Archív

Aluljáró

1251364052Cp1TBx– Na! Hé! – rikoltja Bozsó bácsi a szokásosnál is magasabb hangon: messziről úgy tűnik, mintha sikítozna valaki. – Hé! Hahó!

Többen odapillantanak, majd mintha nem láttak volna semmit, gyorsan elfordulnak, merthogy nem volna jó valamibe belekeveredni. Bozsó bácsi nagy hévvel integet, gyűrött, foltokkal tarkított bézbólsapkáját is leveti, azt lengeti a kopasz feje fölött. Arcán széles vigyor, olyan lelkes, hogy szinte ugrál. Visszahangzik tőle az aluljáró: – Hahó! Hello!

A rendőrök értetlenül nézik. A magasabbik zavartan megigazítja a sapkáját, aztán a háta mögé pislant, hogy megbizonyosodjon arról, hogy Bozsó bácsi tényleg nekik integet. Nincs mögöttük senki, csak a hullámzó-hömpölygő tömeg, ahogy megy a metróhoz le, meg onnét fölfelé.

– Az ott ki a franc? – kérdi a magasabbik az alacsonyabbtól. Amaz vállat von:

– Én tudjam? Én is ma vagyok itt először. Azt hittem, a te cimborád. Neked mórikálja magát.

– Nekem? Nem inkább mind a kettőnknek?

– Nem. Egész konkrétan téged néz. Honnét ismered?

– Honnét ismerném?

– Az ott a Bozsó bácsi – szól oda egy szakállas, bozontos hajú férfi a szomszéd oszlop mellől. Egy narancssárga szemetesre könyökölve cigarettázik. – Maguknak kiabál. Intsenek vissza neki.

– Na! Hé! Hello! – sikoltja Bozsó bácsi, és egy pillanatra sem hervad le róla a széles mosoly – olyan széles, hogy látni engedi fogai helyét.

– Intsenek vissza, mert addig tényleg nem hagyja abba.

A magasabbik rendőr végigméri a szakállas, bozontos hajú férfit, majd a társára néz, aki vállat von. A magasabbik ekkor óvatosan, jóformán alig észrevehetően egy pillanatra föllendíti jobb kezét, és int. Bozsó bácsi arca, ha lehet, még jobban fölragyog, mind a két karját az égnek, helyesebben az aluljáró mennyezete felé emeli, aztán visszaigazítja a bézbólsapkát, és arrébb lépdel.

– Maga ismeri? – kérdi a magasabb rendőr a szakállastól.

– Csak annyira, mint itt mindenki. Itt van egész nap. Járkál, kiabál, integet. De teljesen veszélytelen.

– Hajléktalan?

– Én úgy tudom, hogy nem. Van valahol a környéken egy lakása. De oda csak aludni jár.

– S maga kicsoda?

A szakállas, bozontos hajú férfi egy pillanatra sem veszíti el a nyugalmát: – Sajnálom. Nincs nálam a személyim. Semmi irat nincs nálam.

Az alacsonyabb rendőr egy kézmozdulattal megállítja a magasabbikat. Megfordulnak, a metrólejárót kezdik figyelni.

Bozsó bácsi közben odaér a könyvesbolthoz. Hónapok óta ott a felirat, megtöbbszörözve a kirakaton: „VÉGKIÁRUSÍTÁS! 50%!” A boltos lány épp most nyit. Leguggol, az üvegajtó alsó zárján matat, felülről belátni a bugyijába. Bozsó bácsi megáll mellette, és amint a lány fölemelkedik, gyöngéden végigsimítja a fenekét. Amaz dühös arccal fordul feléje, ám a következő pillanatban máris megenyhül:

– Te vagy az, Bocsó bácsi? Szia.

– Szia! Szia! – válaszol Bozsó bácsi, és a lány karját kezdi simogatni. A lány a harag legkisebb jele nélkül eltolja magától Bozsó bácsi kezét, és belöki az üvegajtót.

– Hát szép napot neked, Bozsó bácsi!

– Szép napot! – sipítja vidám fejhangján Bozsó bácsi, és megy tovább. Kisvártatva a pékáruüzlet ajtaján dugja be bézbólsapkás fejét, ott is beköszön: – Hé! Hahó! Szép napot!

