+ Irodalom

Szerelem háború idején

A zsidó lány udvarlója Hitlerrel vacsorázik. Háromszor.

Szegedy-Maszák Marianne: Csókolom a kezét, Fordító: Rakovszky Zsuzsa, Libri Könyvkiadó Kft. 2014, 500 oldal; keménytábla védőborítóval, ISBN: 9789633102701, 3990 Ft. Nálunk elérhető az angol változat is.

Az 1955-ben, Washingtonban született Szegedy-Maszák Marianne – felmenői révén – olyan történet birtokosa, ami a „legszélesebb nyilvánosság magánügye”. A Libri Könyvkiadó által megjelentetett „Csókolom a kezét” című kötet angol nyelvű változata tavaly jelent meg New Yorkban. A magyar változat a magyar könyvpiac tavaszi szenzációja kell, hogy legyen.

A cselekmény – az írónő vállalása szerint – a szülők szerelmének történetét mutatja be 1940 és 1947 között. Természetesen ennél sokkal többről van szó, hiszen nem lehet hét évre szűkíteni egy olyan pár történetét, ahol a leány nagyapja Weiss Manfréd, apja Kornfeld Móric, nagybátyjai között ott találjuk Chorin Ferencet, nagynénjei között pedig a Herczog családból is akad mutatóban. A Szegedy-Maszák ág sem kevésbé érdekes, bár a szerző mintha kevesebb információt csepegtetne. És akkor még nem beszéltünk a konkrét történelmi háttérről, aminek mindkét család elszenvedője (nagyban) és alakítója (kevésbé, mint az Olvasó kívánná).

Szegedy-Maszák Marianne egészen páratlan nézőpontot mondhat magáénak, hiszen magyarul nem tudó amerikaiként a legfontosabb családi dokumentumokat csak fordításból ismerheti, miközben benne élve a családban többet tud, mint bárki. Anyai felmenői révén üldözöttségükben is kivételezett emberek – így is szörnyű – sorsáról adhat számot, miközben Magyarország történetét – diplomata édesapja révén – egyszerre nézheti kívülről és belülről. Olyan családi-történelmi képlet, aminek nem lehet maradéktalanul jó megoldása egyetlen könyv. (Még szerencse, hogy nem egyetlen könyv áll csak rendelkezésünkre, például a közelmúltban jelent meg Kornfeld Tamás kötete is!)

Olyan feladatot lát el az elsőkönyves szerző, aminek már a felvállalása is tiszteletet ébreszt! Akkor is, ha a magunk történelmi hátterével – a tények és döntések mögötti motivációt megismerve – nem mindenben érthetünk egyet a történelemértelmezés bizonyos momentumaival. Persze, a történelem ebben az esetben „csak” kulissza.

Anyagi, szellemi, földrajzi, magánéleti, társadalmi – és még kitudja hányféle – szempontból olyan léptékű életutak bontakoznak ki a könyv majd’ ötszáz oldalán, amelyekhez csak nagyon nehezen tud „viszonyulni” az Olvasó, még akkor is, ha egy-egy momentum teljesen emberi és átérezhető.
A könyvnek különös zamatot ad, hogy miközben hőseit – akik sok esetben tényleg hősként viselkednek – követjük végig, azonközben az író is kitárulkozik, s ha nem is a tények szintjén, de róla is sok mindent megtud az Olvasó, aki vendéggé változik, s lehetőséget kap arra, hogy korábbi sommás ítéleteit farigcsálja. Egészen elenyésző azon részletek száma, melyeknél a magyar olvasó felsóhajt: ezt is amerikaiaknak írták! Persze, azért van egy-egy momentum, aminek kapcsán a magyar olvasó kíváncsisága kielégületlen marad, miközben másutt mintha (kicsit) túl lenne magyarázva a történelmi háttér.

Azt szeretném, ha a történelem tudorai most, a könyv megjelenése kapcsán kezdenének el vitázni/beszélni a könyvről, s nem akkor, amikor majd „hálivúd” felfedezte és saját képére gyúrta Szegedy-Maszák Aladárt…

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top