Jön az a fehér izé, ami belül kézből van, piros a nyelve, fehérek a fülei, le van hányva szegénykémnek az orra, na, és akkor jön hozzá a hangsor, hogy birka. Mindig ugyanaz a hangsor, ez a lényeg.
Ab-aba-ba-ba-ba, mondja maga elé mély meggyőződéssel. Ede-de-de-de, bugyborékol enyhe felháborodással. Egyszer azt mondta, mölty. Csodálkoztam is rögtön, hogy miért nincs ilyen magyar szó. Például a reszelt almának nyugodtan mondhatnánk azt, hogy mölty. Vagy a búzacsírás tört banánnak. Kérsz möltyöt vacsorára, aranyom?
Annyi ízletes szót lehetne találni, ha kicsit odafülelünk a gyerekre. Lecserélhetnénk a kopott, túlterhelt kifejezéseket szép, zamatos új szavakra.
Vagy szegény lehányt orrú birka. Mindig elfelejtem, hogy ez birka. Ezért aztán pillanattól és hangulattól függően hol bárányozom, hol barikázom, de még olyan is volt, hogy lejuhoztam. Mikor ez következetesen birka. Vagy bármi, de következetesen. Jön az a fehér izé, ami belül kézből van, piros a nyelve, fehérek a fülei, le van hányva szegénykémnek az orra, na, és akkor jön az a hangsor, hogy birka. Mindig ugyanaz a hangsor, ez a lényeg. Jön a lehányt orrú izé, hangsor – és akkor megvan, hogy birka. Lehetne éppen bárány is, de ez mégis inkább olyan birkás. De vajon ezentúl majd minden birkán számon kéri, hogy miért nincs lehányva az orra céklalével? Ki kellene mosnom, mielőtt fogalmi zavar áll be a gyermek beszédfejlődésében.
Mert mostmár van neki ilyenje, beszédfejlődése.
Ha egy idő után azt kérdezem kaja közben, hogy elég volt? Látszik, hogy örül az értelmezési javaslatnak, és valóban ne tömködjek már több kaját a szájába. Ebben az esetben nem vagyok egészen biztos abban, hogy ő tanulja az elég volt-kifejezést, vagy én vagyok profi interpretátor, aki az elégedett sóhajjal kísért elfordított gyerekfejet tökéletesen nyelvbe ülteti. Ő önértelmez (ha én elfordítom a fejem, neki ez azt jelenti, elég volt), én a másik testbeszédét tanulom.
Van aztán még az, hogy vigyázz! Széles mozdulatokkal elindul az izzó kályha felé, és akkor jön a vigyázz! Felvisít az í, zizzen a nyugtalanító zé. Mi lehet ez? Megáll, hátranéz, gondterhelt arckifejezést lát, nem mozdul. Sajnos, a nem szabad-nak nincs ilyen hatása. Semminek nincs, ami a ne tiltószóval kezdődik! Arra rögtön ott van, a testében látom, a türelmetlen testmozdulatban, hogy de! azért is! Vannak a határesetek, pl. a bedugott telefontöltő drótjának rágicsálása esetén, a tiltás bújtatására azt mondom, anya nem javasolja. Néz rám, hogy hülye vagyok, vagy mi? És vadul rágcsálni kezdi.
{jcomments on}