Archív

Dresszkód

Kommunikációs szakemberként elhatároztam, hogy leírom, amit véleményem szerint, a Kaposvári Egyetem vezetősége elmulasztott megtenni azelőtt, vagy azzal egy időben, amikor a „dresszkód utasítást” kiadta. (Borszéki Boglárka jegyzete)

Grisnik Petra KE dik

A kép közepénGrisnik Petra, az egyetem volt hallgatója látható

A Kaposvári Egyetem 2013. évi 4. számú rektori utasítása október elsején lépett hatályba, melynek célja, hogy meghatározza a Kaposvári Egyetem Polgárai számára az irányadó öltözködési szabályokat.

Uraknak hétköznapi viseletként a hosszúnadrágot, inget vagy pólót, ahhoz illő zárt cipőt írja elő, hölgyeknek pedig szoknyát, nadrágot, blúzt vagy szolid „felsőt”. Vizsgákon mindezt elegánsabb formában követeli meg, mind a tanárok, mind pedig a diákok részéről.

További követelmények a haj, köröm, arcszőrzet ápolása, és a tiszta, vasalt öltözék is.

A rendelkezésben szerepelt egy felhívás arra vonatkozóan, miszerint kéretik mellőzni a „túl rövid” szoknyát, rövidnadrágot, illetve a „túlságosan kivágott”, vagy „pánt nélküli” ruhákat, strandpapucsot, a túlzott parfüm, az erős smink, kirívó kiegészítők használatát.

„Nyári időszakban természetesen el lehet tekinteni a férfiaknál a zakó, illetve nyakkendő, nők esetén a harisnya, zárt cipő viselésétől”, melyeket fentebb meg sem említettek. Csupán az engedmény részből derül ki, hogy mit is követelnek valójában.

Oktatói oldalról sem fogadták a rendelkezés alapvető szándékát egyöntetű elutasítással. Észrevehető – fogalmazta meg több általam megkérdezett tanár – hogy a hallgatói szocializáció már egy ideje nem éri el azt a szintet, hogy tudhassák, egy felsőoktatási intézményben hogyan is kell megjelenni, illetve, hogy ott mi számít alkalomnak. Ezért fordulhat elő, hogy személyiségük (szocializáció híján tehát torzult) projekciója, hogy strandfelszerelésben, vagy adott szubkulturájukban csábítónak, vonzónak mondott öltözékben jelennek meg. Végső soron tehát a furcsán tálalt rendelkezés egyrészt a cifra nyomorúság fogalomkörébe tartozik, ugyanakkor azért nem minden valós alap nélküli.

Az oktatóknak, dolgozóknak készült dresszkód nem egy ennyire súlyos és égető problémát igyekszik orvosolni, mindössze felhívja a figyelmet arra a régen volt berögződésre, hogy tanítani, más emberek gondolkodását befolyásolni végső soron rang és felelősség, melyet lehetőség szerint az öltözék is fejezzen ki.

Kaposvari egyetem 1

A minta, hallgatók ésoktatószolíd ruhákban. Fotó: Kaposvári Egyetem

A mainstream lázadás egyik fő ága a hírrel kapcsolatban, hogy a jó tanár farmer-póló kombóban is jó tanár. Ez igaz, de elgondolkodtató az is, hogy a jó tanár nem csak tanít, hanem viselkedésével, öltözködésével, megjelenésével, végső soron, nevel is. Azt gondolni pedig komoly dőreség volna, hogy a nevelés funkciója egy felsőoktatási intézményben már alapvetően háttérbe szorul, hisz az alsóbb szintű oktatási formák ezt már megtették. Nem tették.

Kommunikációs szakemberként azt határoztam el, hogy leírom, amit véleményem szerint, az egyetem vezetősége elmulasztott megtenni azelőtt, vagy azzal egy időben, amikor a fenti „utasítást” kiadta.

A rendelkezést megelőzően érdemes lett volna a hallgatók nézeteiről tájékozódni, legalább a látszat kedvéért, hogy érezzék, számít a véleményük. Bizonyára számos olyan tanuló van, akinek szemet szúr, ha egy komplett tangabugyi bukkan elő egy csípőnadrágból, netán az, hogy valakinek az elsődleges nemi jellege, ha akarja, ha nem, az „arcában van”. Ez meglehetősen udvariatlan a hiánytalanul, vagy kihívóan öltözködő fél részéről, ha nem intim közegben történik. Vagyis nem egyetemi precedens, de intézményi keretek között szabályozható.

