Bűnmegelőző marketinget!
Írta: Nógrádi Gábor
Médiahír: egy 26 éves helyi lakos a szegedi Izabella hídon többszöri sávváltás után áttért a menetirány szerinti baloldalra, és nekiütközött a szemből szabályosan érkező gépkocsinak. A baleset során egy 66 éves férfi olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a kórházba szállítását követően életét vesztette. A vétlen autó sofőrje is súlyosan megsebesült.
Ami nekem a hírről eszembe juthat, az mindenkinek eszébe jut, aki a Librariust olvassa. Előítéletek tömege, hogy milyen figura lehet a száguldozó, meg, naná, hogy éppen azzal a bizonyos autómárkával tépett, és hogy el kell ítélni, üljön X évet nehéz vasban stb!
És ülni is fog ‒ valószínű.
Na, és? Ha ülni fog, akkor holnap nem jöhet nekem egy hasonló kamikaze, és nem fogok meghalni? Én, te, ő, mi, apánk, anyánk, a gyerekünk, a szeretteink.
De bizony, bizony, úgy kinyuvadunk, mint róka a vadászaton.
Lehet, hogy abnormális a gondolkodásom (ez már csak így marad erre a maradék életidőmre), de nem nagyon érdekel a bűnös büntetése. A holnapi vétkesek, bűnösök várható vétke, bűne sokkal jobban izgat. A bűn megelőzése. (És ez a személetem nem csak a közlekedési balesetekre vonatkozik.)
A bűnöst bekasztlizzuk, tőle momentán nem kell félni egy ideig. De hogyan lépjünk a holnapi elkövetők… izé… fékjére, hogy ne rohanjanak belénk?
Hogyan is szól a mondás?
Nem elég a fuldokló gyermekeket kimenteni a folyóból. Valakinek el kell indulni felfelé a folyó mentén, és megakadályozni, hogy a gyerekeket bedobálják.
Mi elindulunk?
Hány médiában szokott megjelenni, s hányszor, hogy tíz évig ül rács mögött a gázoló?
Vajon ott van a plakátokon N. N. koporsójának képe a koszorúkkal, és mellette a felirat, hogy Kiss Abigél tornyospentelei sertéssimogató hat és fél évet kapott, mert túllépte a sebességet? Házastársa elvált tőle, gyermekei állami gondozásba kerültek. Tragikus életpályamodell.
Vagy ezt az információt nem lehet úgy eladni, „marketingezni”, mint egy édesített löttyöt vagy egy képviselőjelöltet? (Dehogynem!)
Vagy ez senkinek sem „üzlet”?
Senki sem tud számolni?
Mennyi kárt okoz egy ilyen karambol forintban? Tíz-, húsz-, harmincmilliót?
Egyetlen egynek az összegéből is kitelne egy közepes reklámkampány.
Több mint ötszáz ember halt meg tavaly közlekedési balesetben.
Négyezer hatszáz a súlyos sérültek száma.
Tízezernél több a könnyű sérült.
És ha igaz, hogy minden emberhez körülbelül hatvan-hetven ember kötődik érzelmileg (hozzám kevesebb, Koltai Róberthez több), akkor Magyarországon minden századik ember érintett a balesetekben.
De kiszámolni az emberi veszteségen túli veszteséget sem boszorkányság! Matematika.
Itt az újév! Össznépi játék: kivel szemben ki száguld kétszázzal jövőre?
Mélyen egyetértek a leírtakkal, bár én jobban hangsúlyoznám a kérdésnek azt az oldalát, hogy a magyar autósok jónéhány százaléka – mondjuk ki – technikai tudás, gyakorlat nélkül, „pocsékul” vezet. A „vétlen” vezetők többsége elkerülhette volna a bajt, ha körültekintőbben figyeli a forgalmat, s fel van készülve a „váratlan” eseményekre is.
Amikor épp elmenne az eszem az úton, mert vagy előttem tötymörögnek, vagy sietni kellene, vagy elegem van az aznapi autózásból, mindig az jut eszembe, mi van, ha a tíz, tizenöt évvel ezelőtti énem jön szembe, éppcsak a kanyar mögött. Mert akkor biztosan nem fogom tudni befejezni az előzést, teljesen bizonyosan egymásnak megyünk, aztán kampó. Kifejezetten szerencse, hogy soha semmilyen balesetet, sérülést kárt nem okoztam (másnak) régebben, igaz nagy magányomban, elhagyott utakon szerettem kipróbálni mit tud az aktuális technika alattam, mik a határok, hol csúszik meg és hogyan tudom összeszedni az irányítást. Ez nem vezetéstechnikai tréning, legalábbis szorosan vett értelemben nem az, csak mindig tisztába akartam kerülni a szerkezettel, mielőtt tartós használatban rábízom magam. A tapasztalat azt mutatja nem rossz módszer.
Viszont szerettem is menni, gyorsan meg pláne, legfeljebb nem ész nélkül, ismeretlen útvonalon pedig soha. De még ezzel együtt sem bánom, hogy lenyugodtam, és nem lépek a gázra. A sebességhatárokat kihasználom az igaz, és érdeklődve figyelek, a mai fiatalság (jó, 35 vagyok, de a 17-25 évesek) nagyobb része borzasztóan vezet. Egy pedált ismernek az autóban, pont azt, amihez nem kell ész. Nem zavar mikor megelőz az ilyen, az zavar, mikor megelőz és máris fékez, ami amúgy tilos (hacsak nincs előtte valós akadály, amit nem látott mögülem), vagy kiáll előzni, mikor nagyságrendekkel erősebb autókkal is istenkísértés lenne, így mindenki másra hárítja a felelősséget az életben maradása felett. Nos van egy rossz hírem. Én sem vagyok gondolatolvasó, szerintem senki sem az. Ha nem használod az irányjelzőt, nyugodtan felkészülhetsz egy csattanásra hátulról, ha rosszkor állsz ki előzni, előfordulhat hogy kint ragadsz és akkor az legyen hozzád irgalmas, amiben hiszel, ha nyílegyenes, kis forgalmú utakon is úgy fékezgetsz, mint szerpentinen, olyan gyakran felvillantva a féklámpát mint a tilos-jelzés a vasúti átkelőben, magyarul percenként 3-4-5-10x farkast kiáltasz, akkor az első komoly fékezésednél megkapod a csattanást, ezt is garantálom, ha nem jelzed a körforgalom elhagyásának szándékát anyád csuklani fog, ha nem kerülöd nagy íven a kétkerekűeket, előbb-utóbb elsodorsz egyet, ha telefonálsz vezetés közben egyszercsak benézel valamit (embernél nincs multitasking, képtelenség, esetleg hasonló adottság lehet világverő dobosoknál, de az sem az igazából), és párhuzamos közlekedés kivételével húzzál ki a jobb oldali sávba, mindegy mennyivel mégy. Mert ez a szabály. Ha nem tetszik, ne zsörtölődj, ha pofánvernek az első pihenőben. Arra is lenne szabály, de ugye akit az egyik nem érdekel, azt ne érdekelje a másik sem 🙂
Sokat változtam na.