Ha van egy kocsiban karburátor, akkor nehogy már ne legyen lábburátor is.(SzőcsHenrietteasszocinterjúja Kocsis Noémivel)
Fotó: Nagy Norbert
Kocsis Noémi újságíró, író. A Kodolányi János Főiskola kommunikáció szakán végzett, hatévesen operaénekesnek készült, de dolgozott takarítóként, zongorakísérőként, rádiós és tévés szerkesztőként. Három gyermeke és egy regénye van, ami idén novemberben jelent meg az Underground Kiadónál.
gyerekek Ha majd látható, hogy már minden igazodási pont oda van a világban, egy anya, ha nem parázik egyfolytában azon, hogy tényleg anya-e, a szó legsarkítottabb értelmében, tulajdonképpen nyugodt lehet. Elintézett magának 1,2,3 olyan igazodási pontot, amelyek megkérdőjelezhetetlenek szerencsére és ez nagyon jól van így. Mert igen: most, hogy még alig érik el az asztal lapját, vagy éppen csak túlnőttek rajta, ők igazodnak – de ne legyenek illúzióink, ez gyorsan megváltozik. Három olyan igazodási ponttal, akik nekem jutottak, nem kell paráznom, ettől sem.
palacsinta A végtelenfogalom körébe tartozik. Először is, sosincs belőle elég (először összekeveredtek a betűk az ujjaim alatt és azt gépeltem: leég – s ez nem freudi elütés!). Somfordálnak, lopkodják, falják, a kakaós cukor szétszóródik a négy égtáj felé. Másodszor: egy gyerekzenekar, amelynek jelenleg szövegeket írok és élvezem. Éhes robotokról, akik éttermet akarnak nyitni, hogy kedvenc állatom a bodobács, meg arról, hogy ha van karburátor, nehogy már ne legyen lábburátor is egy játékautóban.
tett Halála a latolgatás. Elég sokat ölök, sajnos a halogatósok közé tartozom. Ha valaki tud működő módszert rá, írja meg nekem.
újságírás Ma már csak munka. Lassan múlt el a szerelem iránta, pedig kisgyerek korom óta tartott. Teljesen olyan, mint mikor felébredsz valaki mellett, aki egész éjjel horkolt, reggel az orrát túrja, szarul mosogat, a zoknijait rendre a szennyestartó mögé hajítja. Tisztán látod valamennyi hibáját, mégis újra és újra mellette ébredsz fel. Azért valahol remélem, ez így is marad. Csakhogy az a nagy szájú zsurnalisztafajta, aki én is vagyok, csak passzolgatásra jó, de gólhelyzetbe nem kerül, ha nem köti meg az egyre vállalhatatlanabb napi kompromisszumokat. Úgyhogy egyre messzebbről integetek a kapunak.
anyalízis Eszmefuttatások az anyaságról a Facebookon. Heti panasznap, látogatás egy láthatatlan pszichológusnál. Úgy látszik, másoknak is szükségük van ilyesmire, mert jó visszajelzéseket kapok az egyes kis szövegekre. A kommenteken néha jobban lehet röhögni, mint azokon.
éneklés Múlt idő. Tulajdonképpen megvolt szinte minden: ének-zenei iskola, szolfézs, hangszeres játék, kórusélet, aztán, már felnőttként zenekarosdi, de mind-mind kísérleti jelleggel. Volt egy osztálytársam általános iskolában – Boross Csillának – hívják, ő tényleg komolyan vette, ma a cseh opera első számú dívái között tartják számon.
Székesfehérvár Valahol fel kell nőni, illetve inkább valahol gyereknek kell maradni. Közepes városok igazán alkalmasak erre, Fehérvár ráadásul mindenféle térképen elég jó helyen van. Ha a strandon lenne olyan óriáscsúszda, amiben belül azokkal a felfújt gumifánkokkal lehet lesiklani, szinte a tökéletes felé közelítene.
súlyozott eszközkockázati arány Tényleg fogalmam sincs. Főiskolán kísérleteztek velünk, első évfolyamként mindenféle tárgyunk volt, a gazdasági ismeretekből ennyit sikerült megjegyezni. Szerintem szép, mély kifejezés, lehet vele villogni, mert senki sem tudja, mi a fene lehet. Ha visszakérdeznek, terelni kell.
dajka A legjobb dolgok közé tartozik a karodban tartani valakit, akit a testedből táplálsz, s ő közben kíváncsi cipőgombszemét rajtad legelteti, szemkontaktussal meséltek egymásnak. És az első regényem címe is ez. A harmadik gyerkőccel a hasamban olvastam Micaela von Marcard: A rokokó, avagy kísérlet az emberi szíven című esszékötetét. Sokat ír a 18. századi családi viszonyokról, a fizetett szoptatós dajkákról. Aztán ezek addig jártak a fejemben, míg egy regény nem lett belőle.
