+ Interjú

Mindenféle csokoládét szeretek – Pintér Béla-interjú

Ma vette át Pintér Béla az idei Artisjus Irodalmi Nagydíjat. Iróniáról, sikerről és szembenállásról beszélgettünk.

Ma vette át Pintér Béla az idei Artisjus Irodalmi Nagydíjat, amit Drámák című gyűjteményes kötetéért ítéltek oda. Iróniáról, sikerről és szembenállásról beszélgettünk.

– Négy kérdés, de talán ugyanarról szólnak. Színdarab vagy könyv? Mi a viszonya a kettőnek egymáshoz? Hezitált a kiadáson? Mert, ugye, egy színdarab soha nincs kész. Vagy mégis?

– Természetesen színdarab. Soha nem írtam a fióknak. Nem olvasásra szánom. A kiadás sem az én ötletem volt, de nagyon örülök a sikernek. Egyébként a bemutató után nagyon keveset változtatok a szövegeken – apróságokat. Lényegi, radikális változtatás nincs. Ha egy előadásom elfárad, leveszem a műsorról.

– Játszották már más színházak a darabjait, másvalaki rendezésében? Ha igen, mit gondolt róla. Ha nem, kíváncsi lenne-e rá?

– Igen, játszották már. A Parasztoperát legtöbbször (pedig formailag az a legkötöttebb), de Gyergyószentmiklóson most készül egy Kaisers Tv, Ungarn például. Ha tehetem, mindet megnézem. Végig szorongom, ugyanúgy, mint a saját előadásaimat, minden pontatlanságtól idegösszeomlást kapok, de amikor működik a szöveg, az nagyon jó érzés.

– Az Artisjus irodalmi díjakhoz tavaly óta nem tartozik pénzjutalom, miközben a magyar művészeket szociálisan tartja izgalomban a “díjkapás”. Tavaly ott voltam az első ilyen “pénzmentes” átadáson, és beleképzeltem magam a nyertes helyébe, és én, esküszöm, dühös lettem volna, hogy pont velem mossák föl a padlót. Az viszont kétségtelen, hogy elismerés nélkül nehéz hosszú távon pályán maradni. Mégis, nem keserű kicsit ez a csokoládé?

– Igen, keserű egy kicsit, de én azért szeretek mindenféle csokoládét.

– Nem látszik közeledni az álláspont az alternatív színházak és a hagyományos színházak között, holott a tudományos életben nyilvánvaló, hogy az úgynevezett alapkutatások nélkül sehol nincsenek az alkalmazott kutatási eredmények. Csak pénzről és politikai beállítottságról szól ez a vita?

– Nem a hagyományos és az alternatív, hanem a rossz és a jó színház áll szemben egymással a korszerűség és a maradiság, a valódi élmény és az erőltetett dögunalom.

A fotókat

A fotókat Marton Szilvi készítette

– Az Árva csillagon nagyon jót szórakoztam, és nyugodt szívvel mondhatom, minden művének elvitathatatlan az eredetisége. Élvezi a munkáját, vagy “pálma és teher”?

– Nagyon élvezem, különben nem csinálnám. De tény, hogy a munkában az írás fázisa a legnehezebb számomra. Odaülni a gép elé… Ha nem várna rám egy csapat tettre kész színész, és az egyre nagyobb számú lelkes közönség, nem tudom, mivel tudnám kényszeríteni magam.

– Volt egyszer egy különös tapasztalatom az iróniával kapcsolatban. Fél évig nem ebben az országban éltem, és elmúlt. Ön sajátosan kelet-európainak tartja az iróniáját (lásd Titkaink), vagy lát más perspektívát is a megszólalásra?

– Én még nem éltem huzamosabb ideig külföldön, de az előadásainkkal rengeteget utazunk. Ez a mi sajátosan kelet-európai (ön)iróniánk talán itt-ott nehezebben kódolható, több háttérinformációra van szükség, több tudásra a magyar kultúráról, a közegről, de azért működik. Fontos számomra az (ön!)irónia, de a humornak nagyon sok fajtája, színe megjelenik az előadásainkban. Talán ezért is olyan népszerűek – a legegyszerűbb bohóctréfától az intellektuálisabb szövegpoénokig mindenfélével találkozhat a néző. Általában mindenki megtalálja azt a humor-szintet, ami a legjobban hat rá.

– Mire készül a következő évadban, mennyiben szabja át a karcsúbb költségvetés a produkciókat?

– Semennyire. Amikor az új produkción gondolkodom, nem gondolok a pénzre. Az ötletet nem befolyásolja, a megvalósítást nyilván, de ott még nem tartunk. A következő darabom terve most kezd összeállni a fejemben.

A pénzhiány abban nyilvánul meg, hogy évente maximum egy produkciót tudunk létrehozni. Ez a színészeknek nagyon kevés, és bár én amellett, hogy minden előadásunkban játszom, ahogy megvolt egy bemutató, azonnal az újra kezdek készülni, gyűjtöm a motívumokat, fejben alakítom a történetet, tehát folyamatosan dolgozom, én is képes lennék az évi két bemutatóra. De erre mostanában nincs lehetőség.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top