A pékáruüzletben új alkalmazott dolgozik, ez a harmadik munkanapja. A pult előtt délelőttönként hosszú a sor, ami érthető, hiszen a káposztás hasé és a sajtos pogácsa nagyon finom, de a többire sem volt még panasz. Délután és kora este azonban már csupán a hűtőben árválkodik néhány dobozos kakaó és Túró Rudi; áru legközelebb hajnalban érkezik, ám hiába javasolták többen is neki, a tulajdonos nem hajlandó este nyolc előtt bezárni az üzletet. Az alkalmazottak tehát rendre végigunatkozzák a délutánokat, nem csoda, hogy gyorsan cserélődnek: ennyi pénzért kevesen vállalják az órákon át tartó magányos álldogálást. A könyvesboltos lány sem áll velük szóba, talán rangon alulinak érzi, vagy egyszerűen élvezetesebb társaságot jelentenek a számára az újságárus fiúk, akikhez viszont gyakran bejár. Olyankor kiteszi a könyvesboltra a „RÖGTÖN JÖVÖK” táblát, és az újságpavilon kirakatán keresztül látni, ahogy odabent pukkadozik, hajlong a nevetéstől – mert hát tényleg olyan jópofák a fiúk, a női magazinokat mindig kölcsön adják neki, még a benejlonozottakat is; később visszaragasztják őket celluxszal.

Egyszóval, az új pékáruüzleti alkalmazott értetlenül és némileg haragosan néz a beköszönő Bozsó bácsira: még délelőtt van, sokan várnak káposztás haséra, neki most nincs ideje jópofizni, ráadásul a vevőket is elijesztheti ez az idióta alak. Bozsó bácsi nem orrol meg, párszor még elkurjantja magát, majd megemeli a bézbólsapkát és távozik – a vevők, akik eddig látszólagos közönnyel az arcukon a szemük sarkából figyelték minden mozdulatát, érezhető megkönnyebbüléssel adnak utat neki. Bozsó bácsi elhalad a virágüzlet és a két éve bezárt, akciós DVD-ket áruló pavilon előtt (melynek kirakatában változatlanul ott virít a két évvel ezelőtti kínálat), és az „AVON-TERMÉKEKET FORGALMAZUNK!!!” felirattal fölcímkézett kozmetikai üzlet előtt áll meg, ahol újra lekapja kopasz fejéről a bézbólsapkáját, így köszön a két prostituáltnak, akik az érdeklődőknek mindig azt felelik, hogy természetesen elmúltak tizennyolc évesek, személyi azonban náluk sincs, de tudják, hogy nem is kell, a hatóságok rég elunták a macska-egér játékot – azért biztos, ami biztos, most is szemmel tartják a rendőröket.

– Hahó! Hello! – sikítja magas hangján Bozsó bácsi, és a két prostituált visszaköszön, sőt, az egyik megkérdi: „Hogy vagy?” – Jól! – válaszolja vidáman Bozsó bácsi, és a legszívesebben megint végigsimítaná a lány miniszoknyáját ott, ahol a combjai találkoznak elöl, de nem teszi, mivel amikor a minap így csinált, az a kopasz fiatalember, aki a jegypénztár mellett támasztja az egyik oszlopot, nagyon rákiabált, és talán meg is verte volna, ha a folyton – legalábbis amikor a rendőrök nincsenek itt – az aluljáró közepén óbégató zöldségárusok el nem magyarázzák neki, hogy Bozsó bácsi kicsoda.

– Miért, ki ez? – kérdezi az újonc BKV-ellenőr a metrólejárónál a tapasztalt kollégától, miután az rászólt, hogy integessen vissza annak a lógó inges, bézbólsapkás, vigyorgó alaknak, mert addig úgyse tágít.

– A franc se tudja. De itt kurjongat egész nap. Nem kell félni tőle. Teljesen ártalmatlan. Valami Bozsó bácsi. – Egy fiatal lány halad el közöttük. Az idősebb ellenőr meg se nézi a feléje nyújtott bérletet, odakacsint a fiatal kollégának, majd mindketten hosszasan bámulják a lány szerencsére csak lassan távolodó fenekét.

– Hé! Hahó! Hello! – sipítozik Bozsó bácsi, ám ezúttal nem tudni, kinek köszön.{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top