Abban az esetben tehát, ha az egyetem vezetősége közvélemény-kutatást kezdeményez, nem kellett volna ilyen durva ellenállásra számítania.

A hirdetménnyel egy időben eljuttathatta volna a hallgatóinak azt az üzenetet, miszerint csakis a diákok érdekében történik mindez, ugyanis akkor, ha ők egy viszonylag egységes öltözködési rendet követnek, azzal megkímélhetik magukat és társaikat attól, hogy egymást alul-, illetve túlöltözzék. Körvonalazódhatott volna a különböző anyagi helyzetű családokból érkezőkkel szembeni érzékenység, ami a szolidaritást megerősítette, a dühöngést csillapította volna. Az eltérő karokon, azok eltérő jellegével összehangoltan volna szükséges az öltözködésre vonatkozó ajánlásokat kiadni. A művészeti karra, különösen a színészképzésben, meglátásom szerint, ilyen szabály nem alkalmazható, hiszen az órák többsége gyakorlati, ahol fontos szerepet kap az öltözék, mint eszköz, annak használata pedig a munka része, akárcsak a test.

A dresszkód anyaga tehát egy pontosan összeállított dokumentáció kellene, hogy legyen, akár több száz oldalas, amely olyan ajánlásokat tartalmaz, amelyek segítik a hallgatót abban, hogy egy állásinterjún, vagy az üzleti élet bármely területén kényelmesen képviselhesse magát; pontos eligazítást kapjon arról, mit, mikor, hogyan viseljen, viselhet. Az ő helyzete lesz könnyebb, ha nem aznap kezdi el kitalálni, hogy meddig érjen a zoknija a nadrág alatt.

Példa egy külföldi hivatal dresszkódjából: „Coordinating clothing is essential to creating a professional business appearance. Avoid a suit jacket and pants in different colors or a shirt color that clashes with the suit color. Even your socks are a factor when it comes to how well your outfit matches. Light-colored socks with a dark suit stand out when you sit down, making your outfit look mismatched. Your shoes also need to coordinate with the suit color, preferably in either black or dark brown.”

“Az öltözék összeállítása alapvető a tökéletes üzleti megjelenés szempontjából. Tartózkódjon az eltérő színű öltönyzakótól és nadrágtól, mint ahogy attól is, hogy az ing és a hozzá viselt zakó egymástól elüssön. Még a zoknija is egy fontos tényező, amikor a kinézetéről van szó. Egy világos színű zokni sötét öltönnyel, ha leül és kilátszik, annyira kirívó, hogy az ön megjelenése a rosszulöltözöttséget tükrözi. A cipőjének színe is illeszkedjen a viselt öltönyhöz, leginkább a fekete és a sötétbarna javasolt.”

Kaposvari egyetem 2

A nagy melegben félmeztelenül demonstráló színészhallgatók. Fotó: Kaposvári Egyetem.

Egy ilyen kiadványból a hallgató megérthetné, milyen jelentősége van a hajviseletnek, a színeknek, az anyagok és formák harmóniájának, vagyis nemcsak egyfajta elit divatot szolgáltatna, hanem ténylegesen képezné a fiatalok ízlését. Finoman taníthatná őket arra, amit később úgyis meg kell tanulniuk.

Ha az intézmény vezetői időt és energiát nem kímélve, egyik szakemberükre bízták volna a diákokkal való együttműködést – hisz a kommunikációszakos tanárok közt nyilván van ilyen – úgy, hogy egy csoporton belül „átöltözteti” a tagokat, egyfajta sztájlisztként, akkor biztosan többek maguktól is csatlakoznak.

Programként hirdethették volna az új egyetemi trendet, egy olyan világban, ahol dőlnek a médiából az átváltoztató műsorok. Még egy jól csengő szlogen, és máris elkészült volna egy teljes mozgalom. Önkéntesen.

Mi lehetett volna könnyebb ennél?

A valahová tartozás érzése több szinten is beilleszthető a téma teljes terjedelmében.

Összefoglalva: szolidaritás, összetartozás, ajánlás.

Ez a három varázsszó.

A négyes számú rektori utasításból arra következtetek, hogy a Rektor Úr csak igen ritkán utasít, ha októberben még csak negyedszerre teszi. Ez önmagában is riasztó. A dokumentáció pontatlansága és a hivatalos sorok között feszülő erőszak pedig érthető ellenállást vált ki. Nem a cél, hanem a módszer. Ezt már a fiatalok torkán – remélem – így nem lehet lenyomni.

Holnap képekkel, videókkal, interjúkkal jelentkezünk a Kaposvári Egyetemről.

15szazalek

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top