is, hogy az első tervekben még volt egy olyan jelenet is, melyben rendőrautók érkeznek a FIFA székházához egy korrupciós nyomozás miatt. Persze a később valósággá váló részlet nem került a mozikban bemutatott utolsó verzióba.

Auburtin egy fontos hangsúlyeltolódást is tisztázni kart:

A történet áldozata vagyok. Katasztrófa a film, de nem is ez a lényeg, hiszen én vállaltam el ezt a feladatot. De nem azért fizettek, hogy én legyek a sportbiznisz Che Guevara-ja. Csak annyit kérek tehát, hogy ne engem tegyenek felelőssé azért, hogy a FIFA a velejéig romlott

A történelmi bukta után egyébként a film egy hetes “diadalmenete” után le is került a mozik műsoráról. Így biztossá vált, hogy sokáig ez a film fogja tartani a negatív csúcsot, mindössze 918 dolláros bevételével. De ha ez nem lenne elég, a film főszereplője, az amúgy elismert színész, Tim Roth (ő játszotta Sepp Blattert ) még Auburtinnél is keményebben ostorozta a filmet. Egy sajtótájékoztatón a következőket mondta:

Elnézést kérek ezért a filmért. Hibáztam, mert nem kételkedtem a rendezőben és a forgatókönyvben sem. Apám biztosan forog a sírjában emiatt.

Roth nem tagadta, hogy a film forgatásakor ismerte a rosszmájú pletykákat a futballszervezetről, és a korrupció gyanúját megpróbálta a játékába is beleépíteni, ám mivel a filmet nem nézte meg, nem tudja ebből mi látszódott a vásznon. A színész elismerte azt is, hogy a szerepért kapott gázsi segített neki kimászni egy pénzügyi gödörből. A FIFA-t azonban már menthetetlennek tartja:

Olyan mély gödröt ástak maguknak, hogy abból már képtelenség lesz kimászni.

A közös szenvedély azonban máris elindult a kultfilmmé válás útján. Olyan szörnyszülöttekkel emlegetik majd együtt, mint A kis Vuk, az Álom.net vagy a beszédes című Katasztrófafilm. A film jelenleg 2-es átlagosztályzattal áll az imdb-n, és az előkelő 25. helyen tanyázik a minden idők legrosszabb filmjeit összegző listán. Ezek az adatok csak azt támasztják alá, hogy most már kétség sem férhet hozzá, hogy A közös szenvedélyé az évtized legemlékezetesebb filmes bukástörténete.



Nincs hozzászólás

Írd le a véleményed!