Archív

Költészet napi mix

jzsefMa, József Attila születésnapján ünnepeljük a Költészet napját. Vagy ahogy a bennfentesek tudják, ma, a Költészet napján született József Attila, ezért neki eleve el volt rendelve. Félretéve a tavaszi tréfát és fölvéve az ünnepi pompát, ez alkalomból Györe Balázs és Kurdy Fehér János friss verseit olvashatják.

 

 

Györe Balázs
utórengés
Rába György halálára
hajnalban haltál meg
estére megmozdult a föld
megkocogtatták ablakom
nap mint nap elhaladtam
erkélyed alatt
néha sötétség
néha villódzó fény
a függöny mögött
már nem látogattalak
a sárga szivacs
többé már nem szív
magába semmit
ostoba műsorok
kassák-kép a falon
kopog egy tűsarok
“szépség koldusa”
nem a nevébe
szerettem bele
a hét szótagba
semmit se képzeltem
nem hajkurászom a szépséget
a szemüvegeseket keresem
sosem azonosítottam a nevével
egymás mellett álltunk
egyszer mögötte ültem
kétszer ejtette ki
a keresztnevem
Kurdy Fehér János

Kafka és Rilke a váci Duna-parton[1]

Kiáltvány Bévé ajtajára

A bazaltkőből rakott parton dézsás virágot tol egy kertész.

A túlparton merész, tavaszi erdő. A komp. A nagy víz.

Itt állok, de nem a tér, az idő, ami elnyel. Mennyi csatát, hagytam

Félbe, mennyi energia akadt el, foszlott semmibe. A fenti/lenti égtükörben

Felhők úsznak versenyt dél felé a habokkal.

Egy terhes uszály, ha lehetnék, hogy kipakoljanak valahol

Pest alatt. A látvány arányrésze vagyok. És akinek mondanám,

Hogy miért, mi végre volt, elment, már nem rám figyel.

Riadt sor leszek egy névjegyzékben. Vegyek szalámis zsemlét a büfében?

Ültünk ott, és ott is, forgatom a fejem, hol nem.

Öt kószáló: váci emberek, vagy átutazók. Ötös sorokban

Képzelem el, amint kirakom a kártyát a sors elé, de most ő választ.

A-ból B pontba jutni rövidebb, mint vissza A-ba. Még mindig

Ugyanott állok, nincs erőm, hogy elinduljak. Talán majd valaki

Rám kiált, ember, munkát keres? Kösz, épp dolgozom.[2]

Bár nem mozdulok, de lejjebb a part mentén, tudom, a fűben még

Ott a vágyteli autóm guminyoma. Fölé kerülnek majd egyéb jelek, és

Innen veszem, ha a jósnő visszanézve, hogy mi rémlik, jut eszembe,

A múltamról kérdez. Jing Jang ábra, és a tudattalan kiegyenlítődési törvénye.

Amit nem tudtam, és amit igen. Tépett szerelmi falikárpit.

Vagy szőnyeg. Hónapok óta heverek rajta. Mennyi index,

Lépések, érintések zaja, egy hajszál, nyilván az enyém, ezüstös

És hosszú Duna-szál, kelet-európai változata a szépnek, a győzelem mentes

Beismerésnek. Barackvirág szirmok, és lám végre egy kínai!

A dunakanyari nők elképesztő minősége. Köszönet érte!

Csalódtam? Felemeltem egy betontömböt és odébb vágtam.

Ebben a hajításban telt el a dél, amint a Nap elérte legmagasabb pontját.

Az elmozdított súly helyén, kemény a föld, várja, hogy fellazuljon,

Bevetik, vagy majd gyom nő rajta a kutyák örömére.

Tízezer perc a telefon, és a skype mellett. Megtehetem, hogy elfelejtsem?

Rövidre fogom, mert érzem, a víz a part alá mos egy űrt,

Hová a tartó kövek alattam szédülten bedőlhetnek. Meghívtak az említett

Déli ebédre, de nem mentem, tehát éhes maradtam, most pedig háborog a

Gyomrom, sok a savam. A föld összes elképzelhető kémhatása, minden ok,

Okozat, maga a Véletlen Herceg, amint keveri üstjében a savat.

Közben az uszály kapitánya kikészíti a vámpapírokat. Az ellenőrnő,

Mosolygós családanya, sorolja, mi nem jó, de mégis ráüti a pecsétet.

„Pakolhatnak! Mindig így van, hogy a nyomtatvány felénél rontják el

A kimutatást. Eggyel több, már nem oszt, de ha felszorzom, hogy

Mindig ez van, kicsit elkeserít. Viszlát, szép napot kapitány!”

Egyszerre lépek a vámos nővel, megemelem a kalapom: asszonyom!

Túlélő cowboyként, lóra szállok. Vicces az egész, mégis maró szégyen

Tölt fel, mert a távolban szól egy új hatlövetű, míg én a maradék két golyómmal

Hátat fordítok a víznek. Ez nem a Missouri, más dakoták, és mástól

Félnek, csak a harc maradt a háromszín zászlórúd szegletében.

Egy búcsúmondaton csúszik el a látvány. Az egyik torokzajból lesz a másik.[3]

Nincs tovább. Az erdő a helyén maradt. Most a hátam mögött

Jönnek a Dunához lefelé az őzek. Szelíd szemükben

Pátosz és irónia, a két jóbarát támogatja egymást a

Vadak és a világ közötti résben. Változtasd meg élted!



[1] Fordítások.

[2] Magam vagyok a keresztrejtvény élő mása. „Du bist die Aufgabe.” (Franz Kafka)

[3] A hangszálak a szívhárfa puszta földi mása. Du muss dein Leben andern. (R. M. Rilke) {jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top